Tudjátok ugye, hogy haldoklik a zeneipar. Na most, a brit The Independent című napilap online verziója ma jelentetett meg egy cikket, amely szerint az ipar egyre kevésbé képes lépést tartani gyártás/termelés szempontjából a vinyl iránti, jelentősen megnövekedett kereslettel. Alább a meglepő részletek.
A vinyl-újjáéledés idén is tovább szárnyal: míg a CD eladások folyamatosan csökkenek, a hanglemez gyakorlatilag újra divattá vált és évről-évre nagyobb mennyiségben kel el a boltokban, amely egyre komolyabb terhet ró a gyártókra, akik lassan már képtelenek lépést tartani az egyre növekvő piaci kereslettel. Új gyártósorok üzembe helyezése a jelenlegi számok mellett még közel megfizethetetlen (vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy roppant rizikós, nagyon hosszú távon megtérülő befektetés), így egyre nagyobb mennyiséget kénytelenek legyártani a már igencsak leharcolt, roppant régi gépeken, a kevés fennmaradt üzemben. Mindennek következtében a lemezek elkészítésének átfutási ideje egy hónapról nettó háromra nőtt az utóbbi két év során, ami érthető módon zavarja a kiadókat, a zenészeket és a vásárlókat is. A világ legnagyobb fennmaradt lemezgyára a csehországi GZ, amely idén nyugtázhatta a valaha volt legforgalmasabb napját: februárban negyvenkétezer példányt nyomtak le egyetlen nap alatt. A cég nemrégiben vásárolt hat darab kiöregedett gyártósort, hogy lépést tudjon tartani a kereslettel, de úgy tűnik, hogy a gépek felébe nem sikerül hosszú távra életet lehelni.
Sokan azt mondják, hogy az egész egy múló divathóbort, azonban a vásárlási hajlandóság továbbra is fölfelé ível: a SoundScan felmérése szerint idén az első fél évben 40%-kal növekedtek az eladások, és ebbe ráadásul bele sem számolták azokat a példányokat, amiket a vásárlók direktben a kiadótól rendelnek (a second-hand kereskedelem számai meg kábé lekövethetetlenek). Az ICM Research is érdekes dolgokra mutatott rá: a vinyl vásárlók 15%-a nem feltétlenül hallgatja is a lemezeket - kizárólag gyűjti. Adam Teskey, a Vinyl Factory gyártási vezetője azt mondja, hogy egyre többen porolják le a padláson felejtett lejátszókat, akiknek ráadásul a gyermekeik is komoly érdeklődést mutatnak a kézzel fogható termékek birtoklása iránt. A tini korosztálynak szintén egyre nagyobb része van oda ezekért a hanghordozókért, annak ellenére, hogy ők tulajdonképpen egy olyan társadalmi réteg, akik már a digitális formátumú zene mellett nőttek fel. Ez a cég egyébként egy hokikorong méretű PVC darabból nyomja 90 tonnás terheléssel, 200 celsiuson a lemezeket, amik 14"-es méretben jönnek ki, mielőtt méretre vágnák őket.
Shane Whittaker, a Curved Pressings társalapítója azon lelkendezik, hogy voltaképpen egy olyan iparágban profitál és gyarapszik folyamatosan a vállalkozása, amely egy banki menedzser számára nem is igazán létezik (ha mondjuk hitelt venne fel). Véleménye szerint a vinyl-előállítás egyre nagyobb léptékűvé válik az elkövetkező időszakban, mindaddig, amíg a gyártási kapacitás egy törésponthoz nem érkezik. A kiadók viszont természetesen továbbra is megfontoltan közelítenek a kérdéshez, hiszen nehéz eldönteni, hogy kisebb tételeket gyártsanak több ízben, vagy egyszerre többet, mint amire kapásból igény mutatkozik, hiszen mindkét esetben rengeteg a rizikófaktor. Arról nem is beszélve, hogy manapság már mindenki színes, "fotó borítású" (picture disc) vagy "pacás" (splatter) lemezeket szeretne, amelyeknek a gyártása lényegesen több időt vesz igénybe, mint a sima fekete kivitelé, és persze az ára is magasabb. A vinyl mindenesetre ismét nagyon közel jár ahhoz, hogy előtérbe kerüljön a hanghordozók között, de nagy a veszélye annak, hogy a termelési viszonyok kiéleződése az egekbe lőheti a termék bolti árát a nem túl távoli jövőben.
Megjegyzés: a szövegben szándékosan szerepel mindenhol a vinyl elnevezés a bakelit helyett, ugyanis utóbbi téves: a lemezek sohasem készültek bakelitből. A 78-as fordulatú gramofonlemezek sellakból, míg a mikrobarázdás hanglemezek polivinil-klorid és polivinil-acetát kopolimerjéből, azaz acetilcellulóz-polivinilkloridból készültek/készülnek - innen a vinyl rövidítés.
