"Ezek a rákenró háromszorhatos fiúk mindig kitanálnak valamit!" - mondaná a nagyi a barkácsreklámban, ha lenne zenei ízlése, vagy wifije. De neki nincs. Ha neked legalább az egyik van (és hidd el, elég az egyik), akkor viszont nincs mentséged, csak a buszpénz: január 29.-én csütörtök éjjel fröcsögő zsötemek és tereminné fuzziskéső gitárok lopnak egy kis garázsromantikát a Corvintető kistermébe, szigorúan olyan verem-pápák nyomdokain, mint Iggy Pop és az Oblivians. A hazai agresszívrádiózaj THE ODDDS puhít bennünket a crack-tangóban utazó The Handsre és a legendás montreáli underground muzsikusra, az immár kísérőzenekarral érkező, másodállásban rajzolgató hanghipnotizőr Skip Jensenre!

(A cikk több része csak nyálcsorgatás meg felvételek, ha ez nem keltette el az érdeklődésedet, akkor inkább tényleg menj Grofóra. Ez a buli garantáltan roxa- és indexvideó-mentes!)

...Mer' a hazai THE ODDDS az ilyen oddanemillő zajokat meg disszonanciákat használó, izgisen rossz bagázs. Iggy Poppins dalkórusnak is nevezhetnénk. Kiváló kezdeti önelszabadításhoz, együttugatáshoz! 

...Mer' a sokat látott és még többet (Budapesten is) művelt francia The Hands megkomponálta azt az álomkóros pszichedelikus softrockot, ami tökéletes aláfestő-zenéjéül szolgál egy ufó-leszálláshoz egy inka piramisra, sűrű kenderfellegben, könnyen bedühödő hippik közé. Szóval esztétikusak, mint vasaló a boncasztalon.

...Mer' Skip Jensen, a Montreális prosztórock szkéna tulajdonképpeni megteremtője, egy kibaszott legenda. Akkora legenda, hogy még te se hallottál róla, mert csak a beavatottak vágják. Én megyek is belé avatódni. A fószer tizensok éve zenél, karakteresen együgyűeket rajzol, one-man-bandanaskodásait követve olyan bandái voltak, mint a Demon's Claws és a Scat Rag Boosters (baszod, milyen nevek), és a zenéjét igazi őstorz retró rock'n'rollból, amcsi rythm'n'bluesból, kanadai folkból és sok-sok felvevővel feleselő felhangból meg reverbből foltozza össze, de végre még 2 csendes őrültet is talált magának kísérőtársnak: a végeredmény a gázrezsón gyújtott blázhoz hasonlóan egyszerű és perzselő. A szétesettebb felvezetők után egy kis oldszkúl traktormotoros vagányságot hoz a nagyon is rászoruló pesti éccakába, első igazán saját zenekaros lemezén. Don't Skip this.

Amúgy a szokásos rákkenró szikszikszix szikségekre számíthatunk: gyósok csapolt sickvízre, beteg poszterekre, vinylvásárra, és olyan arcokra, akiket örülsz, hogy havonta csak egyszer látsz, de akkor nagyon.

Kérdés? ...Ugye, hogy nincs, és már koplalsz és csomagolsz is aznapra. Ne féljél, lehet tarhálni meg cápázni, tudom, hogy hóvége, ez ilyen, nem baj, húzzuk meg! Ott tali.

~

by Nemesúr(/Nemes Márk)