RockStation

Zenék, amik fölött elsiklanál, pedig nem kéne: Dystopia - Way To Unfold

2014. május 04. - RaczUr

Dystopia Way.jpg

A Dystopia hat évvel a debütáló Incompetence Drive lemezük után jelentkezett új albummal. A tíz éves zenekar munkássága nem feltétlenül a mennyiségben mérhető, de a minőséggel eddig nem volt gond. A Way To Unfold lemezük pedig ismét megerősített abban, hogy minden szimpátiám ellenére inkább sajnálom a Dystopia-t, és szinte úgy érzem, hogy nekem kéne elnézést kérnem, mert valószínűleg nem fognak országos turnékon, fesztivál nagy színpadokon zenélni. Pedig teljesen oda való zene, amit csinálnak.

Amellett, hogy tele van a Way To Unfold egy rakás, zenész szemszögből elismerésre méltó megoldással – értsd: nem négynegyedek és három akkordos reszelések kombójából állnak a dalok -, de összességében könnyen emészthető, és gond nélkül visszaidézhetőek az album tételei, értsd: slágeres. A Dystopia megtalálta ezen a lemezen azt a bizonyos aranyközép utat. Pont ez teszi nehézzé a megítélését.

Egy optimális világban a Dystopia egy remek hídként szolgálna ahhoz, hogy például egy tizenéves, aki most ismerkedik a rock/metál világával, és azért még nem feltétlenül hallgatna végig egy Animals As Leaders féle kimaxolt prog metált, viszont a Green Day-nél zúzósabb dolgokat szeretne tapasztalni, hogy ez a réteg valamelyest közelebb kerüljön az igényesebb, nem tömeggyártásra készült zenékhez. A Dystopia jó helyekről merít. Az Alice In Chain, a Pantera, a Godsmack vagy az Incubus egyaránt kihallható a Way To Unfold dalaiból.

564590_325080617546305_2125167788_n.jpg

Nem lett homogén lemez, sőt! Habár van egy alap hangulata, de szinte minden belehallgatás után új skatulyát húznék a bandára. A reszelősebb tételek, mint például a nyitó hármas Acid Smile, Devil’s Playground, New Sheet leginkább a doomos-metálos, panterás, black labeles vonalat viszi. Van benne egy nagy adag retek, de azért nem csapnak át túl parasztba, magabiztosan headbangelhető tételekkel állunk szemben.

A Way To Unfold, az Essential Causualties és az Incomplete viszont már nehezebben megfogható dalok, de éppen ez ad az egész lemeznek egy kis extrát. Ezek nyugodtabb, vagy épp összetettebb tételek, ahol egy kicsit a Foo Fighters, Incubus, Filter szerű bandák lebegős dolgai idéződnek fel. Ezek a dalok azok, amelyek igazán levettek a lábamról. Merész, de összességében mégis baromira fogós dolgokat hoznak össze ezekben a tételekben. 

Vendégzenészekkel előadva van még három szám –amit én egy kicsit soknak érzek, mert három különböző stílusról van szó-. A Shut The Door-ban a Blind Myself-ből Tóth Gergő vendék hörög/üvölt, maga a dal inkább a fent említett doomos vonalat hozza, csak itt már keményebben megjelenik a fémesebb megközelítés. A Takács Jozzy József (Leander Rising, gitár) szólójával megspékelt Memories is erre felé mozog, de itt darálósabb és Stone Sour irányba is elkalandoznak. A záró Eltávozásra is kapunk még két Leander Rising tagot (az énekes Köteles Leandert illetve a gitáros Vörös Attilát). Ez a dal mondjuk inkább vehető Leander Rising számnak a Dystopia közreműködésével. Hangulatos dal lett, de az ennyire sok hangnemváltásos, ütemkiforgatós dolog nem igazán passzol a lemez atmoszférájához. Ezeket a dalokat úgy általában eléggé feleslegesnek érzem, kizökken a végére az addig biztos összkép.

A hangzás csillagos ötös, de ez nem nagy meglepetés, hiszen a Black Hole Sound-ból általában profi hangzású dolgok jönnek ki. Vári Gábor pedig a saját zenekarának nagyon vastag és megingathatatlanul magabiztos hangzást hozott össze.

A Way To Unfold mintapéldánya lehet annak a megfoghatatlan halmaznak, amelyben az olyan zenék leledzenek, amik akarva-akaratlanul megfogják az embert. Néha kicsit gunyorosan felmosolyodnék, hogy: Háhá, ez a rész olyan, mint a Puddle Of Mudd! Aztán meg jön egy olyan riff, ami visszaültet egy elégedett szájbiggyesztéssel a fotelbe. A Dystopia-nak tényleg az állna jól, ha egy ordenáré nagy színpadon, kb. ezres tömegnek adna koncerteket. Mert ez a zene nagyjából oda való.

A teljes album a youtube-on, letöltő linkkel: 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr496111782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csillagharcos 2014.05.05. 18:28:55

Szeretek ide járni olvasgatni meg zenét hallgatni, mert itt találni olyan igényes zenét amit még nem ismerek! Ők is profik már érdemes volt reggel felkelni!
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum