RockStation

Akusztikus halál: P.O.D. - SoCal Sessions (2014)

2014. november 25. - KoaX

POD SoCal.jpg

Emlékeztek még a középsulis zenékre? Esetleg arra, hogy az általánosban éppen mi volt a nagyon menő, amit mindenki hallgatott? Én még erősen az a generáció vagyok, aki a rádió előtt ült, hogy hallja egy kedvenc dalát (Tudom, hogy hihetetlen, de régen a rádióban még zene szólt) nézte az MTV-t, hogy elkapja a legújabb Limp Bizkit klipet, aztán mikor befejeződött rohant fel a szomszéd gyerekez, hogy ugye-e ő is látta a klipet? Természetesen, előtte is hallgattunk már más király bandákat, de akkor a numetal nekünk friss dolog volt, valami különleges. Aztán jött a P.O.D. a Satellite albummal, ami totál levett minket a lábunkról. Igaz, hosszú ideig nem tudtuk, hogy mit is jelent P.O.D. , de akkor is imádtuk a zenekart! Na, és mi van most? Ez derül ki a hajtás után.

A numetal láz elmúlt. Sőt azóta már nagyon sok hullám elmúlt, de ettől függetlenül még ma is felrakjuk a régi lemezeket, és boldogan nosztalgiázunk, hogy milyen is volt anno....

POD 2014.jpg

Emlékszem, hogy még az első P.O.D. lemezt másoltan kaptam meg havertól, nagyanyám meg mikor megtudta rettegett, hogy milyen baj lehet, ha ez kiderül. Vicces így visszagondolva, hogy most meg öt perc alatt leszeded egy húsz-harmincéves banda teljes munkásságát a netről.

Most itt a P.O.D. SocCal Sessions névre hallgató akusztikus albuma. A kérdés csak annyi, hogy szükség volt-e erre. A srácok már régen nincsenek annyira és akkora reflektorfényben, mint régen, a hős időkben. Nem igazán biztos, hogy egy akusztikus albummal, ami a régebbi dalokat dolgozza fel, fognak visszakerülni a köztudatba. A keresztény rockot játszó banda itt főleg a reggae alapokra figyelt oda, és inkább hangzik az egész album egy fűtől illatozó jamaicai kis banda cover albumának.

Azt érzem, hogy így két év után a Murdered Love után végképp elszállt az ihlet, és akkor mit csináljunk? Írjuk át a régi dalokat kicsit. Mert más mondjuk egy unplugged album, amikor egy koncertet vesznek fel, és adják ki a zenekarok. Ez viszont nekem tényleg a riff-hiányt mutatja. Ami pedig főleg zavaró, hogy olyan nagyon nem is variáltak a dalokon. Körülbelül az a lényeg, hogy mindenre menjen egy nagyadag visszhang és csókolom. Meg különben is... a numetalos cuccok nem akusztikus témák. Ezeknek a daloknak éppen az volt a húzó erejük, hogy agresszívan, hangosan szóltak, mint az állat! Sajnos ez most nem talált nálam.... 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr576912539

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum