A várpalotai Visioned Frailty egy demo, egy EP és egy nagylemez után egy újabb EP-t dobott ki szabad prédaként az erre éhezőknek.
A zenekar 2010-ben alakult, rá egy évre jött a demo, majd a rákövetkező két évben a fent említett sorrendben követte azt két újabb kiadvány. A játék neve death metal, de elég sok stoner ízt is fel lehet fedezni a játékukban, mely elsősorban a tempóban nyilvánul meg. Ugyanis az EP dalai főleg a középtempós dalok táborát erősíti.
Az EP egyfajta házon belüli újjáalakulásnak is tekinthető, hiszen visszatért a demos korszakban doboló Farkas Máté, az énekesi pozíciót pedig az Embryo EP-n bizonyított Palotás Péter vette át. Az intenzíven koncertező zenekaron érezni az összeszokottságot, kiforrott, érett dalokkal van dolgunk, melyekben nem kevés súly van.
A hangulatos intro-t három új nóta követi, majd zárásként felrakták a I Rise From The Dark Spumes of The Sea nagylemezen szereplő Corridor of Mirrors-t egy kicsit felfrissített verzióban.
Személy szerint nekem egyetlen gondom van a dalokkal: a tempó nem igazán változatos, így egy idő után a szórakoztatás helyett inkább a nyomasztás veszi át a szerepet. A srácok pont eltalálták, hogy mi az a hossz, amit még így ki lehet bírni azoknak, akik ismerkedni szeretnének velük. Mivel én sosem voltam nagy stoneres, ez a körülbelül 20 perc elegendőnek is bizonyult ilyen téren.
Persze ezzel egyáltalán nem azt mondom, hogy rosszak lennének az itt felvonultatott vaddisznó súlyú ötletek, mert lehet, hogy másnál pont ez talál be. Biztos vagyok benne, hogy a címadó élőben sokkal jobban hasít. Palotás Péter hörög, énekel, szaval, az alap pedig súlyoz, döngöl, ahogy ebben a műfajban illik. Márton Péter nem sajnálta ki a gitártémákat. Picit talán rövidebb is lehetett volna ez a szám, de ez legyen a legnagyobb gond.
A Time még lassabb, egyenesen tonnás súlyt rak a dobhártyákra. A Faces kicsit megint emel a tempón, megjelenik a duplázó is, itt is megy a málházás ezerrel. Az énekdallamról a Mayhem „lágyabb” pillanatai ugranak be. A középrészben elhelyezett dallamosan borult rövid rész olyan baljós atmoszférát ont magából, amit kevesen tudnak.
A Corridor of Mirrors-t a zenekar rajongói már biztos ismerik, ez is egy lassabb, elszállósabb darab röfögős basszussal, az eddigiekhez képest dallamos gitárral. Nem kell itt sem könnyedségre gondolni, hiszen hamar beindul a betonozás.
Ha pozitívumokat kell mondanom, az mindenképp a profi dalokban és a milliós súlyokban keresendő. Ha negatívumokat kell felsorolnom, az a tempóbeli hasonlóság és a megjegyezhető dallamok hiánya lenne. De ennek ellenére bátran ajánlom minden death/stoner kedvelőnek.
Ha valaki kedvet kapott volna hozzájuk, a cikk tárgyát képező EP mellett az összes eddigi kiadványukat megtalálja a zenekar Bandcamp oldalán.
