RockStation

Távol a műholdaktól: Anathema (UK), Mother's Cake (A) @ A38 Hajó, 2014.10.23.

2014. október 26. - theshattered

0anathema2014_29.jpg

A brit Anathema már szinte hazajár hozzánk, minden turnéjukkal érintik kicsiny hazánkat. Három év alatt ez volt a harmadik jelenése a Cavanagh családi vállalkozásnak. A napokban megérkezett borús idő csak még jobban megalapozta a hangulatát a csütörtök esti koncertnek, ami a legutóbbi, Distant Satellites albumukat hivatott népszerűsíteni. Az A38 nem hiába lett a legjobb klub 2012-ben, a hangzás mindig alkalommal nagyon penge volt, szerencsére a mai este is tartották a tendenciát, így minden más már csak a zenészeken múlt. Vagy rajtuk sem: a Sold Out tábla ezen az estén is kikerült a hajó kapujára.

 

Mivel elég korán értem oda, volt időm megszemlélni a merchpultot. Volt minden, ami szem-szájnak ingere (az Anathema még szatyorral is készült), de ahogy az ilyen nagy kaliberű zenekaroknál megszokhattuk, nem feltétlenül magyar pénztárcára vannak méretezve az árak. Csábított a dolog, de végül kihagytam. Ehelyett inkább magamhoz vettem egy seritalt és vártam a kezdést.

Az estét szinte pontosan a meghirdetett időpontban az osztrák Mother’s Cake nyitotta. A gyors felvonulás után szinte in medias res kezdtek a bő félház előtt és le sem álltak szinte a 40 perc alatt. Volt természetesen volt magyar tudás bemutató, volt „köszönjük”, meg „pálinka”, akárhogy is, de azért jól tudnak esni az ilyenek egy idegen nyelvű zenekartól. Jól tolták, láthatóan élvezték is, mivel állandó vendégek a turnén, saját fényprogramozással dolgoztak, sokat dobott a show-n. A zenéjük érdekes katyvasz. Valahogy így tudnám elképzelni a Red Hot Chili Pepperst, ha valamilyen időzavar következtében 15-20 évvel korábban kezdték volna az ipart és Jacko éneke segítette volna őket. Volt itt minden. Funky, pszichedelia, rock, súly, elszállás… furcsa, de működik! Legalábbis nálam működött. A közönségben nem mindenkit nyert meg a csapongó zene, pedig még egy új számmal is kedveskedtek. Mindent összevetve: nem avanzsáltak a kedvenceim közé, de mindenképp jólesett ez a szűk háromnegyed óra.

0anathema2014_07 (2).jpg

Az Anathema körülbelül 5 perces késéssel lépett a színpadra és bele is csaptak az új album első két számába. Érezhetően hatásos volt a dolog, a srácok (és hölgy) is élvezték, nem látszott rajuk a majd’ 2 hónapnyi folyamatos turnézás. Vincent szinte végigmozogta az estét, az ellentéte Jaime volt, akit viszont mintha odaszögeztek volna, csak néha fordult oda a dobcuccok felé és rázta meg a hajkoronáját. A közönséggel való kontaktot Daniel és Vincent megosztva intézték, mikor melyikük ért rá.

A színpadképet nem bonyolították túl, az új album borítójához kapcsolódó minimalista háttérvásznon kívül más színpadi elemet nem alkalmaztak, inkább a fényekkel játszottak, azt viszont nagyon profi módon! Sok zene alaphangulatát a fények határozták meg. A folytatásban a Weather Systems kezdő párosával kényeztették a nagyérdeműt, akik szinte végig énekelték a két nótát. Itt természetesen megint előkerült a zenészek magyar gyorstalpalójának eredménye, itt is volt „Köszönöm” és „Egészségedre”, majd mindezek után Vincent „happy revolution day”-t kívánt mindenkinek. Természetesen a közönség ezt is ujjongva üdvözölte.

0anathema2014_41.jpg

A Thin Air után megint a Distant Satellites nótái kerültek előtérbe (nem hiába lemezbemutató turné). Ariel, Lost Song pt. 3, Anathema sorrendben. Itt már sejthető volt, hogy nem a tempósabb számokra fog épülni a koncert, de még reménykedtem. A Beginning and the End, Universal, Closer hármas után, szűk másfél óra után levonultak a színpadról.

Nagyon nem vártak a visszatapsra, samplerről bejátszották a Firelightot, aztán jöhetett az egyértelmű folytatás, a Distant Satellites. A Natural Disaster előtt, amit, mint megtudhattuk, Lee Douglas a hangjával énekelt el (ki gondolta volna? :) ) Vincent közölte velünk, hogy az énekes hölgynek ez a kedvenc állomása a turnén. Nem tudhatjuk, hogy vajon mindenhol így volt-e, de természetesen a közönség megint hatalmas ovációval fogadta ezt az információt is. Ha már ennyire örültek, ment még egy kis közönségordíttatás, majd megkértek minket, hogy a telefonok vakujával csináljunk fényt, ahogy a Universal DVD borítóján is látható, aztán elkezdték a már említett dalt. A Fragile Dreams-t, mint az est egyetlen igazán pörgős dalát egyértelműen szívesen fogadta a közönség, gondolom nem csak én voltam úgy, hogy még több is jöhetett volna a régebbi vonalról, hogy kicsit pörgősebb legyen a műsor.

0anathema2014_40.jpg

Minden összevetve egy profi, ráadásul emberközeli koncert volt, csak sok volt a lazulás. Elhiszem, hogy ez lesz az új vonal, de a régiekből is bátran szemezhettek volna, sok gyöngyszem akad ott is! Az előző turnékhoz képest egy kicsit rövidebb műsort kaptunk, 11 óra előtt egy pár perccel fel is csendül a Twist and Shout egy másik neves liverpooli bandától, ami után már csak a pacsik, pengető/dobverődobálások maradtak hátra. Srácok, imádtam, de legközelebb kicsit többet, ritmusosabbat!

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. TOVÁBBI KÉPEK ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr776828401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum