RockStation

A jó munkához idő kell és erre megérte várni - Interjú a The Southern Oracle zenekarral

2014. július 22. - martongulyas

TSO14PROMO_02.jpg

A The Southern Oracle a fiatal, de mégis annál rutinosabb formációk közé tartozik. A csapat pár nappal ezelőtt jelentette meg második nagylemezét [HTH/LTH] (Higher than heaven, lower than hell) címmel, melynek sajtóbemutatójára mi is meghívást kaptunk, és ha már ott voltunk a zenekart is mikrofonvégre kaptuk egy interjú erejéig.

Sziasztok! Először is, kérlek Titeket, mutatkozzatok be!
Zs.M.: Sziasztok, Zsákay Mihály vagyok és én dobolok a zenekarban, most már több mint egy éve, egészen pontosan 13 hónapja.
K.B.: Én pedig Kókai Barnabás vagyok, a zenekar alapító tagja (2009 január). Ezelőtt volt egy-két másik zenekarom, amiben gitároztam, de mindenképpen szerettem valami összetettebb dolgot, amibe minél több ötletemet beletehetem. Az ének az erős kifejezés lenne, de vokálosként próbáltam összecsődíteni körém barátokat és miután ez sikerült, elkezdtük a bandát. Egyébként Bodocsi Imre az, aki még a kezdetektől fogva a zenekar tagja, sajnos most nincs itt közöttünk, viszont a csodálatos másik gitárosunk itt van (nevet)!
F.K: Én Farkas Kornél vagyok, február óta a zenekarban gitározom.
K.M.: Sziasztok, én pedig Kókai Márton vagyok, és eddig az Another Dawn Comes illetve a The Feast zenekarokban zenéltem, de már a srácokkal vagyok, körülbelül 2-3 hónapja.

Srácok, 3 éve jelent meg az előző album, mi telt ennyi időbe, hogy érkezzen egy új lemez? Tudatos volt, vagy egyszerűen csak így jött ki a lépés?
K.B: Az a helyzet, hogy miután kijött a lemez semmiképpen sem akartunk volna kihozni egyből egy új albumot, hiszen ahhoz egy évnek biztos el kéne telni, de igazából az előző lemez felvételei és utómunkálatai közben már új témákat írtunk, amik már jelen vannak a nemsokára most megjelent kiadványon. Egyébként ez a sok idő egyszerre volt tudatos és váratlan is, hiszen rengeteg tagcserén átmentünk. Én azt gondolom, hogy jó munkához idő kell és erre megérte várni, mert abszolút olyan lett a végeredmény, amire vágytunk és nagyon büszkék vagyunk rá.

Ha már említetted a tagcseréket, hova tűntek a tagok, miért változott meg ennyire a felállás?
K.B.: Úgy kezdődött az egész, hogy az eredeti dobosunk, Simon István , a No Silence  stúdió tulajdonosa (ahol egyébként az előző TSO album is készült) kilépett, mivel a stúdiója egyre nevesebb lett, ezzel elindítva egy tagcsere „lavinát” (nevet). Sajnos nem igazán tudtuk őt pótolni, de aztán rá is jöttünk, hogy nem pótolni kelle, hanem inkább egy más karakterű embert kellene találnunk. A The Banished nevű zenekarban Mityuval már együtt zenéltünk és én nagyon szerettem vele dolgozni, szóval megkérdeztem, lenne-e kedve a TSO-ban dobolni és szerencsére igent mondott. Úgy éreztem, hogy be tudná tölteni ezt az űrt, amit Simi maga után hagyott és nem is csalódtunk benne.
Zs.M.: Igen, én is teljes mértékben úgy érzem, hogy van keresnivalóm a zenekarban. Már az első próba óta megvan az a közös hullámhossz, ami azt eredményezni, hogy könnyen tudunk együtt dolgozni.

Akkor mondhatjuk, hogy ez most egy erős felállás?
K.B.: Igen, Mityu érkezésével eléggé megszilárdult az alapja a zenekarnak. Közben Tóth Gábor, aki először csak beugrósként kezdte, egyéb elfoglaltságok miatt eléggé szétszórt volt, így vele nem igazán tudtuk folytatni a közös munkát. Kornélt nagyon kedvelem, jó barátom és őt egy olyan embernek tartom, aki tényleg szívvel-lélekkel csinálja azt amit csinál, így megkérdeztem, mit szólna, ha beszállna gitározni és igent mondott nagy örömömre. Azt hittük, hogy Mityu és Kornél bevétele után végleges marad minden, hiszen már a felvételek nagyban folytak, ott voltunk a célegyenesben. Eközben sajnos Kemény András basszerosunkat az élet más utakra sodorta így ő kilépett a zenekarból. Nagyon féltünk, hogy mi lesz, de eszembe jutott Marci, akit az Another Dawn Comes végett ismerek és tudtam, hogy az ő zenei alázata és a munkához való hozzáállása példás. Nagyon jó embernek tartom és le is csaptam arra a lehetőségre, hogy a zenekara feloszlott.
K.M.: Épp abba akartam hagyni a zenélést és akkor hívott fel a Barni és Zoli egy zenekaros meetingjük közepedte. Pont megpróbáltam meghirdetni a gitáromat (nevet).
K.B.: Nagyon hirtelen és váratlan történések értek minket de úgy gondolom, hogy nem is történhetett volna jobban. Az egész meggyorsította a lemez felvételeit és utómunkálatait, ami szerintem egyébként nagyon jól sikerült. Szóval mondhatjuk, hogy nehezen jött össze, de igen, ez egy szilárd felállás.

Ha már így szóba jött a lemez, amely egyébként tényleg elismerésre méltó, miért döntöttetek úgy, hogy otthoni körülmények között veszitek fel az egészet?
K.B.: Szerintem, ha valaki úgy dönt, hogy elmegy stúdióba felvenni a lemezét, akkor annak csak úgy van értelme, ha valóban profi stúdióba megy, mert a mai technikával már megoldható az, hogy otthon, rögzítsünk valamit jól. Pláne akkor hasznos, ha valakinek nincs elég pénze egy professzionális stúdióra. Úgy gondoltuk, hogy felvesszük a nyers anyagot „házilag”, és így tényleg annyit dolgozunk vele amennyit csak akarunk. Áthallgattuk, itt-ott átírtuk őket, aztán odaadtuk Fekete Szabolcsnak (Nadír) aki elvégezte az utómunkálatokat, az eredmény pedig magáért beszél.

TSO14PROMO_03.jpg
Mi okozza azt a zenei eltérést, ami hallható a Hellwakening és az új album között?
K.B.: Nagyon sok idő telt el a két album között, így tagadhatatlan, hogy változtunk, fejlődtünk, érettebbek lettünk. Természetesen az is befolyásolja, hogy ki milyen zenét hallgat, mindenki hozza a saját stílusát, ötleteit és a sok tagcsere eredményezte, hogy igen csak átformálódtak a számok, na meg persze az egész zenekar is.
Zs.M.: Amikor a zenekarba kerültem, már nagyjából megvolt az egész album a hangulata és zeneisége. Ahogy elkezdtünk zenélni már tudtuk, hogy mit és hogyan szeretnénk csinálni. Mindenki hozta magával a saját egyéniségét és ezek összetalálkoztak, ennek az eredménye ez a hangzás, ami hallható ezen a lemezen. Én például a modernebb hangzást kedvelem, de persze nem úgy képzeltem el az egészet, hogy lehangolunk és döngöljünk csak, hogy legyen meg benne a dimanika és a húzás.
F.K.: Februárban, amikor bekerültem a zenekarba már nagyban folytak a felvételek, ha jól emlékszem gitárból már 8 szám, basszerből pedig 3 lett felvéve. Szinte kész számokat kaptam kézhez, persze alakítottunk még picit majdnem minden számon.
K.B.: Tényleg a felvételek egyik része már meg volt, de a munka alatt folyamatosan alakítottuk a dalok és abszolút jót tett az, hogy Kornél beszállt a zenekarba. Mi hárman, Imivel és Mityuval már összepróbáltuk a számokat, turnén eljátszottuk százszor, de Kornél beszállásával valahogy nem az lett amit terveztünk. Beletette a saját ötleteit és így lett kerek az egész, hogy közhelyesen fejezzem ki magam, ez adja a lemez savát-borsát (nevet). Marci pedig…
K.M.: Én kész tények elé lettem állítva (nevet).
K.B.: Hát igen, Marcinak már sajnos nem volt sok ideje beleszólni a lemezbe (nevet).

Pár számotok már napvilágot látott, köztük egy  Cro-Mags feldolgozás is, rengeteg pozitív de sok negatív véleményt is lehet hallani…
Zs.M.: A fikázást leszarjuk, mert ezt nem azért csináljuk, hogy más oltsa vagy leszarozza, nekem tetszik, a zenekar tagjainak tetszik és ez a lényeg az egész zenélésben.Élvezzük azt, amit csinálunk. Akinek meg tetszik, annak persze nagyon örülünk. Az visz minket előre, ha valaki elmondja a jó véleményét…
K.B.: Az is előre visz, ha valaki a rossz véleményét mondja el, én mindkettőnek örülök, de azokat nem szeretem amikor jönnek a megfejtések. Tehát a ’ nem tetszik’ és az ’ olyan, mint…’ vélemények nem érdekelnek, mert ez nem kritika, csak értelmetlen fikázás. Ezeket nem szeretjük és nem is vagyunk hajlandóak foglalkozni vele. Most például, ugye kihoztuk a Aimless Walkers című dalunkat és jó páran egyből rávágták, hogy ez tiszta Converge. Ha nem tudnák sokan, hogy a kedvenc zenekarom a Converge, akkor senki sem mondta volna ezt, maximum azért, mert a szám tele van sípolással (nevet). Amit egyébként imádok és egy egész napot azzal töltettem, hogy megfogtam a gitárt és minden helyre ahova kellett beraktuk a sípolást. Egész nap csak ezt csináltuk, imádtam (nevet)!
Visszatérve az előzőhöz, a sok világtalan, okos megfejtő meg, aki egyébként nem hallgat ilyen zenét csak a nagyon menő, brakedownnal teli szarokat, azt hiszi, hogy sípolás csak a Converge-ben van. Ha meghallgatnák például a Converge kiadóját, a Deathwish-t rájönnének, hogy a nem csak a Converge számokban van sípolás...
Ha valaki rendes, értelemes negatív kritikát mond, azt nagyon szívesen veszem, mert abból is tudunk építkezni, de a sok hülyeség nem érdekel.

Elég sokakat izgat a vendégszereplők listája, egészen pontosan Nathan Gray (Boysetfire, I Am Heresy). Hogyan sikerült megfűzni?
K.B.: Lelövöm a poént, én John Pettibone-t szerettem volna. Az egyik legnagyobb kedvenc zenekarom énekese, a Himsa-é. Már a célegyenesben voltunk, felvettük vele a kapcsolatot, mondta, hogy király csinálhatjuk, mert éppen a mostani bandájával a Heierss de a stúdióban valami gubanc volt így az ő lemezük is késett és egyértelműen a mi dalunkat is lemondta. Nem akartuk, hogy minden áron legyen egy külföldi vendégszereplő a lemezen de éppen akkor Nathanék az országban jártak és Zoli mondta, hogy pont egy  üres napjuk van a városban. Én meg mondtam neki, hogyha már úgysincs semmi dolguk akkor kérdezzük meg, hogy szeretne-e énekelni a lemezen. Iszonyatosan közvetlen és zseniális az ember, aki azonnal igent mondott, eljött, megmutattuk neki a számot meg a szöveget, azt mondta, hogy király, odaállt a mikrofonhoz és pikk-pakk felnyomta. Csak tátott szájjal néztük, hogy mit művel…
F.K.: Ami hallható a lemezen, az az első és végleges verzió. Első próbálkozásra feltolta tökéletesen. Egyébként ezzel a dallal voltak problémáink, éreztük, hogy ide kell valami plusz, de nem jött össze, amikor írt Barni, hogy Nathan lesz a vendégszereplő. Hát beszartam egyből (nevet).
K.B.: Igen, nagyon komoly volt. Egyébként megemlíteném még a többi vendégszereplőt is, szerepel a lemezen xKCx a Showyourtheeth-ből akikkel már régóta jó barátságban vagyunk, valamint Totik Zoli a Shell Beach-ből, akikkel szintén nagyon szoros kapcsolatban vagyunk (nevet). Továbbá én mindenképpen szerettem volna, hogy Áron Andris, az Apey and The Pea-ből is rajta legyen a lemezen. Átküldtem neki a számot és a szöveget, egyből bele is ment. Több, mint jó (nevet)!

Pár mondatban, mi a tervetek az után, hogy kijön a lemez? Turné, videóklipp, stb.?
K.B.: Klipp lesz, már meg is lett volna a forgatás csak egyeztetési problémák miatt csúszik, de lesz az biztos.
Zs.M.: Már dolgozunk az új albumon (nevet)!
K.B.: Igen, a klippről még annyit, hogy olyan számot választottunk hozzá, ami kicsit megint megosztó lesz, nem az lesz amire várnak, ezzel arra utalva, hogy nem azért csináljuk azt, amit, hogy ezzel menőzzünk vagy bármi. Szerintünk a lehető legjobb dalra csináljuk, a legsúlyosabb, legdurvább és leghosszabb számra lesz egy elborult klipp, amit Farkas Christián barátunkkal fogunk készíteni és nagyon pöpec lesz. És ahogy Mityu mondja, a következő EP-n már dolgozunk, azt is tudjuk, hogy mikor fog megjelenni (nevet).
Zs.M.: Tervezünk egyébként koncerteket. Szeretünk vidékre is járni, mert nagyon hálás a közönség, lehet, hogy nem jönnek el annyian, mint Pesten, de nagyon élvezik a koncerteket és persze mi is.

https://www.facebook.com/thesouthernoraclehu

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr616530725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum