A legendák szerint az év legrövidebb estéjén, Szent Iván éjszakáján bármi megtörténhet. Mondjuk azt, hogy rám ez egész nap vonatkozott. Reggel még úgy keltem fel, hogy az egyik nagy legendámmal Max Cavaleraval készítek interjút. Közben ért elég sok hideg zuhany, leszakadt az ég alja, és a nap legrosszabb híre, hogy még sem lesz interjú, mivel késik a zenekar.... Csüggedésre azonban semmi ok, hiszen este még is csak Soulfly koncert lesz! Milyen volt? Tessék a tovább gombot erősen nyomogatni!
Szomszéd srácot összekapva irány a Budapest Park, irány az év egyik legjobban várt bulija. Annyiszor járt már itt a Soulfly még sem volt lehetőségem soha elkapni, aktuális asszony vagy kutya hisztije miatt (egy jó tanács: senki ne hagyjon ki SOHA egy koncertet sem, amit annyira várt) Na, de visszatérve, elindultunk! A buszon összefutunk Chinoval, aki velünk együtt kési le az Ektomorfot. Úgy gondoltuk, hogy annyira ezt a Lody Kong-ot, amiben a Cavalera gyerekek szép számmal jelen vannak, nem kell erőltetni. Igazunk is volt, a banda erőtlenül szólt, a gitárok úgy vinnyogtak, mintha a guitar herot játszanád az olcsó kínai hangfalon. Lassan telik az idő, és mindjárt fél kilenc, azaz kezd a Soulfly! Ideje lesz előre verekednünk magunkat.
Verekedni?? Mondhatjuk úgy is, hogyha járókeretem lenne akkor is marha kényelmesen előre tudtam volna sétálni. Egy ekkora múlttal rendelkező zenekarra/emberre azt hittem többen kíváncsiak. Oké, hogy para volt, hogy lesz-e eső megint, de azért meglepően kevesen voltunk. Kényelmesen előresétáltam, megfogtam a kordont, és együtt üvöltöttem az emberekkel, hogy "Blood, Fire, War, Hate". Jó, lassacskán azért többen lettünk, és lett egy kisebb tömeg is, de messze volt attól, amit várható volt. Kezdődik az őrület, rázzuk a fejünket, ordítunk ahogy a torkunkon kifér, és persze dzámpolunk ahogy csak bírunk!
Ne értsen félre senki! MAXimálisan respektálom, amit ez az ember le tett az asztalra, komolyan szeretném, ha csak fele ennyire sikeres lehetnék, de ez a buli sokkal inkább egy hakni - sláger party volt. Már, amit hallottam, mert többségében a basszus - dob kombó majdnem mindent elnyomott. Megértem, hogy Max papa már nem tud annyira gitározni, mint régen (hozzá teszem a koncerten azért erősen próbálkozott, és nem csak üresen pengetett) de azért nem kellene az, hogy a gitárokból kábé semmit nem hallunk, ami meg eljut hozzánk az is inkább Rizzo mester munkája. Természetesen a közönség őrjöngött. Ment a körbe-körbe rohangálás ezerrel, és együtt ordítottuk, hogy Refuse/Resist. Eszméletlen, hogy mennyire megtudnak kattanni még mindig ezekre a riffekre, dalokra. Megjegyzem, hogy én is oda voltam tőle, mivel szerintem a legjobb Sepultura szám, amit valaha írtak.
Persze azért helyett kapott még jó pár nóta mint pl: Cannibal Holocaust, Bloodshed, Unleash, Prohpercy, Kingdom, Back To The Primitve és még sorolhatnám. Egy biztos, az öreg Cavalera lehet akármilyen toprongyos, lehet akármilyen csöves kinézetű, hangulatot csinálni azt tud! Eszméletlen, hogy mennyivel magával tudja ragadni az embert ez a törzsi elmebaj. Hirtelen azt veszi észre az ember, hogy önkívületi állapotban ugrál jobbra- balra, rázza a fejét, ordítja a szövegeket. Azt sem értem, hogy a fenébe bír az emberünk ennyi riffet, dalt a fejében tartani. Oké, hogy van egy masszívabb alap, amit gondolom tolnak végig a turnén, de akkor is.... Valahogy zseniálisnak éreztem a koncertet, máshol pedig nagyon kiábrándítónak. Oké, hogy toljuk a Brazil-raga stílust, de néha olyan érzésem volt, mintha egy hip-hop buliban lennék, és folyamatosan úgy kéne ugrálnom, ahogy a bácsi fütyül.
Nem volt ez egy szar koncert, sőt marha jól éreztem magam, nagyon régóta nem tudott így megmozgatni egy zenekar sem. Ahogy már említettem, MAXimálisan oda tudják tenni magukat a srácok. Zyon Cavalera, jó választás volt, megállja a helyét a zenekarban, azért vicces látni, hogy néha az apuka is, hogy előjön a frontemberből. Tony Campos kegyetlen mód penget, nem tököl egy percig sem, nagyon jól tudja, hogy mennyire mehet előre, hogy mennyire legyen érdekes. Rizzo meg úgy penget ahogy kell, nincs hiba a játékában. A Rasta bácsi pedig felel a showért. Odakiabál, ha kell, meglocsol egy kis vízzel, és ordít ahogy a torkán kifér.
Bízzunk benne, hogy még járnak majd erre és láthatjuk őket még. Köszönet a szervezésért, és köszönet a Soulflynak. Ja, az meg majdnem lemaradt, Max a végén a Jakab Zolitól kapott mezben tolta a koncertet, amiért még nagyobb respect! Tényleg szeretnék még hasonló koncertet, minél többet! Tessék menni és zúzni, ahogy a csövön kifér!!!! Béke, Szeretet, Metál!
