A tegnapi este egy nagyon kemény és történelem könyvbe illő koncert volt. 2014-ben egy színpadon az Action, a Sex Action és a Kartel. Manapság ritka ez, mint a fehér holló.

Beszámolónk igazából a Kartel koncertre összpontosít. De ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy az Action és a Sex Action alatt is erős teltház volt a Nagyteremben, ami ugye közel 1000 embert jelent. A Szasza vezette Action (2014) most sokkal jobban tetszett, mint decemberben a Pro-Pain előtt. Rendesen bűnözőnek éreztem magam… :)

Az este jó magyar szokáshoz híven erős csúszásba torkollott, ami azért most nem zavart, köszönhető a szombatnak. Hétköznap ezt annyira nem kedvelem a másnapi munka miatt, de mindig ott maradok, hiszen megnézem már a bandát, amire kíváncsi vagyok.

Az elmúlt napokban nosztalgiáztunk az egyik kedves barátommal, hogy régen hogyan pörgettük a Ganxsta Zolee és a Kartel kazettákat (is), úgyhogy pont kapóra jött ez az összeröffenés. Legutóbb talán az A38-on láttam a bandát (a Zöld Pardonos koncert esőhelyszíne volt ), ami nem mostanában volt. Nagyon respektálom, hogy zenészekkel lép színpadra Ganxsta Zolee és Big Daddy. A Fényes Ösvény egy profi, tanult zenészekből álló trió, akik mellé, ha becsatlakozik a két „gengszter”, akkor ott baj nem lehet. Nem is volt, A jó a rossz és a Kartel, Döglégy for Prezident, Egyenesen a gettóból, ezekkel a dalokkal indult a koncert, ahol még annyira nem találta meg egymást a zenekar és a közönség (működött, de még ez olyan bemelegítés volt ).

Ahogy teltek a percek, úgy jött össze 100%-osan a kémia a két fél között (zenész vs. rajongó), a hangulatra nem lehetett panasz. Jöttek a jobbnál jobb Kartel dalok, mint a Rossz Vér, Vato Loco, Szerb határ felé…

Az újabbak közül volt például a Telepi gyerekek, ami elég erős koncertnóta szerény véleményem szerint. Mint fentebb említettem a Fényes Ösvényt, teljesen jól működnek együtt a rapperekkel, elég vadul tudnak megszólalni. A Rage Against The Machine klasszikusa, a rock diszkók kihagyhatatlan nótája a Killing in the name dalt úgy tolták el, hogy leszakadt az arcom.  Természetesen a House of Pain Jump around-ja se maradhat ki, igazi 90-es évek klub buli hangulat alakult ki. Folyamatosan ment a mozgás a színpad előtt, néha –néha egy szörfös is megjelent a tömeg tetején (nem sok sikerrel… ), az egész terem tombolt, énekelt, táncolt. Tökéletes volt.

Ez volt az az este, amit kár lett volna kihagyni. Köszönet a zenekaroknak érte! Mi is lehetne más a zárszó, mint Gengszter Zoltán búcsúzása a koncert végén:

„Ez a hardcore  b*szd meg, egyenesen a gettóból!”