Dánia egyik legismertebb rockcsapata sosem olyan, mint általában elvárható egy zenekartól, a legkevésbé sem kiszámíthatóak. Csak abban voltam biztos, hogy jól fogok szórakozni és, hogy ezúttal egészen más koncertet látok, mint az első alkalommal a Club 202-ben. Szinte az utolsó pillanatban estünk be a klubba, így a két előzenekar koncertjéről lemaradtunk, nem tudok róluk írni. Csak annyi időm volt, hogy körülnézzek és megállapítsam nincs hatalmas tömeg és szemmel láthatóan ismét az idősebb korosztály van túlsúlyban, majd rövid várakozás után a dán hősök felmentek a színpadra és indult a show!

A Jihad nyitotta a a koncertet, majd sorra jöttek a slágereik és az egész koncerten ezeken volt a fő hangsúly. Az első néhány szám alatt úgy tűnt, hogy a közönség nagyon boldog és elégedett, de nem igazán őrült meg és a D.A.D. is megfékezte kissé a színpadi őrültködést, de még így is van bennük annyi különcség, ami karaktert ad a zenekarnak. A zenészek nagyon jól érezték magukat, Stig Pedersen elképesztő piros bőrcuccban lépett színpadra, de ezúttal csak két basszugitárt hozott magával (persze mindegyik szigorúan két húrral) és ezekkel a nyakában mutatta be a dobszerkón a tornagyakorlatait.

Eljátszották néhány klasszikus számukat és engem újra lenyűgöztek azzal, hogy a zenekar mennyire sokoldalú mind a dalokat, mind a játékstílusukat tekintve és ez különösen igaz Jacob Binzer szólógitárosra és feelinges játékára. Lenyűgöző a tempót tartottak, Laust Sonne húzósan és lazán játszott az egész buli alatt, a Monster Philosophy után Jesper hívott minket énekelni (I Want What She's Got) majd a Bad Crazyness zárta a programot, ami után még visszatértek két ráadásnótára.

Egy nagyon intenzív kb. egy órás koncertet kaptunk, amit talán nem csak én éreztem rövidnek. Még legalább 3 szám belefért volna a programba, de nem távoztam elégedetlenül és biztos vagyok benne, hogy senki sem csalódott a zenekarban. Aki pedig nem volt ott sajnálhatja!

Amúgy ezt játszották:

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. TOVÁBBI KÉPEK ITT.