RockStation

Tök jó az új dalod, egész nap hallgatom: Junkies - Félelem és reszketés Budapesten (2014)

2014. november 09. - theshattered

Junkies Félelem.jpg

A Junkies nekem régóta nagy kedvencem, azon magyar zenekarok egyike, amelyeket orrvérzésig tudok hallgatni. Barbaró Attiláék az elmúlt 20 évben sokmindent letettek az asztalra, igazi legendákká váltak kis hazánk rockerei körében. És ha már úgy adódott, mivel illik ünnepelni egy ilyen szép kerek évfordulót? Természetesen egy új albummal! De vajon színvonalban illik-e az alkalomhoz, vagy jobb lett volna inkább egy újabb best of?

Elöljáróban el kell mondanom, hogy a Rock & Roll album kivételével szinte mindet nagyon jó lemeznek tartom, de a tavalyelőtti Mi van veled? Semmi? 3-4 dal kivételével nem igazán fogott meg. Ennek ellenére a Nincs pardon és a Szerelmedtől lettem ilyen hatalmas slágerek lettek, mindenképp ott a helyük a legjobbjaik között, így nagyon vártam a folytatást.

A furcsa nevű Félelem és reszketés Budapesten már a 11. albuma a Junkiesnak, először a november elsejei, Sex Actionnel és Hangtapasszal közös koncertjükön lehetett beszerezni mindössze egy ezresért. Elöljáróban a Hazudni muszáj lett kiadva még a nyár folyamán, ezt követte két héttel a lemez kiadása előtt a Hidegháború.

Az albumot a négy H betűs dallal kezdik a Hóborttal az élen, ami egy igazi dzsunkás nyitónóta. Említették, hogy kicsit vissza fognak venni a punkosságból, de nem itt mutatták meg ezen szándékukat. A Hagyjatok igazi retrós ízű kezdéssel bír, valahol a Nihil/Tabu korszakra tudnám tenni. A szólóért, ami a Delta főcímét foglalja magában, millió pluszpont Barbaró mesternek! Az ezeket követő Hidegháború és Hazudni muszáj, ahogy említettem, már ismert volt a nagyközönség számára. Mindkettő tökös, középtempós dal. A hazudósnál már előbukik az előző korongokon is meg-megjelenő britpop világ, de a fene se bánja, ha ilyen nótába préselik be!

Az Édes élet nekem nem igazán jött be, valahogy még a szaxofon ellenére is elég töltelék ízű, azok a magas falsettók pedig rémesek. Mintha félkész lenne még. Nem bántam volna, ha lemarad. Az Áldozat mintha a Hat, vagy a Szép új világ idejében lett volna félrerakva, a Junkies modernebb vonalát hozza vissza. A szöveg kicsit bugyuta, de a dallamvezetés, a refrén feledteti az egészet. A „Fiatal voltam még, nagyon kellett a pénz” rész nélkül még jobb lett volna, de abszolút szerethető.

junkies2014.jpg

És eljött a korong legnagyobb meglepetése! A Diófa képében megkaptuk az első Junkies-Djent (vagy Djunkies?) számot. Nem vártam volna tőlük egyáltalán, de jól áll ez a vonal is nekik! Nem húzták feleslegesen hosszúra, nagy megfejtések nincsenek benne, de amikor meghallgattam, elégedett mosoly ült a számra – miután összeszedtem az államat a földről. Mindenképp pluszpont jár érte! Ezután jön a lemez angol nyelvű száma, amit Riki mester előszeretettel szokott prezentálni nekünk. A Make me perfect kivételével nem nagyon jöttek be az eddigi próbálkozásai, ezért fenntartásaim voltak. Aztán megint meglepődtem, mivel a mikrofonnál Szekeres úr maradt továbbra is. Nagyon jó nóta, ez sem a hagyományosabbak közül való. Ha tényleg megvalósítják a terveiket és elindulnak az Eurovíziós Dalfesztivál selejtezőjén, komoly sikert arathatnak vele! Biztosan nem egy ember örülne, ha végre valami értelmes nóta képviselhetné hazánkat.

Az ez utáni dal címét nem voltam biztos, hogy le akarom írni, de megteszem: Egy többé-kevésbé szerelmes fiatalember viszonylag gáláns ajánlata. Epic. Ha másért nem, legalább a címe miatt megjegyzik majd. A refrénben megint előjön a britpop vonal, míg a versszakok alatt a 2000-re emlékeztető téma megy. Jó dal, de már érezhetően a korong a vége felé jár. A Pesti sanzon megint egy ártalmatlan szerzemény, én valami erősebb, lendületesebb valamit raktam volna az album végére. Így kicsit hiányérzetem van, de legalább ide illik az a magas, de hamiskás énekdíszítés.

És vége. Nem pöcsöltek, össz-vissz 10 szerzemény sorakozik a korongon bő 35 perc hosszban, a mai igényeknek megfelelően. Ha összegezni kellene, azt mondanám, hogy a Félelem és reszketés Budapesten egy olyan lemez, amilyennek egy Junkies lemeznek 2014-ben lennie kell. A régi klasszikusokkal természetesen nem vetekszik, de a Mi van veled? Semmi?-t felülmúlja az én ranglistámon. Gyengébb pillanatok megint akadnak, de a kiemelkedően nagy slágerek ezúttal lemaradtak.

A lemezt itt tudod meghallgatni.

Junkies Facebook

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr886867427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum