A következő interjú Tátrai Csabával, a black metal körökben veteránnak számító Frost zenekar gitárosával készült, amely lehet, hogy kissé hosszúra sikeredett, de sok érdekes infóval szolgál, mind a Frost háza tájáról, mind pedig Csaba egyszemélyes zenekara, az Aornos jelenlegi és jövőbeli terveiről

Mivel az emberek nagy része a Frost zenekarból ismer téged, az első kérdésem természetesen az említett zenekarral kapcsolatos. A Frost az 1996-os megalakulása óta szerves része a hazai black metal élvonalának. Mesélnél pár szót a veterán brigáddal kapcsolatos aktualitásokról, az idei év terveiről?

Csaba: Nos, 2014 -ben,  hét évvel a Black Shining lemez után megjelent a From the Dark című anyag, amelyet az amerikai Black Plague és Metallic Media gondoz. Az album mindenütt elég pozitív kritikákat kapott; többnyire az eddigi egyik legjobb, legblackmetálosabb Frost kiadványként szokták méltatni. A kiadó részéről lett volna  felkérés külföldi szereplésekre is a norvég Vredehammer társaságában, de sajnos ez technikai, anyagi, magánéleti problémák miatt nem valósulhatott meg... Természetesen voltak koncertjeink is, pl. Budapest, Kazincbarcika, Debrecen (Full Of Anger fest), de nem vittük túlzásba a színpadra lépések számát, és - tekintve a tagok magánéletét,  különböző munka beosztásait - még ha nagyon akarnánk se tudnánk számottevően szaporítani az élő ceremóniákat. Egyébként nem volt egyszerű a From the Dark létrejötte sem, mivel magunk vettük fel és hoztuk ki az anyagot, tehát profi stúdió mellőzésével, s ez nyilván nem kevés időt és energiát vett igénybe. Ám végül megérte a sok befektetett munka, mert sikerült egy elfogadtható hangzást elérnünk. Az idei év ( miként pl. az előző is) próbákkal, új számok írásával, a megfelelő koncertek megtalálásával és kivitelezésével fog telni. Tervbe van véve egy videoklip is, illetve már régebben beszéltük a zenekarban, hogy néhány régi számot  újra felvehetnénk jobb hangzással (némileg talán új köntösben is), hiszen jó néhány korábbi dal megérdemelhetné ezt,  de még ha a legnagyobb valószínűség szerint is "csak" home stúdió munkálatról lenne szó , akkor is megérné belevágni.

Akik figyelemmel követik a hazai fekete fém történéseit, azok előtt nem újdonság, hogy készítettél egy albumot Orior címmel, az Aornos nevezetű szóló projekt keretein belül. Projekt-, vagy főzenekar? Miért kezdtél bele egy saját anyag készítésébe?

Csaba:  Igen, tavaly, az év legvégén testet öltött az Aornos - Orior című bemutatkozó lemeze gyári CD alakjában, egyenlőre önerőből, kiadó hiányában... Jó a kérdés: mivel van némi degradáló mellékzöngéje a "projekt" kifejezésnek, ha mondjuk az a "főzenekar" szóval kapcsolatosan vetődik fel, ezért inkább az utóbbi titulusnak jobban örülnék, de ez nem kardinális kérdés számomra; a lényeg az, hogy eljusson azokhoz, akikhez el kell jutnia....   Nekem az Aornos mindenféleképpen az a zene, amit azóta meg akartam csinálni, amióta elkezdtem zajongani, azaz nem egy egyszeri fellángolásról van szó, amit a Frost mellett -amolyan unaloműzés gyanánt- most hirtelen elővezetek. Hosszú-hosszú évek munkája fekszik benne. Ezeket az ötleteimet - vagyis inkább - nagyon is konkrét szerzeményeimet semelyik eddigi zenekaromban nem tudtam volna megvalósítani, és (az elütő stílus miatt) semmi értelme nem lett volna ezeket a témákat mondjuk a Frostban erőltetnem. Még a dalok megfelelő sorrendjén is rengeteget meditáltam, mert én azt szeretem, ha egy adott lemeznek van strukrúrája, íve, tehát van miértje a számok éppen így történő egymás után következésének. Úgy éreztem, ha - lustaságból, beletörődésből - nem teszek meg mindent a magam szerény keretei között azért, hogy egyszer megjelenhessen az Aornos, akkor azt nehezen bocsájtanám meg magamnak. Tudom, hogy  iszonyatos a dömping, és még ha - a nagy számok törvénye alapján - manapság is akadnak figyelemre méltó alkotások, de mégis nehéz megmondani, hogy mi az a zene, amit esetleg ha az ember soha nem ismer meg , óhatatlanul szegényebb az élete. Hiszen annyi minden más van még... Nyilván ez teljesen szubjektív dolog, de mégis az előbb mondottak ellenére tényleg úgy gondolom, hogy az Aornos egyfajta hiánypótló - legalábbis számomra - a  műfajban, én ezt a fajta muzsikát bírom a legjobban, ha már extrém zenéről van szó, és azért is csináltam meg, hogy ha már kb. a tucatnyi örök etalontól eltekintve nem találok több kedvencet a black metálban vagy annak környékén, akkor legyen még egy zenei képződmény, ami hozzám a lehető legközelebb áll, s amibe ráadásul van még némi beleszólásom is... Ennyit dióhéjban a miértről... :)

Felfedezhetőek az új anyag zenéjén Emperor-hatások, ráadásul felkerült a lemezre feldolgozás-bónusz nótaként a banda Ensorcelled by Khaos című szerzeménye a legendás Anthems...albumról. Mondanál erről pár szót?

Csaba: Annak idején delejes hatással volt rám az Emperor művészete; náluk éreztem azt a teljességet, amit minden más, előtte hallott,  BM stílusba  sorolható csapatnál hiányoltam. Nagyon lenyűgözött, hogy úgy tudták a Mindenséget egy magasztosan sötét, fenséges és emberfeletti perspektívából audióvizuálisan megjeleníteni, hogy közben maximálisan zeneiek maradtak,s mindezt mesterien megírt, komolyzenei igényességű kompozíciókban juttatták kifejezésre. Nem tűntek se feleslegesen komplexnek, se lágynak, azaz még a markáns szintetizátor használat ellenére sem műveltek aféle cirkonyás symphonic black metált, amitől nagyon könnyű herótot kapni... A hatalmat sugárzó gitártémák uralták a zenét, s ezeket a riffeket csak Ők írhatták meg... Nem beszélve arról, hogy a démoni vocalizálás mellett alkalmazott tiszta ének csak tovább emelte az egész mű drámaiságát, monumentalitását. Azonkívül az is nagyon szimpatikus volt számomra, hogy távol álltak az elől-hátul, fent-lent fordított kereszt - fordított pentagram, stb. gyermetegen sátánoskodó kliséitől,  s ez a mély, egyedi dalszövegekben minden másnál egyértelműbben megnyílvánult. Egyszóval számomra a legmeghatározóbb album - régen és most is - az Anthems to the Welkin at Dusk. Ez a kozmikus, kontrolált káosz hangokban való megjelenítése, amelytől olykor a szépség sem idegen. Na már most. Az Aornos az nem ilyen... :) Összeségében mordabb, sötétebb, s néha groteszkebb, mint az Emperor. A dallamvezetésem sem olyan szándékosan és bár a témáim nyilvánvalóan valaha Emperor ihletésűek voltak, s a Császár hatása érződik is a  zenén, valamint vannak itt-ott hangulati párhuzamok, már a kezdetkor élt bennem a törekvés, hogy a művem ne szimpla utánérzés, kópia legyen, és ez a elkülönülés az eltelt évek számával csak még egzaktabb lett... Az Aornos a saját útját járja, s aki nem teljesen laikus füllel hallgatja vagy csak szimplán odafigyel, annak ez evidens kell, hogy legyen; elég csak például az Dominus Vexator, Aeterna Veritas, Gelum, Aere Perennius, stb. számokat megemlítenem. Amióta az Emperor reflektor fénybe került, rengeteg szintis BM-ra mondták, mondják, hogy ez tiszta Emperor, főleg ha töményebb a gitárjáték és ezáltal az egész zene is, de persze ez nagyjából mindig hülyeség, mert a képlet soha nem ilyen egyszerű. Akik ilyeneket mondanak, valószínűleg soha nem értették az Emperor lényegét, mert hiányzik belőlük a megfelelő distancia érzék, ami pedig nem éppen hátrány, ha már valaki lemezismertetésre, vagy kritizálásra adja a fejét... Az Emperor teljesen egyedülálló és megismételhetetlen, abszolút uralkodó, aki elérhetetlen magasságból tekint le a világra ( különösen az Anthems... album tekintetében ), tehát semmi értelme nem lenne bárkinek is a babérjaira törni, most hogy már üres a trón... Szóval az előbbiek után azt hiszem nem igényel különösebb magyarázatot az Ensorcelled By Khaos dal feldolgozása: egyértelmű tisztelgés a Császár, mint mester előtt...

Az Orior anyagot hallgatva elég profi hangzással találja szembe magát az ember, hol és mennyi ideig történtek a lemez munkálatai? Mert akárhogyan is nézzük, azért 11 nótához rengeteg stúdió idő kell és az is köztudott, hogy a stúdiózás  nem az olcsó hobbik közé tartozik . Hogyan sikerült ezt a dolgot megoldani?

Csaba: Köszönöm, jól esik ezt hallani, mert tényleg sok időt és energiát  és némi pénzt is igénybe vett az anyag felvétele, a rengeteg újra feljátszás a reménybeli jobb hangzás érdekében. Azt hiszem csak a ritmusgitárokat legalább hatszor-hétszer játszottam fel újra a lemez eleljétől a végéig, nem beszélve a többi hangszerről, énekről... Történt mindez azért, mert nem profi stúdióban, nem profi hangmérnökkel, producerrel rögzítettem a felvételt, hanem először egy ismerős sráccal, aztán pedig már én magam folytattam, otthoni körülmények között. Minden menetközben derült ki; a saját káromon tapasztaltam meg, ha valamit rosszul csináltam, azonkívül próbáltam a lehető legkritikusabb lenni saját magammal szemben, bár kérdés, hogy ez mennyire sikerült... Arra nem sok esélyem volt, hogy egy hivatalos stúdióban vegyem fel az Oriort, mert egy ilyen sűrűségű, komplexitású és hosszú zene esetében ez jócskán meghaladta volna az anyagi képességeimet... Arról nem beszélve, hogy a környéken nincs is olyan profi stúdió, ahol ezt a műfajt megfelelően értenék, így a nem csekély ár mellett még mehetett volna a harc az aktuális hangmérnökkel is, és a stressz - finoman szólva - nem tesz éppen jót a feljátszásnak, feléneklésnek, kreativitásnak, tehát mindannak, amitől a felvett zene pont jó lehet... Nehéz megmondani pontosan  mennyi időt vett igénybe összesen a rögzítés, keverés, master, mert időröl-időre csiszoltam valamin, sok variációt kipróbáltam, s rengeteget bíbelődtem különféle hangzásokkal, talán túl sokat is... Mindenképpen több évről beszélünk, kb. 2009 -től 2014 -ig.

Gondolom nem könnyű a helyzet, mint ahogyan egyetlen magyar underground bandának sem könnyű kiadót, vagy megfelelő fórumot találni a lemez népszerűsítéséhez, kiadásához. De a Frost esetében több külföldi kiadóval is együtt dolgoztok. Az Aornos esetében milyen lehetőségek állnak előtted a kiadók terén?

Csaba: Köztudott, hogy mennyire nehéz helyzetben van egy újabb csapat, újabb zene, ami az ismeretlenségből bukkan fel és próbálja megvetni a lábát az elképesztően nagy és sodró áradatban, különösen ha nem északról; Skandináviából, vagy legalább (elsősorban )Németországból - (tágabban) Nyugat-Euróbából, Angliából, USA -ból jön, hanem éppen Kelet-Euróbából... (ez a negatív tendencia sajnos az undergroundban is érvényes, nem csak a mainstreamben, persze ebben központi szerepet játszik az anyagi kérdés is, de nem kizárólagosan...). Kissé paradox ez, hiszen a technika vívmányainak köszönhetően manapság sokkal könnyebben és gyorsabban jut el az információ az emberekhez, de éppen ezért már nincs akkora súlya, jelentősége egy új lemez megjelenésének, mint mondjuk a 90 -es években, még ha nagy nevekről, jól bevált kedvencekről van is szó, nem még ha kvázi kevésbé híresekről... Szerintem ezt mindenki tapasztalja, aki mondjuk legalább egy -két évtizede hallgat behatóbban zenét, és kicsit is odafigyel. Ráadásul a lemezeladás is teljesen behalt; nevetséges, hogy manapság mennyi példányt ad el például egy bejáratott nevű zenekar - ha már néhány százat, az igen pozitív - és így akkor el lehet képzelni, hogy mennyi CD, netalán bakelit talál gazdára egy ismeretlenebb csapat aktuális anyagából ... Igen, a Frost már dolgozott tengerentúli kiadókkal is: korábban az amerikai Paragon Records és most a Black Plague nevét lehet itt megemlíteni, de ez főként terjesztést jelent, ráadásul ellenőrizhetetlen példányszámban, mert mint ahogy Feri ( Mocsnik Ferenc basszusgitáros) is elmondta egy Frost interjúban: messziről jöt ember azt mond, amit akar...Én az Aornos kapcsán azt remélem, hogy a zeném jó néhány szimpatizánst, rokonlelket  megszólít majd világszerte - ez a net nélkül összehasonlíthatatlanul nehezebb lenne -, ám a hozzájuk való eljutással való bíbelődés azonban nem kevés időt és energiát emészt fel, és ez utóbbiak sajnos a kreativitásból, zenélésből, zeneszerkesztésből vonódnak el... Ezen talán egy jobbféle kiadó segíthetne, és már néhánynak el is küldtem az Oriort; a kisebbektől egészen a patinásabbakig. Majd meglátjuk mi lesz. Mindenre fel kell készülni...

"Filozofikus, személyes hangvételű szövegek. No Cliche!" , olvashattuk az Aornos lemezajánlójában az egyik internetes zenei oldalon. Kifejtenéd ezt bővebben? Bemutatnád az Aornos szövegvilágát??

Csaba: Mindig is zavart a metálban, de tágabb értelemben az egész zenében, művészetben a triviális, elcsépelt megfogalmazás, a klisé. Számtalan esetben tapasztaltam, hogy például egy egészen kiváló zenekarnak - finoman szólva - nincsenek annyira jó szövegei, mert érződik rajtuk, hogy azért íródtak a sorok, hogy valami rá legyen rityentve a zenére, vagy ha komolyan is gondolták a tartalmat, magyar füllel hallgatva mindez mégis elég kérdésesnek tűnik... Szerencsére elég sok kivétel is akad, ahol a muzsika és a szövegvilág egálban van egymással, sőt olyan is van, ahol a szöveg sokkal jobb, mint maga a zene, de nyílván ez utóbbi eset sem ideális... A dalsorok megírása magyar nyelven történt és ezek is csiszólódtak az idők során, majd így lettek később angolra fordítva, de arra mindig próbáltam figyelni, hogy megfelelően kifejezzék azokat az érzéseket, amit az Aornos zenéje reprezentál. Azért bátorkodtam azt állítani, hogy a szövegvilág nem klisés, mivel itt nem a Sátán újabb, de már tényleg abszolút eljöveteléről, vér-tűz-halál isten-démon-bestiák fekete szelű apácaerőszakoló,bakkecskeimádó uralmáról, a pokoli légiók 666 csapásáról, stb.-ről esik szó mondjuk egy kiskamasz lelkivilágára utaló megfogalmazásban... Nem, itt valami mélynek, lényeginek, a Lét sötét és drámai vetületének felmutatása történik, ami nálam mégsem nyavajgó, dekadens, szuicid magába fordulásba vagy saját levében megfővő gyűlölet-acsarkodásba torkollik, hanem egy kontemplatív, szinte az otthonosság érzetét sugalló magaslati álláspontot képvisel, amely mégis nyíltan áldoz a hatalom akarásának... Különösképpen nem akarom egyenként kielemezni a szövegeket, mert ez elég hosszadalmas lenne, de minden érdeklődő megtalálhatja az eredeti magyar verziókat is a linkeknél.

Előkerül az örök kérdés. Milyen az underground metál élet felétek? Koncertek, helyek minősége, látogatottsága? Milyenek a tapasztalataid ezekről a dolgokról?

Csaba: Ezt már gondolom sokan elmondták ezelőtt is, és ezután is sokan elfogják. A helyzet elég katasztrofális, de nem teljesen reménytelen... A koncertek látogatottsága nagyon megcsapant; régen se voltak mondjuk ezren egy jobbféle underground magyar bulin, de azért esetenént néhány száz fő összejött. Ez ma csak vágyálom. Valószínűleg ebben nagyrészt ludas a net is, és egyáltalán ez az egész ész nélküli technikai fejlődés, mert ez rengeteg időt elvesz az ember szabadidejéből, felborítva annak az azelőtti, valamivel természetesebb életrendjét, de jelentős elem az aktuális magyar szituáció is, a nem éppen nyugat-európai színvonalú életforma, és a tipikus magyar életérzés is, aminek értelmében mintha egy süllyedő hajón ülnénk... Ráadásul szerintem Magyarországon még mindig nincs megfelelő kultúrája az underground metál színtérnek ( pedig már nem 1990-et írunk), hiába vannak mutatóba itt-ott megfelelő hozzáállású és felszereltségű klubbok, összefogások. Mert ezen utóbbi három dícséretes tényező meglehetősen ritkaságszámba megy... De a legnagyobb baj, hogy nincs megfelelő közönség.  Akik voltak, vagy már kiégtek, és/vagy bedarálta őket a mókuskerék és átlagpolgárként tengetik mindennapjaikat, vagy csak szimplán nem szeretnek koncertre járni már, vagy nincs rá idő: "mert vannak fontosabb dolgok is az életben", stb. Utánpótlás pedig nem nagyon van, mert nagy átlagban a fiatalabbakat a művibb, számomra semmit mondó, semmit nem jelentő ilyen-olyan core végződésű vagy mindenféle hibrid, katyvasz muzsikák érdeklik, vagy ha nem, akkor is inkább a neten néznek meg egy aktuális klipet, jobb minőségű koncertfelvételt... Nem hinném, hogy ez kizárólag financiális kérdés lenne, mert például a lengyel szcénához képest sem vagyunk sehol, de nyilván Csehország és már lassan Szlovákia is előrébb van e tekintetben is, és  - ha így haladunk - lassan Románia és az egész Balkán - félsziget is.... 

Tavaly feldolgoztad a Sear Bliss, Far Above the Trees című szerzeményét, én akkor találkoztam a zenekarral először, mégpedig Nagy András, a Sear Bliss Frontembere ajánlotta a dalt. Ez valami tisztelgés a szombathelyi zenekar előtt, vagy egy baráti gesztus volt tőled feléjük? Mondanál a feldolgozásról is pár mondatot?

Csaba: Igen, talán az Aornos első netes megmutatkozása ez a Sear Bliss feldolgozás volt. Említettem, hogy milyen sokáig készült az Orior anyag, és miután már rég elkészült az egész zene, az utólagos masterelés is sok időt vett igénybe. Tehát ezzel teltek a hetek -hónapok, ám közben elkezdtem feldolgozásokat is készíteni, hogy végezzek közben valami kreatív tevékenységet is, mielőtt végleg megcsömörlenék a számítógépes tötymörgéstől. Így születettek fel/átdolgozások általam tisztelt és szeretett zenekaroktól, zenéktől, mint például: Emperor, Arcturus, Bathory, Morbid Angel, és - mivel mindenféleképpen akartam magyar műveket is - Bonanza Banzai, Land Of Charon ( kult-dark), Carcharoth és a Sear Bliss is. Tervbe volt véve még Iron Maiden, Mayhem, Limbonic Art, sőt Kamondy Ágnes is, de aztán már láttam, hogy ez tényleg sok lenne a jóból, úgy hogy leálltam... Sajnos nem ismerem személyesen annyira Andrást; max. egy-két koncerten, fesztiválon találkozhatunk itt-ott, de ő nagyon korrekt volt és meg is osztotta a dalt a Sear Bliss netes oldalain.

Köszönöm a válaszokat és további sok sikert kívánok mindkét bandádhoz. Esetleg egy üzenetet az olvasóknak, így az interjú végére?

Csaba: Köszönöm a megkeresést és a jókívánáságot. Sok sikert a magazinnak. Adjatok egy esélyt az Orior lemeznek, ne riasszon el a mélysége, mert egyáltalán nem emészthetetlen, és ha tetszik, rendeljetek egy CD-t!