Kitavaszodott végre! Ilyenkor én is szívesebben mozdulok ki, és megyek be a büdös belváros közepére a multikulti fellegvárába, a Gozsdu Udvarba, és annak környékére. Tavaly nyár végén tettem már kísérletet arra, hogy megnézzem a GMK-ban az Apeyt, de akkor a hosszas bandázás eredményeként már telt ház fogadott, így elnapoltam a dolgot. Szerettem volna bensőséges környezetben látni őket először, így a jó idő, és az újabb GMK-s koncert, na meg az elővigyázatosság azt eredményezte, hogy ezúttal időben érkezve sikerült jegyet váltanom. Meg kell említenem, hogy már az Obits koncerten feltűnt, mennyire tökéletes hely ez a 100 fő körüli nézősereglettel kalkulálható bandák számára.

A környezet mind megközelíthetőségben, mind hangulatban abszolút top kategória. A Trafik helyett én minden koncertszervezőnek inkább a GMK-t ajánlanám, legfeljebb 100-200 forinttal drágább lesz a zsuga, de mindenképpen ideálisabb körülmények várják a rajongókat, ami szerintem minimális elvárás kéne, hogy legyen. Az olyan rajongóknak, akik most is, ha nem is csurig, de elviselhető mennyiségben megtöltötték a helyet. A hangulat adva volt, már csak egy minőségi zenekar hiányzott.

Az Omega Diatribe áldozatául esett a dohányzási tilalomnak, mivel az ital mellé jár a bagó, stoner koncert lévén pedig még egyéb füstölni valóról is gondoskodnia kell egy autentikus érdeklődőnek. Persze lehet nélküle is, csak minek? A jóidőben kiözönlő forgatagot bámulva sajnos elszállt az idő, így éppen akkor értünk le, mikor Apeyék belecsaptak az első nótába. A hangzás az elején elég vékonykának tűnt a lemezminőséghez képest, teljesen nyilvánvaló, hogy a fellépések elbírnának még egy beugró gitárost, de aztán valamelyest azért javult az összkép.

Áron Andrisék a Devil's Nectarral rendesen felkarcolták hazánkat a ganjafüstös égboltra, de ha stoner muzsikáról van szó, abban mindig is jók voltunk. Ez az egy óra is csak azt bizonyította, hogy nem a véletlen műve a sok pozitív kritikai elismerés. Stílusból adódóan igen csekély a meglepetés, viszont igen magas a hangulati faktor. Ennyire jól ötvözni 2-3 stílust, mert nyomaiban néha kegyetlen sludge is kihallatszott  a már hivatkozott stoner/grunge vonal mellett, már eleve nagy fegyvertény, de ehhez hozzácsapva Andris sokszínű hangját, aki hol Layne-esen, hol Anselmo-san hozza a fasza énektémákat bicsaklásmentesen, így a kettő együtt már bőven az átlag fölöttivé emeli a zenekart.

A nagylemez mellett befért néhány korábbi dal is, és egy rövid füstszünettől eltekintve, végigbólogattam a bő egy órát. Nagyon tetszett Andris minimál kommunikációja, mert így legalább pöröghettek az események, viszont az a pár mondat remekül ült. A hatások nyilvánvalók, nehéz újat mutatni, eléggé tökig lett merítve a stonermókatár, az Apey And The Peanek viszont jár az elismerés, mert hozzá tudott tenni, kicsit meg tudta csavarni a sémákat. Élőben pedig egyszerűen kötelező, mert ott teljesedik ki igazán ez az egész! Jó lett volna még egy gitár, nem tudom, hogy tették-e már megfontolás tárgyává, szerintem még jobban b@szna.

Nagyon jót tesz a hazai undergroundnak, hogy ilyen magas szintű lemezek jönnek folyamatosan! Van vagy 8-10 zenekar, akiket bármikor szívesen megnézek, és bárhol eladható produkciót nyújtanak. Sokkal befogadóbbaknak kell lennünk a hazai bandákkal, mert némelyikük méltatlanul kevés embert mozgat meg, holott sokkal többre lennének hivatottak. Ez mondjuk nem vonatkozik az Apeyre, mert ők meg vannak becsülve, és ezt meg is érdemlik!

FOTÓK: ERDŐS JÚLIA. TOVÁBBI FOTÓK A KONCERTRŐL ITT.