RockStation

„A zenész szakma része vagyok, nem a zeneiparé” – interjú Page Hamiltonnal, a Helmet énekes-gitárosával

2014. október 25. - sunthatneversets

0helmet2010_25.jpg

A kövér riffekre és vaskos groove-okra épülő, minimalista felépítésű dalairól elhíresült Helmet az 1990-es években készült albumaival nem egy mai irányzat előfutára lett. Tevékenységét ráadásul számottevő sikerek is kísérték az évtized közepén. Jelenlegi, a Betty albumot felelevenítő turnéjuk és immár harmadik magyarországi fellépésük apropóján beszélgettünk a főemberrel és egyedüli megmaradt alapító taggal, Page Hamiltonnal.

Az idei a harmadik alkalom, amikor Magyarországon üdvözölhetünk…
Page: Eddig kétszer játszottunk nálatok és mindkét koncert csodálatos élményt adott, úgyhogy várom a mostanit is. Először is a városotok valami gyönyörű! Azon kívül pedig az egyik nagy példaképem, Bartók Béla is magyar.

Éppen erről akartalak kérdezni...
Page: Ő egy zseni, az egyik valaha volt legnagyobb zseni. A zene számtalan irányzatán érezhető a hatása. Sokakra úgy hatott, hogy még csak nem is tudnak róla. Az 1930-as évek közepe óta mindenesetre rányomta a bélyegét a zenére. 1945-ben halt meg New Yorkban, de azóta is mérhetetlen hatással van a zeneszerzőkre. A zenéje milliókhoz jut el és olyanok is hallhatják, akik mit sem tudnak Bartókról. Értem ezalatt a tömegeket, a nagyközönséget. A munkássága a kultúra szerves része lett. A rock, pop és jazz zenébe szintén beszivárgott a hatása, de még filmzenékbe is. Ugyanez elmondható Stravinskyről, Schönbergről, Ravelről és Debussyről is, de Bartók a magyar népzenéből is bőven merített. Tanulmányozta, feldolgozta. Leutazott a magyarországi falvakba és lejegyezte a népdalokat, amelyek anélkül soha nem is terjedtek volna tovább. Ez hihetetlenül nagy dolog, számunkra igazi ajándék.

A Helmet is hatalmas hatást gyakorolt a rock kultúrára, azon belül egy sor különböző irányzatra.
Page: Megtisztelő, hogy annyi banda és zenész szereti a Helmetet vagy tartja számon a hatásai között. Márpedig én tényleg ezt hallom évek óta. Tizenöt éve történt, hogy az akkori felállásunk szétesett, de az emberek azóta is beszélnek rólunk, ami nagyszerű. Valamit ezek szerint már kezdetben is jól csináltunk, ha egyszer hatással voltunk rájuk.

Feltételezem, ilyen Helmet rajongók játszanak a Linkin Parkban is, akiknek a legutóbbi albumán vendégszerepeltél. Hogyan valósult meg ez az együttműködés?
Page: Ők vették fel a kapcsolatot a menedzsmentünkkel. Elmondták, hogy imádják a Helmetet, meg hogy van egy daluk, amelyben jól sülne el, ha énekelnék és játszanék. Lementem a stúdióba, hogy találkozzak a srácokkal és nagyon megkedveltem őket. Megmutatták egy csomó számukat. Mind roppant fogós és könnyen együtt énekelhető volt, nagyon tetszett. Úgyhogy igent mondtam a srácoknak. Arra viszont idő hiányában már nem volt lehetőség, hogy ott dolgozzak, ezért egy tőlem pár órányira lévő stúdióban vettem fel a gitár-és énekrészeimet. Csak éppen azt nem tudtam, hogy a pedálsorom meghibásodott. Nem produkálta a megszokott hangzásokat és effekteket. Elcsodálkoztam a dolgon és nem értettem, mi a gond. Később jöttem rá, hogy néhány bemenet ment tönkre. A srácoknak persze nem szóltam erről…

0helmet2010_12.jpg
Mely más vendégszereplésedre vagy különösen büszke, mondjuk a közelmúltból?
Page: A közelmúltból a Patrick Kirsttel való együttműködésre vagyok a legbüszkébb, vele jó ideje dolgozom már együtt. Az egyesült államokbeli turné előtt fejeztünk be egy filmzene-anyagot. Seattle-ben készítettük a felvételt az ottani székesegyházban, nagyzenekarral. Csodálatos élmény volt, erről álmodoztam egy ideje. Remélem, lesz még alkalmam ilyesmire.

Az általad írt filmzenékből válogatás is készült Page Hamilton Movie Music Vol. 1 címmel, amelyet digitális formában lehet beszerezni. Nem mellékesen a Helmet-féle Betty album 2010-ben megjelent deluxe verziója is ilyen módon jött ki. Ez lenne a lemezkiadás jelene és jövője vagy megmarad azért a CD, illetve a bakelit is? Te magad mely formátumot kedveled jobban?
Page: Szerintem a digitális letöltés lesz az elsődleges formátum, gazdasági okokból. A CD, úgy tűnik, kiveszőben van. A bakelit viszont most újra népszerű. Izgalmasabb egy lemezt kézben tartani, a borítóját kihajtani… Más kérdés, hogy nem valami szuper-praktikus, mert a felgyorsult mai társadalomban az emberek útközben is zenét akarnak hallgatni. Vagy filmet néznek, térképen kutatnak dolgokat, keresőprogramokat böngésznek. Ezért van ott mindenkinél a lejátszó, a telefon. Szóval ez fogja uralni a terepet. Sőt, már most is uralja és talán a zene egyetlen formátuma lesz a jövőben. Vagy lehet, hogy beültetnek egy chipet az agyunkba. Ki tudja…

Melyek a kedvenc filmjeid azok közül, amelyeknek a zenéjét te írtad?
Page: A legutóbbi kettőre különösen büszke vagyok. A Sons Of Liberty a Los Angelesi Action On Film fesztiválon a legjobb filmzene díját is elnyerte. Azért jelent ez sokat számomra, mert a csapatban én képviselem a kísérletezős oldalt, Patrick meg a klasszikus értelemben vett zeneszerző, klasszikus zene-rajongó és zongorista. Büszke vagyok a zenére és maga a film is jó kritikákat kap. Legutóbb meg a Convergence film zenéjét írtuk és szerintem az is jól sikerült. Büszke vagyok az együttműködésünkre a rendezővel, Drew Hallal, aki közeli barátunk is lett, szóval remélem, hogy a csapat tud még együtt dolgozni. Szórakoztató munka, igazán élvezem. Merőben más egy zenekarhoz képest, mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai, de ezt most nagyon élvezem.

0helmet2010_04_1.jpg
A mostani turnén a Betty albumot játsszátok teljes egészében. Ha visszagondolsz a lemez születésére és az időszakra, amelyben íródott, mi minden jut eszedbe először?
Page: Először is magára a zenére gondolok. Na meg arra, hogy húsz év elteltével is játszhatjuk ezeket a dalokat, ami nem kis dolog. Aztán a sok jó és rossz élményre, amelyek az albumhoz kötődnek. Összességében azért jó emlékeim vannak róla, hiszen jól sikerült a lemez. De akkoriban rengeteg szarságon mentem keresztül: balhéim voltak a kiadóval és a menedzsmenttel, meg sajnos azért is megkritizáltak bennünket, mert valami szokatlant csináltunk. A végén persze én nyertem, mivel húsz év után is játszom az album nótáit: negyven buli Európában, negyven az Államokban. Agyonmelóztuk magunkat, rengeteg volt a stressz, én azonban mindig magára a zenére összpontosítottam és a fiatal zenészeknek is ezt tanácsolom. A zenével törődjenek és minden rendben lesz. A körülöttünk zajló szarsággal viszont nem kell foglalkozni, mert az csak felőröl, és nem ezért zenélünk. Én legalábbis nem… Mára sok minden megváltozott, bár nehéz konkrét dolgokat kiemelni. Én mindenesetre most is ugyanúgy dolgozom, egyedül az ötleteket rögzítem másképp. Van, aki úgy van vele, hogy ma jobb, mások szerint meg régen volt jobb… Tavaly decemberben Ausztráliában turnéztunk a Melvinsszel és Buzz barátommal jól eldumálgattunk az alkotási folyamatról. Ő egyszerűen az iPhone-jával veszi fel az ötleteit, aztán pendrive-val másolja át számítógépre. A lényeg, hogy meglegyen az eredeti inspiráció. A jó dalszerzők pedig leülnek és kidolgozzák a témáikat. Neki jó társa ebben Dale Crover. Régóta játszanak már együtt és náluk ez a módszer vált be. Én ezzel szemben mindig is egymagamban írtam. Én is gyűjtöm az ötleteket, aztán ugyanúgy átmásolom gépre. Ma számítógépet használok, azelőtt meg négy-, illetve később nyolcsávos felvevőcuccal dolgoztam. Nem kell az ilyesmin sokat agyalni vagy aggódni miatta, mert csak beleőrülsz. Jöjjön csak, ami belőled jön! Én a zenész szakma része vagyok, nem a zeneiparé. Nem szabad túlságosan engedni a változásoknak. Rengeteg rock zenész vesztette már el a fonalat, amikor az lett a fontos számukra, hogy mit lehet eladni és hogyan lehet lépést tartani a korral, nem pedig az, hogy jó zenét írjanak. Ez annyira kiábrándító! A jazzben ilyesmi nem fordulhat elő, ott nincs helye a megjátszásnak! Hamis rockzene rengeteg van, de hamis jazz nem létezik! Azt az emberek nem veszik be!

Az előző turnén a Meantime albumot játszottátok elejétől a végéig, most a Betty-n a sor. Hova sorolod ezekhez képest az Aftertaste-et?
Page: A Meantime-mal és a Betty-vel azért tehetjük meg ezt, mert azok üzletileg sikeresebbek voltak. Mondhatni, az volt a zenekar fénykora. A világ akkor tisztában volt a létezésünkkel. Az Aftertaste idején az emberek már továbbléptek és befogadhatóbb zenéket kezdtek hallgatni, amelyeket talán éppen a Helmet inspirált. Azt hiszem, mi sosem voltunk befogadhatóak a szó popos értelmében. Emészthetőnek emészthetőek vagyunk szerintem, de hát én írom a zenét. Utánunk viszont tényleg fogyasztóbarát zenék uralták el a terepet. Persze az ilyen dolgok ahogy jönnek, úgy mennek is… Örülnék egy Aftertaste turnénak, mert imádom azt a lemezt. Különösen büszke vagyok rá. Szövegileg felülmúltam rajta az addigi önmagamat, a kedvenc soraim egyike-másika is azon az albumon van. Most nem fényezem magamat, egyszerűen ez a helyzet.

A Judgment Night filmzenealbum, mint metal / hardcore, illetve hip-hop előadók közös munkája, korszakalkotónak bizonyult. Ti a House Of Painnel nyomtátok a Just Another Victim nótát, amely a lemez egyik legismertebb darabja.
Page: Jó móka volt. Egyszerűen csak adódott egy ilyen lehetőségünk, de már nem emlékszem, ki keresett meg az ötlettel. Volt egy riffem, amelyből a dal kezdőriffje lett. Tudtam, hogy jó riff, viszont a stúdióban senkinek nem volt semmilyen más ötlete. A House Of Pain-es arcok és a Helmet tagjai is csak bámultak rám. Nem tudták, merre induljunk el. Ezzel a riffemmel kezdődött minden, együtt írtuk meg hozzá a nótát. Közben meg jól szórakoztunk. Az album többi részét azonban nem ismerem túlságosan jól. Annak idején, amikor az anyag megjelent, meghallgattam párat a többi szám közül, de nem ástam bele magamat túl mélyen. Megvolt a saját hallgatnivalóm annak idején is. De az embereknek tetszett a lemez és a mi számunk is jól sikerült. Teljesen másképpen íródott, mint ahogy dolgozni szoktam, de élvezetes volt.

0helmet2010_21.jpg
A Betty óta minden Helmet album más és más felállással készült. A mostani tagságot mennyire tekinted stabilnak?
Page: A dobosunk, Kyle nyolc éve tagja a csapatnak és a többiek is már öt-hat éve játszanak itt. Jobban szeretem, ha nem kell meghallgatások útján új társakat keresnem, de soha nem mondok semmit állandónak. Mindenkinek van saját élete és érdeklődési köre, mindenki szabadon távozhat bármikor. Azért remélem, nem fognak holnap azzal elém állni, hogy mennének!.. Jól kijövünk egymással és a nótákat is méltó módon játsszák a srácok, én pedig boldog vagyok ettől. Nem is kívánhatok mást, mint hogy elkötelezett és tehetséges muzsikusokkal játszhassak. Annak idején 1998-ban nem számítottam arra, hogy John és Henry is kilép. Azóta viszont annyi tagcserét éltem már át, hogy megtanultam kezelni a dolgot. Azt csinálom, amit szeretek és megtiszteltetésnek veszem, hogy a srácok ennyi időt szentelnek ennek a zenének. Úgy gondolom, jól bánok velük. Rengeteg klassz helyen fordulnak meg, miközben járják a világot – és még pénzt is kapnak érte. Óriási! Nem szeretnék változást. Le is kopogom gyorsan!..

A jövő év első felére új Helmet album várható. Hogy álltok a számokkal? Igaz, hogy már elég sok nóta elkészült?
Page: Nem. Félreértelmezték az egyik interjúmban elmondottakat, miszerint a csapat több mint hetven számot tud eljátszani a repertoárunkból. Már megírtam néhány dalt, de azért mégsem hetvenet! Bár úgy lenne!..

Producerként is aktív vagy még?
Page: Igen. A mostani turné végén Dél-Franciaország felé veszem az irányt, hogy egy Rescue Rangers nevű bandával dolgozzak. Velük tavaly is volt már dolgom és roppant jól sikerült az együttműködésünk. Ők legalábbis ezt a legutóbbi anyagot tartják az eddigi legjobb munkájuknak. Klassz srácok, bár épp most cserélődtek páran Pascal barátom körül. Úgyhogy meglátjuk, lesznek-e olyan jók az új arcok, mint a korábbiak. Nem akarom állandóan ezt csinálni, hiszen imádom a zenekaromat, imádok filmzenéket írni és jazzel is rengeteget foglalkozom, de évente egy-két album belefér. Ráadásul sokat tanulok mindebből, amit a dalszerzésben hasznosítani is tudok.

https://www.helmetmusic.com

FOTÓK: RÉTI ZSOLT

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr706832355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum