Tizenegy az még sörből is sok, főleg, ha eltelt évekről beszélünk. Ennyi időnek kellett eltelnie, hogy az egyik leghíresebb maszkos banda, a Slipknot újra magyar földre tévedjen. A hosszú hónapok azonban elteltek és a Corey Taylor vezette zenekar leigázta (ismét) Budapestet.
Az Egyesült Királyságban a Kornnal és a King810-zel turnézó Slipknotot, ide csak az utóbbi zenekar követte. Bevallom őszintén, még névről se voltak ismerősek. A koncertet megelőző napokban kezdtem utánuk kutakodni, de annyira nem győztek meg, így kíváncsian vártam, hogy mit nyújtanak majd ezen az estén. Természetesen az egyik legnagyobb (?) slágerük, a Kill Em All nem maradhatott ki a programból, olyannyira, hogy ezzel kezdődött a rövidke kis koncertjük. Talán ez az egyik legmegjegyezhetőbb daluk….és ennyi amit írni tudok róluk. Számomra, és az ismerőseimet is megkérdezve, valami módon roppant rossz volt ez a zenekar....
Az elmúlt koncerteken készült képek, videók sokaságának köszönhetően, valamennyire képben tudtunk lenni a színpadképpel illetve a felszereltséggel kapcsolatban. Már csak ezért is érdemes egyébként ekkora eseményekre ellátogatni, hiszen egy teljesen más világba jut el a lelkes koncertlátogató ebben a másfél-két órában. A színpad közepén lévő übernagy kecskefej (ördög?), vagy az égbe emelkedő hordók (aminek a közepén szintén ott virít a fent említett állat feje), lángcsóvák és ugye a zenészek misztikus maszkjai is megérnek egy misét. A fénytechnikáról meg ne is beszéljünk, gyönyörű. Ahogy mondani szokták: színház az egész világ!
Minden koncerten más setlisttel készülnek a „srácok”, ahogy ezt Corey Taylor mondta az egyik hazai magazinnak adott interjújában és ez Budapesten sem volt máshogy. Itt már az intro alatt érezni lehetett a feszültséget, ami már a közönség soraiban jelen volt. Ahogy azonban berobbant a Slipknot és belecsaptak a Sarcastrophe dalba, elszabadult a pokol az egész Arénában. Erős kezdés, az tuti! A küzdőtéren lévő arcok nem nyugodtak egy percre sem, folyamatos mozgás, circle pitek sokasága.
Volt szerencsém látni még az eredeti felállásban a zenekart, de egyáltalán nem érezhető (jó, nyilván ez így csúnya kijelentés) rajtuk, hogy a tagcserék megtörténtek volna. Sőt! Ritka manapság, hogy egy a zenekar, amely 6 év szünet és két alaptag elvesztése (Paul Gray basszer elhunyt, míg Joey Jordison dobost lapátra tették) után nagyobb sikerekre tegyen szert, mint annak előtte. Mert abban szinte biztosak lehetünk, ha ez a koncert 6 évvel ezelőtt lett volna, szinte biztosan nem egy teltházas arénában adják.
A koncerten aztán szép sorban érkeztek a jobbnál-jobb Slipknot dalok, a frontember szavait a közönség csak úgy tömte magába, mint a koncert utáni gyrost az első török gyorsétterem ablakánál. A Spit it our, People=Shit, Psychosocial és a többi remek "sláger" pedig folyamatosan mozgásra kényszerítették a több ezres tömeget.
A ráadásban talán a legnagyobb Slipknot-dalokat kaptuk meg, mindenkinek volt még egy kis ideje letépni a mellette álló ember fejét, majd a szembe lévő arc veséjének nekivágni. Igen, ez mind megtörtént. A Slipknot jött, látott és győzött. Soha rosszabb csütörtök estét! (Ami viszont vicces volt, hogy 10.000 forint volt egy póló, legalábbis az Arénában.....)
Ezt játszották: Sarcastrophe, The Heretic Anthem, My Plague, The Devil in I, Psychosocial, The Negative One, Disasterpiece, Opium of the People, Dead Memories, Before I Forget, Duality, The Blister Exists, Spit It Out, Custer....... Ráadás: (sic), People = Shit, Surfacing
