„Pálinka-fesztivál” – Sabaton, Delain, Battle Beast, Tales of Evening @ PECSA Music Hall, 2015.01.25.

2015. január 30. - viliricsi

0sabaton2015_11.jpg

Kétség kívül: a svéd heavy metal kult-banda, mely nem Sabaton, hanem vasárnap járt hazánkban, korunk leginkább vitákat gerjesztő formációja e műfajban. A rocker-társadalom jelentős szegmense legalább olyan gáznak tartja a szép emlékű Comodore 64-es számítógép hangjaira emlékeztető billentyűfutamokkal teletűzdelt harci indulóikat, melyet terepszínű gitárokkal és furcsa hangú, LEGO-robot küllemű énekes segítségével vezetnek elő, mint a cikket indító szóviccemet.

Egy dolgot azonban muszáj elismerni: amit a Sabaton művel mind stúdió-anyagain, mind élő-koncertjein az valami varázslatosan szuggesztív. Arról nem is beszélve, hogy köztük és a magyar közönség között valamifajta „titkos szerelem” feszül; sikerük okán annyit szerepelnek hazánkban, hogy – ahogy mondani szokták ilyenkor – ideje volna Budán házat venniük. Volt szerencsém már egyszer látni-hallani őket a PECSA színpadán, s ezt az eseményt valóban szerencseként éltem meg. Így – bár nem nevezném magam Sabaton-fannak  - mégis ünneplőbe öltöztetett szívvel közelítettem meg a csarnokot.

A rocker-életformát (már ami maradt belőle) nem egyszerű a családdal összeegyeztetni: jellemző módon bábszínházból érkeztem a metal-estre. Igaz, meséből mesébe csöppentem, amikor a Tales of Evening műsorának végét éppen hogy csak elkaptam. Annak azért tanúja lettem, ahogy egy angyal (Dudás Ivett énekesnő) vezetésével Mennybe mennek: nyitó-zenekar esetében borzasztó szokatlan módon telített nézőtér lelkes csápolóinak játszhatták szimfonikus metáljukat.

A magam részéről legalább annyira jöttem a Battle Beast kedvéért, mint a főzenekar miatt. A Nightwish előtt csekkoltam őket, majd otthoni lejátszóm segítségével is felidéztem néha az élményszámba menő perceket. A produkció ezúttal az érdekes nevű Pyry Vikki dobos zsonglőrködésével indult. Azután jól megfogtak minket azzal, hogy ismerik a Wisdomot, és az egyik nótát az új Sabaton-sláger, a To Hell and Back jellegzetes billentyűfutamával indították. A közönséghang időnként majd beszakította a dobhártyámat – és ez így van jól! Atyavilág, ez még csak az előzenekar! Értőbb a közönség, mint a honfitárs Nightwish előtt. Noora énekesnő pedig a 2010-es évek Doroja! A végére maradt a két legnagyobb nóta, az Iron Hand és a Sabaton által is feldolgozott Out of Controll. Én azért a kiegyenlített összhatás kedvéért a billentyűre raktam volna egy kis kakaót, mindegy, így is élveztük.

0sabaton2015_01.jpg

Hogy őszinte legyek, én a két hivatalos vendégzenekar sorrendjét megcseréltem volna, mivel a Delain nem csak minőségileg gyengébbnek, de stílus szempontjából is kakukk-tojásnak bizonyult. Színpadra telepített félig misztikus, félig modern jelképeik high tech hatást keltettek, és a zenéjük is ezt a hangulatot tükrözte visssza. Ezen kívül magamban kénytelen voltam a régi szlogen átalakítására: ez a műsor nem jött volna létre, ha nincs az Amaranthe! Az énekesnő is Elize Ryd (még) dögösebb kiadásának bizonyult. Valljuk be mi férfiak: bizony a hölgyike kisugárzása jóval többet tett a figyelem ébrentartásáért, mi maga a zene! Érdekesség, hogy a szólógitáros is nőnemű volt, habár egész más típusú: sokszori bevadulásaival még komikusan alacsony termete ellenére is túltett vagy hat férfin.

Én viszont nem éreztem magam ilyen jó erőben, s arra gondoltam, sétálok egy-két kört, lábaim elgémberedését megelőzendő. Nem ez volt életem legjobb döntése! Erre a következtetésre akkor jutottam, amikor lemondtam arról, hogy eddigi leshelyemet csupán megközelítsem. Kiszorultam a keverőpult vonalába. Bár a láncreakció odáig is elhatott, a fősodrástól messzire kerültem.

Így is szinte megható volt, ahogy a harminc évnél alacsonyabb átlagéletkorú népség egy emberként énekelte a többség születése előtt íródott Europe-számot, a The Final Countdownt. Ez ugyanis a Sabaton szokásos introja, gondolom, a honfitársaknak kijáró tisztelet okán. Mintha mondjuk egy magyar zenekar a Petróleumlámpára vonulna be a színpadra.

0sabaton2015_36.jpg

A kicsit (?) hosszúra nyúlt felvezetést követően a svédek végre belecsaptak az első lecsóba, mely meglepetésemre nem közmegállapodás szerint a legutóbbi lemez (jelen esetben a Heroes) nyitódala volt, hanem a The Art of Warról a Ghost Division. Igaz, ezt a Heroes „slágere”, az anti-sabatonosok rosszindulatát azonnal elnyerni képes, western-szószba mártott To Hell and Back követte. A továbbiakban is ügyesen csempészték a jól bevált tételek közé az újdonságokat.

Kíváncsi voltam, vajon az ucsó előtti album, a Carolus Rex az idő távlatából mekkora kegyben részesül. A címadó mindjárt ott volt a setlist elején, azután megtudtuk, hogy Isten velünk van; Gott Mit Uns – igen, így svédül tudtuk meg. Joakim énekes ugyanis megszavaztatta a népet, milyen nyelven szeretnék a népek az aktuális nótát. Az angolra százhatvanhat kéz nyúlt a magasba – legalábbis ennyit számolt kábé három másodperc alatt Joakim. Értelemszerűen a svéd verzió győzött tehát.

Hogy magyar vonatkozásokat is taglaljunk: a színpadkép enyhén az Ossian-féle Rock katonái lemezborítóra emlékeztetett. A dobszerkó egy óriási tankból nőtte ki magát. Másik magyar vonatkozás a címben említett pálinka volt. A legutóbbi pesti Sabaton-fellépéskor Joakim a pálinka butító hatásait taglalta (hogy valamit azért tud Magyarországról), mire valahonnan előkerült egy üveggel e hungarikumból, és az valahogy felkerült a színpadra. Több ezer ember követelte a dalok szünetében, hogy a bajuszos énekes tegyen magáévá bizonyos mennyiséget a nedűből. Becsületére legyen mondva: a koncert további részét is hibátlanul lenyomta.

0sabaton2015_54.jpg

A mostani koncert előtt olyan limitált kiadású pólót lehetett vásárolni (rendelni), melyen a Sabaton és a pálinka márkanév egyaránt szerepelt. Így borítékolható volt, hogy most is lesz „pálinka, pálinka” skandálás. Az énekes azonban felkészültebben állt a témához, mint legutóbb: a „semmiből” előkerült italból zenésztársait is szorgalmasan itatta.

Mindenesetre előadott egy gitárhős-paródiát, melybe Metallica, Maiden, sőt M. Jackson dalokat szőtt. Újfent meghatódtam, amint kiderült, hogy a Master of Puppetset elég nagy arányban ismeri az ifjúság. A legnagyobb siker azért ma este a The Art of War címadó dala volt. A „kedvemért” a Heroes első dala, a Night Witches is felharsant, de már a ráadásban. E blokkban kapott helyet a hajdani nagy siker (első siker) Primo Victoria is, mely most már diszkréten megbújt az azóta született jó pár Sabaton-himnusz tövében.

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. MÉG TÖBB KÉP ITT.

A bejegyzés trackback címe:

http://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr797122837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum