A Cadaveres évek óta a legkitartóbb hazai metalzenekarok közé tartozik. Folyamatosan úton vannak és szinte kétévenkénti menetrendszerűséggel jönnek az új albumok. Legutóbb tavaly év végén jelentkeztek új albummal a DeMoralizer kimondottan jó visszajelzéseket kapott, mind a szakma mind pedig a közönség részéről. Ez pedig kiváló alkalmat adott arra, hogy a csapat főnökével Körmöczi Péterrel és a basszusgitáros Delcsik Balázzsal egy hosszabb beszélgetést folytassunk.

Tavaly jött ki az új albumotok Demoralizer címmel. Mennyiben más ez a lemez, mint az előző Mindstream című volt?
Körmi: Tulajdonképpen nem más, hanem a MindStream lemezünk egyenes folytatása, annak tovább vitele, tökéletesítése. Az ott bevált és működő Cada "sémákra" építettük a számírást, illetve az ott nyert tapasztalatokat felhasználva tökéletesítettük az ott még kicsit talán kísérletezősebb témáinkat. Tudatosan keresgéltünk azokban az irányokban, amerre még kicsit bizonytalanul indultunk a MindStream-en. Ugye azt mindenki tudja, hogy a harmadik lemezt megelőzően voltak tagcserék a zenekarban, így három friss arccal kiegészülve fogtunk neki a dalírásnak. A legfontosabb poszton - az énekesi poszton - is történt változás, ami egy jól működő zenekar tekintetében a legkényesebb pont. Lényeges volt, hogy a Zoli hangja alá rendeljük a zenét, rá épülnek a témák, Ő lett a főszereplő. Már a MindStream-en is sikerült elcsípni a hangulatot, amivel kísérleteztünk, de a DeMoralizer-en tudtuk tökéletesíteni mindazt. A MindStream-en volt pár kiemelkedő hangulat, pár nagy refrén, néhány fogós riff, de itt mindez megsokszorosítva sikerült összeérlelnünk és megalkotnunk, rögzítenünk! Majd minden számban akad valami fogós dallam, giga refrén és úgy, hogy mégsem ment a keménység rovására a dallamosítás.:-) Persze van egy rajongói réteg, akiknek az első két lemez brutalitása a mérce, de ez már egy másik zenekar...Zoli hangjával nem lehetett és nem is szabadna csak vicsorogni, keménykedni és Ő sem lenne ebben partner nyilván. Persze ez nem azt jelenti, hogy Zoli torkából nem lehetne előcsalogatni Anselmót és azt sem, hogy Ádámnak ne lettek volna fogós, dallamos refrénjei! :-)
Összegezve viszont: Ez egy sokkal maradandóbb és előre mutatóbb, mint korábban bármi, amivel próbálkoztam. Igazi nótákban gondolkoztunk mindig is, de most érzem úgy, hogy egész közel kerültünk ahhoz a célkitűzéshez, amivel elindultam anno 20 éve zeneszerzés terén.

Ehhez a lemezhez is terveztek remixeket, mint az előzőhöz?
Körmi: Remixeket most egyáltalán nem terveztünk, de biztosan születnek majd idővel. Inkább az akusztikus változatokra gyúrunk, amiket jó volna idővel rögzíteni. Nagyon izgalmas az a pár átirat, amik íródtak a DeMoralizer dalaiból idáig - köszönhetően Zolinak - és koncerteken is izgalmas élmény ebben a formában a rajongók elé tárni őket. Itt is megmutatkoznak, milyenek is lettek valójában a nóták....és születtek igazi dalok is végre...sokkal több, mint a MindStream-en, de persze akadnak már ott is kiemelkedő pillanatok még ennyi év távlatából is. Az akusztikus műsorba természetesen ezek mellet - és a MindStream-es átiratok mellett - bekerültek régebbi nóták átiratai is.

Ha valaki egy kicsit is ismer benneteket, az jól láthatja, hogy viszonylag rendszeres időközönként lemezzel jelentkeztek és a koncertek terén is sűrű a naptár. Mennyire nehéz dolog ez két évtized zenélés után?
Körmi: Nem nehéz, ez az életem része most is és úgy gondolom, még egy darabig marad is. Most azért kevesebb a bulink, mint anno, de ennek számos oka van, amiket most nem szeretnék taglalni (család, gyerek, munkahelyek, barátnők, klub helyzet stb....), de megyünk ahová tudunk vagy hívnak minket!!!
Alig várjuk a nyarat, a nyári fesztiválokat idén is! :-) Sokat változtak a dolgok, kicsit másként működnek a dolgok, máshogy működik egy zenekar is ezen a szinten, mint régebben. Vannak dolgok, amik nehezebben mennek és vannak amik könnyebben működnek vagy működtethetőek. Felnőttünk, változtunk ez van amin könnyít, de persze van amit pont ellenkezőleg.....a zene a fontos viszont továbbra is és az a "valami" hajt minket továbbra is....még engem is húsz év után, még ha néha döcögősen is, de működgetnek ! :-)

Hosszabb ideje állandó a zenekar felállása. Lehet azt mondani, hogy most stabilizálódtak a dolgok körülöttetek?
Körmi: Lehet mondani, bár számtalan külső tényező van, ami befolyásolhatja vagy megváltoztathatja a dolgokat egyik pillanatról a másikra. Csináljuk, kitartunk vannak hullám völgyek, de történik sok jó is azért szerintem....például a DeMoralizer lemezünk! :-)

Mennyit változott a hazai metál élet az utóbbi két évtizedben?
Körmi: Egyrészről semmi nem változott, másrészt minden megváltozott, de erről nem lehet eldönteni, hogy én változtam valójában vagy a körülmények és a környezeti tényezők. Lehet a hozzáállásom, élethelyzetem is változott, de persze lehet az egész metál színtér gyökeresen felfordult az elmúlt két évtizedben....nem lehet tudni. Az biztos, hogy főként azok a zenék hoznak lázba, amiket megismertem nagyjából 16 és 24 éves korom között, azokra a bulikra járok el és azokat a CD-ket vásárolom, mint anno. Kevés a friss, új zene, ami lázba hoz, de ennek persze lehet én vagyok az oka. Lehet megteltem....beteltem, mint egy 90 perces BASF kazetta. Sok dologra nem nézek jó szemmel vagy furcsának találom egyszerűen.....vagy nem is értem, de nem is igazán akarom megérteni. Egyszerűen a jó zenéket szeretem és nem érdekel, hogy Metallica pólóban kinéznek egy punk buliról vagy egy hard core bulin furcsán néznek rám, mert nincs fültágítóm. Leszarom ki vega vagy füves....nem érdekeltek sosem ezek a dolgok. Más számított nekem, de néha azt látom és érzem, hogy manapság már pont nem a zenén van a legnagyobb hangsúly sok esetben....de ilyen világban élünk. Ennek ellenére nem vagyok egy nosztalgia huszár, aki kesereg a múlton és nosztalgiázik, hogy bezzeg mikor ez vagy az volt. Ez is rém ciki....próbálom most is megtalálni az örömöm egy buliban a színpadon vagy a színpad előtt is akár, tudok rajongani, még ha az én sztárjaim már legtöbbször szánalmas trottyok velem együtt, de még is igyekeznek keménynek látszani! :-)

Hogy alakul a tavaszi / nyári koncertnaptáratok?
Körmi: Alakulnak a nyári fesztiválok....leszünk jó pár helyen és tavasszal is hátra van még pár izgalmas pillanat: Underground Heroes Fesztivál a Dürerben vagy pár buli még a Stagediving fesztivál tournéból! Részletek a Facebook oldalunkon vagy a www.cadaveres.hu-n!:-)

Mostanában elég sűrűn előfordul a beszélgetéseink során a honi koncertre járás témája. Olcsó/leiható belépő mégis alig vannak a koncerten. Míg, mondjuk egy tribute fesztiválon teltház van. Szerinted mi lehet ennek az oka? Min kellene változtatni, hogy mondjuk egy rendes zenekar koncertjén legyen teltház és ne egy feldolgozás bandáén?
Balázs: Bármikor megkérdeznek ezzel kapcsolatban,mindig belefogok egy komplett tanulmányt írni róla, de most nem teszem, megpróbálom rövidre fogni a dolgot. Sokadszor is belegondolva a tököm sem tudja miért tartunk itt, ahol most tartunk, egy biztos évről évre rosszabb lesz (a mi szintünkön és nem csak a Cada esetében) Nyilván közre játszik az is hogy már anyámnak is zenekara van. Óriási a kínálat, a piac meg évről évre kisebb. Haver, ma már nem hogy májerság zenekarban játszani, konkrétan olyan hírértéke van, mintha például bejelentem azt az új csajom haverjainak, hogy betömték a bal kettes alsó fogamat 3 napja.

Ezáltal nyilván felhígul a színtér, kitermel egy csomó olyan bandát akik tényleg elhiszik hogy 3 hónapon belül a Dürer nagytermében fognak játszani, de egy kibaszott rendes hangszert nem vesznek maguknak, kölcsönkéregetnek és olykor meg nagyképű paraszt módjára fikázzák is a kölcsön kapott cuccot. Ez hozza magával azt, hogy rohadt sok koncert van és jelen gazdasági helyzet nem indokolja hogy az összes metálos koma minden bulin ott legyen.

Emellett nem hinném hogy ennyivel kevesebben hallgatnának ilyen fajta keményebb zenét. Alapvetően érezhető még mindig itthon az a stílusok között lévő széthúzás, ami sajnos mindig jellemezte a kemény zenei undergroundot, megfejelve egy elitista felfogással, ami rengeteg stíluson belül jelen van és folyamatosan vetik ki magukból az egyéneket.

Amikor 16-18 éves voltam, akkor is megvolt az, hogy ha lementem valami koncertre, épphogy nem küldtek haza a helyi megfejtők a kurva anyámba mert felvettem egy baszdmeg machine head pólót, mert az ott stílusidegen. Hát ki a faszom akar olyanok közé tartozni akik ilyenek miatt basztatják az embert? Tényleg 9 és fél millió ellenség országa vagyunk?

Nekem ez az egész undergound mindig a valahova tartozást jelentette (nyilván ezért az egyik legfontosabb a mai napig az életemben) Engem sosem érdekelt, hogy na most jól megmutatom az összes divatmajom diszkósnak, hogy én mekkora über metálos vagyok. Az volt a fontos hogy vannak olyan emberek is - metálon belül és műfajoktól függetlenül - akik értik miről beszél a másik. Lehet hogy olcsó példa, de tőlünk nyugatabbra egy művházban őrjöng a fehérre festett blackker meg a nirvana-gatyás rocker meg az emmure-pólós hardcore kid Sodom koncerten

Akkor most egyik sem true? Vagy basznak rá azokra a korlátokra, amit valószínűleg ott fel sem építettek a zenerendőrök? Sajnos nem tudom a választ, hogy például egy 50.000 városban miért nincs olyan szituáció, hogy nincs lent a klubban folyamatosan 200 ember. Ja, de van ötletem, lehet hogy a rockklubbok egy részében még egy kibaszott csap sincs felszerelve, meg nincs papír a wc-ben meg kagyló? Lehet nem kéne vandál paraszt módjára lerugdosni, teleokádni, szarni, hugyozni? És alapvetően hányinger belépni is. Tisztelet a kivételnek, ma már azért egyre kevesebb ilyen van. Szóval lehet hogy nem tetszik az embereknek a klub, meg mi is szarok vagyunk. Én csak azt látom, hogy megyünk csináljuk ezt 15-20-25 éve, mert más minket nem nagyon érdekel.

Elmegyünk 5 prémium zenekarral játszani az elsőt meg az utolsót meg sem nézik. Szedjük a belépőt, meg van hirdetve hogy fél 9-ig 1200 utána 1500 mégse jön le senki előtte max 10-en.

Szépen lepirítja mindenki a maga műsorát annak a 50-70-80 lelkes komának, majd összeszámoljuk mennyi pénz van, abból odaadunk 40-50 ezret a hangosítónak aki 50 kilométerről hozza a felszerelést a például megyeszékhelyen lévő, elvileg jól felszerelt klubba. A maradék pénzt odaadjuk a hangmérnöknek, a buszsofőrnek meg a benzinkutas embernek. Köszönünk szépen, és hazáig beszélgetünk arról, hogy mi a vér történik a műfajjal. Haver valószínűleg mi csináljuk szarul.

Ha már tribute, akkor tudom rólad, hogy nem nagyon rajongsz értük. Pontosabban a közönségükért. Mi lehet ennek az oka?
Balázs: Gondolom nem okozok hatalmas meglepetést, hogy ha leírom ez nem mostanában kezdődött el. Megint csak 10 évvel ezelőtti koncertekkel tudok példálózni, amikor lement egy zenekar, már akkor is az volt, hogy amint vége volt a koncertnek abban a szent percben a rockdiszkós (régen is kivert ettől a szótól víz) benyomta valamelyik agyonjátszott és halálra unt szar metálslágert és baszdmeg az emberek azonnal felpattantak és mindenki sprintben ment a tánctérre ugrálni, miközben a zenekarok a nagy szarjaikat közöttük lavírozva próbálták kivinni a buszig.

Egyszerű: az xy nagy slágerét ismerem, mert az a menő, majd arra táncolok, ha végre vége ezeknek a zenekaroknak, akik itt kellemetlenkednek. Én láttam olyat Tatabányán, hogy a klubbos egy mai napig underground szinten ismert és szeretett zenekar koncertjét szakította félbe, mert a paraszt suttyó vendégeinek - az összes fizető akkor kábé 20 ember volt, abból a törzsnek számító ember kábé 12 - nem tetszett és faszrágó red hot chilit akartak hallgatni. Életemben nem szégyelltem magam még annyira, mint akkor, mert azt a bulit az akkori zenekarommal szerveztük.

Ez a tribute dolog szerintem onnan is indul, arra megy le az ember amit ismer, tud énekelni. Kicsit hasonló amit az underground zenész barátaimmal szoktunk beszélgetni, ha nem magyarul énekelsz nem fogja veled énekelni a dalokat az ember, mert nem tanulja meg. Nyilván egy tököm tudja milyen zenekar esetében, amit egész fiatal kora óta hallgat az ember a haverjaival meg betéve megvan.

Lehet arról van szó, hogy sok a zenekar egyszerűen megcsömörlöttek az emberek, nem tudják követni, ki, mikor  ad ki lemezt, milyen az aktuális felállás( mert ugye ez is jelen van most majdnem mindenkinél), éppen ki énekel, ki az új gitáros. Amint már említettem amúgy is lehetetlen követni mindenkit, annyian vagyunk.

Ezek az új tribute zenekarok meg találtak egy rést ebben az egész nihil káoszban és látod. Lemennek a népek rájuk. Szerintem valahol bele van - bocs a csúnya kifejezésért - kódolva az emberekbe, hogy ezt ismerem, régen is tök bírtam, kurva jó dalok, menjünk le. Ez a zenei kultúra minden szegmensében megvan. Vegyük akár a nóta tv-t is. Ott is az ezer éves szar gagyi mocsok slágereket játsszák újra és újra és az emberek két kézzel lapátolják magukba válogatás nélkül a szart.

Abban a közegben ahol az állítólagos nagy metál meg rock atyák kurva módjára mennek be playbackelni ilyen zenei műsorokba cigány prímásnak beöltözve énekelni a régi szar slágerüket, hegedűkíséretében gépi alapra meg bohóckodni bebaszva a főzős műsorba ott mi a faszt várjunk? Persze erős dolog párhuzamba hozni a tribute zenekarokat ezekkel a mulatós szarokkal, mert egy egy tribute nyilván tud minőségi produkciót hozni.

De a jelenséget ide is simán vissza lehet vezetni. Én tőlem csinálják, végeredményben közönséget lehet nem is vesznek el mert nekünk amúgy is kicsi de lelkes és nagyon becsüljük Őket ezért. Figyelj az érdekli az embereket ettől mozdulnak meg. Baszhatjuk. Ezért kérik be a nagy gázsikat, ezért fizeti ki a nagy gázsit a klubos mert lemennek az emberek sokan és pörög a pult. A klubos is ebből él. Ezért hallottunk már pár éve olyan agymenésről is hogy tribute szakszervezet. Régen is ment ez.

Utolsó kérdés gyanánt, kérlek mutasd be a Mindenkirepper Records-ot. Részletes információt szeretnénk mindenről, hiszen számtalanszor hallottam már azt a kérdést, hogy: "Ki a faszom az a Delcsik?"! ( És ez teljesen komoly)
Balázs: Az egész még tavaly kezdődött egy hashtaggel (#mindenkirepper) amikor beléptem az új évezredbe és elkezdtem unalmamban az instagram-on ezzel a snoopyfy alkalmazással bereppesíteni egy képet és akkor oda szúrtam, hogy mindenkirepper. Aztán észrevettem, hogy itthon megszaporodtak a rap kiadók és gondoltam csinálok egy oldalt és megadom munkahelynek a Mindenkirepper Records-ot, csak úgy poén kedvéért, amire a főokos Szabó Dávid (Insane manager) barátom Veszprémből  azonnal ráharapott és elkezdett szopatni a kiadóval, olyanokkal, hogy valaki akart valami bulit szervezni, az a hülye meg a nem létező kiadó kontaktját adta meg, hogy miatta nem lesz xy fesztivál megtartva, mert tönkretette a magyar undergoundot. Ezek után a facebookos haverjaink legnagyobb örömére elkezdtük a kegyetlen mém gyártásokat (amikbe aztán kurva sokan beszálltak) amire boldog boldogtalan az én telihold fejemet bámulta és nem értette ki a fasz ez.

Végül most úgy gondoltuk vonjuk be pár barátunkat a kreatív folyamatba és építsük ki a nem létező dunántúli bázist. A veszprémi csapatból Dávid, akinek kiváló humora sokat segített kitalálni azt a sok faszságot, amik ez elején ilyen belső közös levelezésekből alakultak ki, amit ugye csak egy szűk kör és azok ismerősei vágnak (ellenben annál sokkal többen futhattak vele össze a hírfolyamban) és ezek persze az én mémek általi savazásomban merültek ki (innen is kérdezhetik hogy ki a faszom ez a hombár?). Vele jött Suna a Pigs Might Flyból, de be kell valljam fogalmam sincs mit keres itt azon kívül, hogy folyamatosan próbáljuk égetni hehe.

A győri iroda feje Waldmann Szilárd (Pass On Hope) lett akinek mindig nagyon elmés hozzászólásai vannak a facebookon a magyar undergroundról, teljesen elkötelezett srác, bolond módjára hajtja a dolgot. Aztán persze kiderült, hogy ugyanolyan buta paraszt mint a mi.

A Fehérvári kapcsolat a Lucsányi Milán a kibaszott Sleepless zenekarból, neki is elég beteg ötletei vannak és 4 hónap alatt jedi szintű Paint mester lett, kitűnő mintákat szállít, és az egyik legkegyetlenebb közülünk.

Tatabánya -  Wéber Zsóti (let see im bleeding) a szakállas rém. Szintén elkötelezett arc, zenész, szervező, crowbar-mániás. Ő fiatal koma, tanul még szóval kurva sok ideje van ülni a photoshop (vigyázz, expert szint) előtt és gyártani a hülye ötleteket, amikkel rend szerint porrá aláz mindenkit.

Ugye vagyok én aki az egész gépezetet Budakalászról működteti, szeretném azt hinni néha én is elsütök valami aljas szemét poént, de ezt a többi szemét úgyis cáfolná. Szóval én osztom a prémiumot, a jogdíjakat én döntöm el kinek hol jön ki a szaros kazettája. És vagy Te Csiga akit igazából nem tudom miért vettünk be, lehet azért mert tisztelve gyűlöllek és arra gondoltam itt a helyed ebben a remek társaságban, ahol a nettó bunkóskodásról szól minden.

Igazából ez egy nagy poén a magunk szórakoztatására, amiből tök sok érdekes dologra figyeltem fel. Ha kiteszel egy hírt a zenekarodról basznak rá. De ha úgy tálalod, hogy valami totál segg gagyi (és remélhetőleg vicces) képet mellé dobsz, ami azzal kapcsolódik, sokkal többen felkapják a fejüket. Most csak a bandáinkat reklámozzuk vele, meg ha nincs semmi akkor kiteszünk valami vicces repper vagy metálos dolgot. Sokszor napokig fejtjük a közös levelezésünkbe az éppen aktuális történéseket, mi hogy alakul az undergroundba és ezekre is próbálunk reflektálni ha van rá idő. Próbálunk egy kicsit görbe tükör is lenni. Vagy csak egymást szapuljuk 3 napig. Már nincs olyan őrületes hájp körülötte, legalábbis kifelé. Haverok vagyunk, akik a zenélés kapcsán ismerték meg egymást, szimpatikus  a másik hozzáállása, majdnem hogy tisztelet is van. Mi leszünk a metálosok subba blogja! Se!