Knapp Oszi egy meghatározó személyisége a hazai undergroundnak. Mindig csinál valamit, mindig ott van valahogy, és mindig van véleménye. Le is ültem vele, hogy dumálgassunk kicsit a zenekarairól, hogy mi a helyzet vele mostanában. Szóba került itt minden, amire csak kíváncsiak lehettek az új Grizzly albummal kapcsolatban, megtudtuk, hogy élnek-e még a Zombie-k, illetve, hogy mi a helyzet most a Wrong Side Of The Wall-lal.

RS: Hogy érezted magad a második medvék éjszakáján?

Oszkár: Azt kell, hogy mondjam nagyon jó volt! Egy pozitív csalódás volt az egész, az első is kurva jó buli volt, de most valahogy nagyon együtt álltak a csillagok. Ide értek a lemezek is, azt is tudjuk már így árulni, itt vannak a pólók, minden helyre állt, és még a koncert is jól sikerült. Elégedett vagyok!

RS: Most jött ki a második albumotok, mesélnél egy kicsit róla?

Oszkár: Előzőleg az volt a tervünk, hogy ugyan azt csináljuk, mint az első lemeznél. Elmegyünk Nyíregyházára a pusztába, és felvesszük. Aztán Bánházi Gabika mondta, hogy nem kell elmenni annyira messzire, hiszen ott van Nagymaroson a művésztelep, ahol egy izolált környezetben, tényleg nincs senki más, feltudjuk venni a lemezt. Első pár körben megpróbáltuk az egyben feljátszást, és igazán jól sikerült. Már péntek este mire megérkeztem ott volt három szám így feljátszva, és így mondtam, hogy mi a f@sz? Itt vagyunk vasárnapig és már ezek az előfelvételek kegyetlen jól szóltak. Nem is volt más opció csak az, hogy így egyben toljuk a lemezt, takjel nélkül, csak az ének volt külön, igyekeztünk minél organikusabb anyagot, együtt lélegzőbbet felvenni, hogy tényleg vissza jöjjön a hangulat. Iszonyat nagy flash lett, mindenki felszabadult volt így nagyon, és szerintem, ezért tudtuk überelni az előző lemezt. Kemény meló volt, kurva sokat melóztunk rajta, de marha jó érzéssel töltött el minket, hogy egy hétvége alatt felvettük az egész albumot. Igaz, hogy marha feszített tempóban toltuk, de akkor is... A jövőben is csak így szeretnék felvenni lemezt :)

RS: Miben tértetek el az új albummal az elsőtől?

Oszkár: Kicsit felnőtt a zenekar, nem mondom, hogy gyorsabbak lettünk, sőt inkább középtempósak lettünk, de egy fokkal sötétebb komorabb hangulata van ennek az anyagnak. Az elsőre én inkább mondom, hogy stoneres, mint ez ami mocskosabb, férgebb egy picit talán, na meg komplexebb.

RS: Miért pont pendrive-on jelentették meg az albumot, nem pedig mondjuk bakeliten, vagy esetleg CD-n?

Oszkár:  Sok mindenen gondolkoztunk, igazából a mai fiatalok már azt sem tudják nagyon, hogy mi az a CD lejátszó, mi az a discman! Ezek már lejárt múltbeli dolgok (közben jött egy sör a szerk.) Úgy gondoltuk, hogy a pendrive egy olyan dolog, amit akár az ember újra is tud hasznosítani akár. Eredetileg úgy gondoltuk, hogy ne lehessen letörölni, de rájöttünk, hogy ez baromság. Ha elfogy a pendrive úgy is letölthető lesz ingyen a netről, akkor meg nem mindegy? Mindenki így arra tudja használni, amire akarja, úgyis ott marad rajta a zenekar neve.

RS: Hogyan látod a hazai stoner közösséget, a közösség jövőjét, ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni?

Oszkár:  Szerintem elsősorban az kéne, hogy ne nevezzék magukat stoner közösségnek, mert ez egy kurva nagy faszság. Ez nem közösség, ez nem mozgalom. Mi zenekarok vagyunk, akik szeretnek ilyen zenét játszani, szeretjük a vele járó dolgokat, szeretünk sörözni, szeretjük a zenét magát. Ez a tipikus magyar szokás, hogy kategorizálunk, ezt én mindig is gyűlöltem, hogy "most mi vagyunk a kurva nagy újítók" Ennek a közösségnek inkább tettekben kéne megnyilvánulnia, nem pedig abban, hogy pofázunk az egészről. Agyrém az egész, nem erről van szó. Inkább azzal kéne foglalkozni, hogy pörögjünk amennyire csak lehet. Az a baj talán, hogy kicsit szűrőmentes az egész. Nem kell klikkesedni, meg faszkodni, szarni az egészre, zenéljünk, ennyi!

RS: Mit gondolsz mennyire kell a szakáll ehhez a műfajhoz?

Oszkár: Nem gondolom, hogy ez feltétlenül szükséges. Nekem ez egy személyes dolog. Édesapámnak volt ilyen idősen szakálla, és ez nekem ilyen megemlékezés jellegű dolog. Teljesen független attól, hogy mi a trend. A zenét játszani kell!

RS: Mik a tervek a jövőre nézve a Grizzly-vel?

Oszkár: Következő koncertünk az az R33-ban a harmadik ember fesztivál. Az egy nagyobb lélegzetvételű buli lesz, meg lesz majd december közepén a Grand Mexican-ékkel  egy Düreres buli. Tavaszra meg egy kisebb vidéki turnét szeretnénk összehozni.  Szeretnénk még egy videoklipet, valamelyik nótához, és íródnak közben az új dalok.

RS: A Grizzly mellett jó pár projektben benne vagy, azokkal mi a helyzet most?

Oszkár: Wrong Side Of The Wall-al dalírás státuszban vagyunk most erőteljesen. Tény és való, hogy kicsit eltűntünk, de nincs vége semminek, nehogy azt gondolja bárki is. Novemberben például a Tankcsapdával játszunk a Barba Negrában. Gőzerővel haladunk előre, csak voltak ott is tagcserék. Eléggé felpezsdítette ez az egész Wrong Side-ot és be is súlyosbította. Erőteljesen elmentünk ebbe a mélyebb, súlyosabb irányba ott is. Redneck Zombies is közben készül megmutatni magát lassan. A kettőnégy fesztiválon fogjuk októberben tolni. Csala Berci fogja helyettesíteni Ricskót ideiglenesen, amíg haza nem tér a filmes karrierjét. Készül az új lemez, ami egyszerűen borzalmas lesz, úgy, mint az eddigiek, ha csak nem borzalmasabb!

RS: Neked is van jó pár tetoválásod. Melyik a kedvenced?

Oszkár: Most a kedvencem a mellkasomon a Necronomicon-ból a védőpecsét, és eköré jön majd egy kos koponya, amit nagyon várok. Ez lesz a kedvencem.

RS: Melyik az a kérdés, amit egy interjú során nagyon gyűlölsz?

Oszkár: Igazából három van. A mikor alakultatok? Honnan jött a nevetek? És mikor koncerteztetek? 

FOTÓK: RÉTI ZSOLT