Először is feltennék egy kérdést. Mit kapunk, ha összegyúrunk két kultikus metál bandát? Név szerint a svéd Candlemass-ra és az amerikai Trouble-re gondolok. Nagyjából a végeredmény egy ismeretlen, de nagyon király Crypt Sermon névre keresztelt banda Philadelphiából. A banda első lemezéről írtunk most pár gondolatot.

Doom metal: "Általános zenei jellemzői a legtöbb metál stílushoz képest a rendkívül lassú tempó, mélyre hangolt gitárok és sokkal súlyosabb hangzás. A zene és a dalszövegek hangulatvilága legtöbbször félelmetes, nyomasztóan sötét, a pusztulás érzésével áthatott."

Ezt a definíciót kapjuk,ha rákeresünk az említett zenei stílusra. Persze tudjuk, hogy ez a dolog sokkal szerteágazóbb, rengeteg válfajjal rendelkező szegmense a fémzenének és természetesen ez csak elnagyolt képet ad az amúgy számomra egyik legkedveltebb metál irányzatról, a doom metalról. Viszont a fent említett jellemzők mindegyikét és a bevezetőben említett bandák lenyomatát is mind felfedezhetjük a Crypt Sermon - Out of the Garden című debütáló lemezén, amely a Dark Descent Records kiadásában jelent meg a napokban. Az amcsi banda nem sokat szarozott, a 2013-as megalakulásuk évében kiadtak egy Demo-t és most pedig előrukkoltak ezzel a nagylemezzel. Akkor essünk neki...

Az album indító, közel hét perces Temple Doors nótával már az első perc után biztosít minket a zenekar, hogy minden kritériumnak megfelel, amelyeknek meg kell felelni ezen a stíluson belül. A vastag gitárok és a néhol heavy metál ének mellett, helyet kapnak a finoman kidolgozott gitárszólók is, de nem egy szét gitározott nótát, hanem okosan összerakott dalt kapunk. Kemény kezdés, az egyszer biztos. A második dal a Heavy Riders következik. Itt már teljesen borítékolható, hogy minden bizonnyal a srácok egyik kedvenc bandája, a mindenható Trouble lehet. Ez egy hat perces zakatolásban nyilvánul meg. szerény véleményem szerint, a lemez egyik legjobb nótája a kettes számú tétel. 

Na, de haladjunk tovább vannak itt még finom dolgok, amelyekre rágerjedhetünk. Sorban kapjuk a doom-beöntést a hallójáratainkba, a Byzantium és a Will of the Ancient dalok tuti,hogy megölik a perem alatt a baktériumokat, a kemény, vánszorgó sötét témáival. Ezután megérkezünk egy tisztásra, minden irányban messzire ellátni, úgyhogy ez pihenő helynek megfelel a fáradt seregnek, ahol a tábortűz körül a pattogó tűz hangjaiból egy dal csendül fel... a lemez második legjobb nótája, de nevezhetjük az album csúcspontjának is a majd nyolc perces Into The Holy Of Holies című dal. Amely a lágy bevezető után akkora döngölésbe fordul át, hogy az már tényleg a Mestereket idézi. Állat dallamok, harapós gitár témák, király szóló és fülbemászó refrén. Ennél több nem kell egy fáradt kalandornak. :D

A lemez utolsó előtti nótája a lassú, hömpölygős, komor The Master's Bouquet címet viseli. Majd az album záró akkordjaként a címadó nóta az Out Of The Garden, a maga hét percével méltó befejezésként zárja ezt a remek lemezt. _Mindent összevetve ez egy kiváló első album, egy remek bandától. Hangulatos, komor, pont olyan, amilyennek lennie kell. Nálam betalált a banda és nálad?