Tomas „Tompa” Lindberg énekes több formációjával is megfordult már Magyarországon – elmondása szerint a szabadságát is nálunk töltötte egy ízben –, ezúttal viszont Bécsig kellett elzarándokolnunk, hogy lássuk-halljuk a göteborgi death metal mozgalom alapbandájaként elismert At The Gatest és hogy az At War With Reality album, illetve a Triptykonnal és a Morbus Chronnal közös turné apropóján beszélgessünk egyet a mesterrel. (Interjúfotók: Dr. Narcisse)
A Tompa a Tomas névnek egy általánosan használatos becézése Svédországban? Nem tudom, mondták-e már Neked Magyarországon, de a mi nyelvünkben konkrét jelentése van a szónak…
Tompa: Tényleg? Nem, senki nem mondta. Nálunk ez egy szokványos becenév, nincs semmilyen jelentése. Én pedig igyekszem inkább nem tompulni…
Az At The Gates 2007-ben állt össze újból, majd számos visszatérő koncert után új lemez kiadása mellett döntöttetek. Feltételezem, tisztában vagytok azzal, mekkora hatást gyakoroltatok az underground / extrém metal színtérre...
Tompa: Ez nem olyasmi, amin túl sokat szoktunk agyalni. Próbálunk két lábbal a földön maradni, amennyire csak lehetséges, és rendes zenekarként működni. Szerintem ennek is köze van ahhoz, miért akartuk megcsinálni az új lemezt. Ma is fontos banda akartunk lenni, nem pedig a múltbeli dicsőségből élni. Ha már itt vagyunk, annak legyen jó oka!
Vannak kedvenceid az új csapatok közül (a világ bármely tájáról)?
Tompa: Rengeteg ma a jó banda. Sőt, szerintem az underground minden eddiginél jobban virágzik az extrém metal színtéren. Sok a kiváló svéd zenekar: Morbus Chron, Stench, Tribulation… Van belőlük jó néhány. Aztán ott a norvég Obliteration, a svájci Bölzer… Ezernyi igazán jó banda van, úgyhogy tényleg azt gondolom, az underground mozgalom felélénkült az elmúlt évtizedben.
Hogyan közelítettétek meg az új lemez megírását? Úgy álltatok neki, hogy magatoknak készítitek és kizárjátok a külvilágot a folyamatból?
Tompa: Pontosan így voltunk vele, hiszen képtelenség kimatekozni, mi kell az embereknek. Ha pedig megpróbálnánk megfelelni a közönség ízlésének és elvárásainak, azzal eladnánk magunkat. A meló korai szakaszában meg is fogadtuk, hogy ha a lehető legjobb At The Gates lemezt akarjuk megvalósítani, ahhoz a mai önmagunkat kell adnunk. Ez talán abból következik, hogy az újjáalakulás óta jó ideje játsszuk már együtt, csapatként a sok régi nótánkat. Tudjuk, hogyan szólunk, megvan a saját hangzásunk – az új lemez pedig abból született, hogy magától értetődő módon, ezen a hangzásvilágon belül maradva írtuk a számokat.
Szerinted mit tud nyújtani az At The Gates a mai zenei világnak? Mi az a zenei tényező vagy elem, amely nélkületek hiányozna belőle?
Tompa: Nehéz kérdés, hiányozna-e nélkülünk. Lehet, hogy sok zenekarral vannak közös vonásaink, de a mi zenénk őszinte és szívből jövő. Ez roppant fontos számunkra. Igen ambiciózus, sőt olykor talán túlságosan is nagyratörő dalszerzők vagyunk, de az is rendkívül lényeges, hogy a valóság talaján álljunk.
Elégedett vagy a lemez fogadtatásával? Egyes országokban (pl.: Svédország, Németország) listás helyezéseket is elértetek vele.
Tompa: Persze. Mindenfelé kaptunk rá nagyszerű kritikákat, ami azért jó, mert mégiscsak az újságírók azok, akik, úgymond, hivatásszerűen elemzik a zenét. Minden listás helyezés és év végi listán való szereplés jót tett nekünk, de általánosságban mégis az a mérvadó, ami ezen a mostani turnén történik, hiszen személyesen találkozunk a rajongóinkkal a klubokban és az új dalok is jól működnek élőben. Szerintem ennél hálásabb dolog nincs. Számunkra ez a legfontosabb.
Nyilván az is komoly hozadék, hogy a műfaj egyik élő legendájával, Tom Gabriel Warriorral és mostani zenekarával, a Triptykonnal turnéztok.
Tompa: Hogyne, nagyon is! Meg akartam valósítani ezt a turnét ezzel az összeállítással, mert úgy voltam vele, hogy jól kiegészítjük egymást. Három különböző stílusról van szó, de mindhárman megmaradunk az underground és extrém metalon belül. Sőt, mindhármunknak ugyanazok a törekvései a művészetünkkel, még ha eltérő módon is szólunk. Szóval fontos volt számomra, hogy ez a csomag turnézzon így együtt.
Az „At War With Reality” cím jól foglalja össze az album szövegi tartalmát szerinted?
Tompa: Egyértelműen. A lemezünk erőteljes szövegi mondanivalót hordoz. Nehéz így beszélnem a saját szövegeimről, de szerintem ez egy igen ambiciózus és intellektuális lemez.
Hogyan magyaráznád el a Death And The Labyrinth klipjének koncepcióját? Hogyhogy rajtad kívül nem szerepel benne más a zenekarból?
Tompa: Mindkét klip esetében a két producerre bíztuk a teljes szövegi és zenei koncepciót, hadd dolgozzanak vele. Ők így értelmezték a dalt és ezzel az ötlettel álltak elő. Mi meg nagyon elégedettek voltunk, amikor láttuk. Nem az a fajta zenekar vagyunk, amelyet muszáj látniuk az embereknek, nem adunk sokat az ilyesmire. Ha rajtam múlik, talán én sem volnék benne a klipben, de a producereknek kellett valaki. Szóval nem tudatos döntés volt, hogy a többiek ne legyenek benne, a producerek akarták és csinálták meg így. Nekünk tetszik.
Még az album megjelenése előtt kijött egy split anyagotok a Decapitateddel.
Tompa: Azok valójában régi felvételek és az Earache-nek támadt az az ötlete, hogy a tavalyi Record Store Day alkalmából adja ki Jeff Hanneman tragikus halála okán. Egy speciális 7 inches anyagot akartak kihozni, amelyen a Decapitated és az At The Gates tiszteleg Jeff Hanneman emléke előtt valami egészen korai felvétellel. Két Slayer feldolgozásról beszélünk. Roppant alacsony példányszámban jött ki. Semmilyen új dolog nincs rajta, talán 1995-ös felvételekről lehet szó.
Hogyan látod most az At The Gates jövőjét? Rendszeres lemezkiadást és turnézást terveztek ezentúl, vagy inkább visszavesztek a tempóból?
Tompa: Meg akarunk maradni ott, ahol jelenleg tartunk és ezt a pillanatot akarjuk kiélvezni, mert nagyon keményen és sokáig dolgoztunk a lemezen. Rendkívül intenzív munka volt. Szóval nem akarunk mást, mint a pillanatra összpontosítani, megmaradni ott, ahol most vagyunk és élőben játszani az új nótákat a közönségünknek. Utána meglátjuk, mi lesz. Nem mondom, hogy ez az utolsó albumunk, de azt sem, hogy jövőre új lemezzel jelentkezünk. Annyit mondok, hogy ezt még nem tudjuk. Viszont nincs olyan tervünk, hogy NEM csinálunk lemezt. Remélem is, hogy sor kerül majd erre, de most itt vagyunk és éljük az álmainkat.
Amikor 1996-ban a Björler tesók kiléptek a zenekarból, tudatos döntés volt részetekről, hogy fenntartjátok a banda kultikus státuszát és feloszlatjátok az At The Gatest?
Tompa: Nem, semmiféle grandiózus tervünk nem volt erre. Minden úgy történik, ahogy. Amikor 2007-ben Anders megkeresett és elmondta, hogy szeretné folytatni a zenekart, számunkra magától értetődő volt, hogy megcsináljuk, de erre se volt semmilyen régóta érlelődő tervünk. Egyszerűen csak kíváncsiak voltunk, meddig juthatunk vele.
Vannak-e terveid a Disfearrel és a The Great Deceiverrel?
Tompa: A Disfear aktívnak mondható. Újra együtt vagyunk, próbálunk és dalokat írunk, bár elég lassan, a magunk tempójában haladunk. Viszont az At The Gates mellett most ez az egyelten projektem. Van saját életem, munkával, családdal és az At The Gates számomra bőven elég.
Jó döntést hozott szerinted a Lock Up azzal, hogy Kevin Sharpot (Brutal Truth) vette be a helyedre?
Tompa: Egyértelműen. Kevin nekem is jó barátom, meg az egész zenekarnak is. Rengeteg közös fellépésünk volt a Brutal Truth-tal. Abszolút magától értetődő módon ment a dolog és a Brutal Truth talán már nem is létezik, úgyhogy jó ötlet volt.
A többieknek viszont megvan a többi bandájuk, illetve projektjük.
Tompa: Az egész csak tervezés és logisztika kérdése. Az At The Gates, gondolom, mindenki számára elsőbbséget élvez, legalábbis pillanatnyilag, de azon igyekszünk, hogy minden működjön. Felnőttek vagyunk már, nem vitázunk, úgyhogy egyszerű a dolog.
Mit gondolsz arról, jobban elfogadottak-e ma a metal leginkább földalatti és legszélsőségesebb irányzatai, mint azelőtt? Gondolok itt arra, hogy a népszerűbb, fősodratú stílusokban is jellemző manapság a hörgős ének.
Tompa: Szerintem annyi biztos, hogy a hétköznapi emberek is többet tudnak erről. De maga az underground is robbanásszerűen tört a felszínre az Internet és a házi stúdiózás lehetősége jóvoltából. Sokkal elterjedtebb és sokszínűbb lett, ami szerintem izgalmas dolog. Ráadásul mindkét irányban hat: az egész sokkal inkább underground, ugyanakkor talán társadalmilag is elfogadottabb.
http://atthegates.se
https://www.facebook.com/AtTheGatesOfficial
ENGLISH VERSION
„ We wanted to be relevant today and not to live in the past glories” – interview with Tomas „Tompa” Lindberg (vocals) of At The Gates
Is Tompa a commonly used nickname for Tomas in Sweden? It has a specific meaning in Hungarian, you know (blunt, obtuse, dull). I’m not sure whether anyone in Hungary has ever told you about it yet…
Tompa: Ah okay. No, no-one did. It’s a normal nickname, doesn’t mean anything. And I try to stay sharp…
At The Gates reformed in 2007 and then after several reunion shows you decided to release a new album as well. I believe you are aware of the huge impact that you made on the underground / extreme metal scene...
Tompa: It’s not something we think about too much. We try to be as much down to earth as possible and just to be a normal band. I think it’s also part of why we wanted to do the new record. We wanted to be relevant today and not to live in the past glories. We want to be here for the right reasons.
Do you have any favorites from the new bands (from any part of the world)?
Tompa: There are a lot of bands today. Actually, I think the underground is more flourishing in the extreme metal scene than ever. There are a lot of great Swedish bands: Morbus Chron, Stench, Tribulation… Quite a few. Then there is Obliteration from Norway, Bölzer from Switzerland… There are tons of really good bands so I really think the underground scene has become more vibrant in the last decade.
What was your approach like to writing the new record? Was your goal to do it just for yourself and to keep the rest of the world out of it?
Tompa: That’s exactly how we felt about it because it’s impossible to try to second guess what people want. And if we would try to accommodate people’s taste and expectations, that would be selling out. So at an early stage we told ourselves that if we want to create the ultimate At The Gates record, the way to look at it is the way we are now. I think it comes from playing a lot of the old songs live together as a unit for such a long time now since the reunion. We know how we sound, we have a sound of our own – and from writing naturally within this sound, became the new record.
What do you think At The Gates can offer the current world of music today? What is the musical factor or element that otherwise would not be there?
Tompa: It’s hard to say whether it would not be there without us. We probably have some things in common with a lot of bands but we bring honesty and heart along with our music. That’s something very important for us. We are very ambitious, sometimes maybe even pretentious in our songwriting and it’s very important for us to be real.
Are you satisfied with the reception of the record? It has even been charted in certain countries (e.g. Sweden, Germany).
Tompa: Of course. We’ve got great some reviews everywhere which is good because journalists are the people whose work is to dissect music, so to speak. All the chart positions and year-end lists and stuff like that were good to us but what generally matters is what’s happening now on this tour when we meet our fans face to face in the venues and when the new songs go down well live. That’s the most rewarding thing, I think. That’s what’s most important for us.
I believe it’s also rewarding for you to tour with one of the living legends of the genre, Tom Gabriel Warrior and his current band Triptykon.
Tompa: Yeah, definitely. This tour with this line-up was something I wanted to do, I thought we were complementing each other. It’s three different styles but it’s all within the underground and extreme metal. And I think that we all have the same ambition with our art, our vision is kind of similar even if the sound is different. So it was important for me to bring this package on tour.
Does the album title “At War With Reality” sum up the lyrical content well in your opinion?
Tompa: Definitely. There is a strong lyrical concept on our record. It’s hard for me to talk about my own lyrics like this but I think it’s a very ambitious and intellectual record.
How would you explain the concept of the video for the song Death And The Labyrinth? And how is it that the rest of the band does not appear in the video?
Tompa: With both videos we have done, we left the whole lyrical and musical concept of the record to the two producers and let them go with it. This was their interpretation of the songs and the idea they came up with. When we saw it we were happy with it. We’re not the kind of band that needs to be seen, we don’t really care about it that much. If I could choose I would probably not be in the video either but they wanted someone. So it’s not a conscious thing that we didn’t want the other guys there, it’s the producer who wanted and did it like this. And it’s cool.
Prior to the album release, you’ve had a split with Decapitated.
Tompa: Actually, those are older songs and it was Earache’s idea for last year’s Record Store Day because of Jeff Hanneman’s tragic death. They wanted to bring out a special seven inch with Decapitated and At The Gates as a tribute to Jeff Hanneman and to put some really early material we have recorded back in the day. Two Slayer covers, that is. It’s very limited. So there’s no new material on it, I think it’s from 1995.
How do you imagine the future of At The Gates at this point? Do you plan on releasing albums and touring regularly from now on? Or do you prefer to keep it slower?
Tompa: I think we want to be right where we are right now and to enjoy this moment because we worked so hard on this record, for such a long time. It was very intense work. So we want to focus on the moment, to be just where we are and to play our new songs live for our audience. Then we’ll see what happens. I’m not saying this is the last album and I’m not saying there will be another record next year. I’m saying we don’t know yet. But we don’t have any plans on NOT doing a record. So hopefully it will happen but right now we are here and we are living our dream.
When the Björler brothers left the band in 1996, what is a conscious decision to maintain the band’s cult status and to dissolve At The Gates back then?
Tompa: No, there was no real master plan or anything like that. Everything happens as it happens. When Anders contacted me and told me he wanted to continue the band in 2007, it was just natural for us to do it but it was not a master plan that has been there for a long time. We just wanted to see where we could take it.
Do you have any plans with Disfear and The Great Deceiver?
Tompa: Disfear is kind of active. We are back together, we are rehearsing and writing songs but we take it very slowly, at our own pace. But that’s actually the only project I have besides At The Gates right now. I have a normal life with a job and a family so At The Gates is more than enough for me.
And do you think Lock Up made the right decision when they replaced you with Kevin Sharp (Brutal Truth)?
Tompa: Definitely. Kevin is a good friend of mine and of the whole band. We’ve done a lot of shows together with Brutal Truth. It was very natural and I guess Brutal Truth doesn’t exist anymore so it was a good idea.
The other guys all have their own other bands and projects.
Tompa: It’s all down to planning and logistics. At The Gates is probably the priority for everybody, at least right now, but we try to make it all work. We’re grown-ups now and we don’t argue so it’s easy.
Do you think the most underground and extreme genres of metal are more accepted and better received nowadays than ever before? I mean, there are growling vocals even in more popular, mainstream stuff today.
Tompa: I think normal people definitely know more about it. But the underground is also very explosive right now with the Internet and with the possibility to record your stuff at home. It became much more wide-spread and diverse which, I think, is interesting. It works both ways: it’s more underground and socially more acceptable, I guess.
http://atthegates.se
https://www.facebook.com/AtTheGatesOfficial
