A lemezt azzal az ajánlással kaptam, hogy egy igazi rejtett thrash metal gyémánt és most, hogy meghallgattam ezzel egyet is értek. Most először hallottam róluk és kellemes meglepetést okoztak zenéjükkel. Hogyan kerülhette el a figyelmünket a zenekar amikor Görögországban, Hollandiában, Finnországban, Olaszországban (Rock Hard Italy!)  már írtak róluk és mindenhol elismerő pozitív kritikát kaptak, ráadásul a német Stahl Radio játszási listáján is szerepel a Zord Thorns & Wounds lemeze, rendszeresen turnéznak és fellépnek a nagyobb fesztiválokon is?

Pedig egyáltalán nem új vagy kezdő zenekarról van szó! Miskolc az évek alatt sorra termelte ki a zenekarokat és a miskolci underground része a Zord is, bár a bandák többsége az évek során feloszlott vagy átalakult a Zord már 15 éve tevékenykedik.

A 2000-ben alakult öttagú zenekar a kezdetektől fogva igen aktív: turné szlovákiai és magyarországi koncertállomásokkal, 2002-ben a The Ghost című dalukkal felkerültek a 'Rock határock nélkül' című split cd-re, majd rendszeres klubkoncertek valamint a nyári fesztiválfellépéseket követően összeállt a csapat bemutatkozó albumának a Disasters Grind című első cd anyaga. 2008-ban a kaliforniai 272 Records gondozásában a "Kill City Twelve" című válogatásalbumon a Zord képviseli a magyar színeket, a "The Ghost" című dalával. 2012-ben a banda a klubbulik mellett részt vett egy erdélyi miniturnén, ahol az Európa-turnéját bonyolító brazil ItSelf zenekarral közösen léptek fel, majd a zenekar második, Thorns & Wounds című albuma 2013-ban jelent meg.

Akárcsak a Septicmen esetében itt is hallatszik, hogy kevés pénzből készült a lemez mégis erőteljes az anyag és a bemutatkozásukban ígért gitárcentrikus hangzást sikerült is megvalósítaniuk, sőt az első lemezhez képest nagyot léptek előre - de nem csak a hangzásban léptek előre hanem az egyéni hangot is sikerült megtalálniuk.

A T&W alapvetően egy közepes tempójú de energikus thrash metal, amibe más műfajok is keverednek, sőt helyenként dallamos és fülbemászó! Az akusztikus bevezető (New Day's Dawning) után szinte  berobban a Child Of The Bright Tribe a lemez egyik legerősebb száma, és már itt biztos voltam benne, hogy figyelmesen végighallgatom az egész lemezt és nem csak átfutok rajta.

Perényi Dénes és Kis Róbert profin kezelik a hangszereiket, könnyedén folynak ki a kezeik alól a riffeket, tempóváltások, grúvok és szólók. Ugyan alapvetően középtempós de gyors a pillanatok egyértelműen előnyére válnak a lemeznek (az instrumentális Pedal To The Metal), a Gazing Into The Sun-ban pedig jófajta riffel döngölnek földbe.

A záró szintén  instrumentális Dini kellemes levezetése a lemeznek ami nem hibátlan, de nem fogom lehúzni a kellemes meglepetés miatt és mert alapvetően jó dalok sorakoznak rajta és tisztán és erőteljesen szól az anyag.

Egyedül Soltész-Nagy Krisztián hangjával nem tudtam ezidáig megbarátkozni (de plusz pont jár az angol nyelv használatáért!) ami valahol  a hörgés és az ének határán van. Sajnos emlékezetes énektémákból alig van a lemezen. Tudom, hogy ehhez a zenéhez ez az agresszív vokalizálás illik, de  kis változatosság jót tenne a lemeznek mert a csordavokálok jól eltaláltak de Krisztián akkor a legjobb amikor inkább énekel mint "majdnemhörög" (Home Black Hole). Sajnos az ének sokszor elrontja az összképet, ugyanakkor a hangszeres megvalósítással nincs is gond és biztos vagyok benne, hogy élőben leviszik a fejemet!

A tervek szerint 2015 nyarán felvételre kerül a Thorns & Wounds album folytatása. A harmadik Zord album megjelenése pedig szeptemberre várható.