A Neurot Recordings lemezkiadóról nem lehet úgy beszélni, hogy ne beszélnénk előtte a Neurosis nevű zenekarról. Arról a zenekarról ami önmagában egyszerre a kezdet és a vég. S mint ilyen, az egész ismert világ születéséhez és pusztuláshoz írja dalait. Alkotva ezzel egy saját belső bolygót, amit egyedül csak ők képesek benépesíteni, mert az mindenki másnak túl mélyen, és túl messze van. Egy kasztot a mindenkori zenék világában, amibe csak és kizárólag ők tartoznak, mert oda ők tartozhatnak egyedül. Energiáik és filozófiájuk túl nőnek a zene határain, üzenetük vehemens művészet, amelynek ereje kiszakít minket önmagunkból, és közben a saját belsőnkhöz visz egyre közelebb ugyanazon időben.

Szóval ennek - a vitathatóan ugyan - az elmúlt két évtized metál zenei világára legnagyobb hatást gyakorló zenekarnak a nagyszerű tagjai hozták létre ezt a kiadót, ami egy szintén nagyszerű zenei közösséget takar. Hozták létre a saját világuk mintájára valahogy úgy, ahogy mondjuk a Jello Biafra alapította Alternative Tentacles tette és teszi ezt ma is. Ahonnan egyébként első két lemezükkel hardcore kölyök korukban ők maguk is indultak. Képviselve elsősorban önmagukat, és a más neveken megjelentetett anyagaikat, zenei kísérleteiket, illetve azokat a zenészeket, barátaikat akikkel elsősorban világlátásuk, saját filozófiájuk és zenei közelségük miatt lehetséges volt közösséget vállalni.

Ma már így jelennek meg itt a Scott Kelly és Steve Von Till akusztikus albumai, illetve az ő egyéb bandáik mellett többek között az Amenra, A Storm of Light, Nate Hall, Ides of Gemini, YOB, Ufomammut és a Brothers of the Sonic Cloth lemezei. A felsoroltak közül az utóbbi két bandának egyébként épp az elmúlt hetekben, illetve napokban jött ki ígéretes új cucca, szóval abszolút aktuális említeni a nevüket. Viszont van itt másik öt olyan kivételes előadó is, akik szintén nem kevésbé öregbítik ennek a biztosan nem evilági kiadónak a nevét, és ez a cikk most rajtuk keresztül kívánja bemutatni az istálló mindig sötét, de nagyon színes zenei világát.

A Corrections House például kapásból egy szupercsapat, hiszen Scott Kelly mester mellett a mikrofonnál nem más áll, mint Mike Williams a kilencedik, aki alapból a penetráns patkány doom Eyehategod énekese. Közös szereplésük pedig nem más, mint radikalizmus. Az elveszett lelkek költészete. Diktatúra és heroikus country zene. Mindez pedig együtt kiterelve, egy karmikus taposóaknákkal teli ködös mezőre. Olyan, mintha a Godflesh a majdani utolsó lemezén csak Jim Morrison és Johnny Cash alakjára akarna emlékezni, némi szaxofon kísérettel, mielőtt mindennek vége. Nagylemezük másfél éve jött ki.

A Christ on Parade eredetileg nem Neurot kiadvány és még csak nem is mai csapat. A kiadó oldalán a bandáik között viszont szerepel a neve, és ugyanúgy terjesztik a mai napig egy korai lemezét, mint ahogy a mi Vágtázó Halott Kémünk is szerepel az oldalon a terjesztés tekintetében. Annak pedig, hogy ez a banda mégis miért kapcsolódik ide, két oka van. Az egyik a tisztelet. Scott Kelly ugyanis tett olyan kijelentést - mint ahogy a VHK - val kapcsolatban is - miszerint a Christ on Parade hozta élete egyik legjobb punk koncertjét. A másik pedig, hogy az itt szereplő videón a srác a Neurosis pólóban nem más, mint Noah Landis, vagyis a banda billentyűse. Még az időszámításunk szerint Neurosis előtti időkből.

Az Iron Tongue viszont kicsit más, mint az eddig egymáshoz jól kapcsolható fenti együttesek. Ők inkább a kiadó klasszikus amerikai zenét képviselő oldaláról jönnek. - Ami a főleg sludge / doom és ambinet vonal mellett a kiadónál szintén erős. Ne felejtsük Scott Kelly apja is az volt, és mára a kiadó alapítói is country zenészek. - Nihilista cowboyok akik a Deep Purple, Buddy Guy és a Lynyrd Skynyrd nyomán járva keresik az örök éjfél nevű bárt valahol Arkansas államban, hogy a blues ördöge mellé elszegődhessenek az elátkozott dél örök krónikásainak. 2015 - öt írva pedig, ebben azért van spiritusz.

Róluk először a kilencvenes években négy lemezt megélt Crisis nevű kultuszzenekar jutott eszembe, a bokáig érő rasztákat dobáló frenetikus énekesnőjével, de nem. A Made Out of Babies - szintén Neurot - énekesnőjének Julie Christmas kisasszonynak nem ez a stílusa. Az egy lemezes Battle of Mice produktumában sokkal inkább ütközteti Björk depresszív, de bájos eleganciáját a lélekbehányó sludge kegyetlen hasításaival. Általában zenéhez ritkán írnak filmet, de ebből megnéznék egy monodráma jellegű musicalt, egy csupasz villanykörte alatt, kopott viktoriánus tapétával a háttérben és a pizsamás Karácsony Julival a főszerepben.

Végezetül pedig legyen még egyszer karácsony a neurotikusoknál. A U. S. Christmas egy négyes fogat valahonnan az Appalache hegység környékéről, akiknek mind három lemeze a Neurot Recordings - nál jelent meg, és nem nélkülözik ezeken sem az autentikus amerikai gitárzene elemeket, sem a vidék keménységének hangulatát, sem a hegy lábánál élő indián sámán által eléjük tárt kapuk használatát, egyéb lehetséges dimenziókba. Zenéjük homályos harmóniák és a teljes összeomlás között húzódó vékony pengeélen táncol, vagyis a legjobb helyen, hogy jó dalokat szerezzenek, mindig készen arra, hogy elnyelje őket az ismeretlen.

Közben pedig Scott Kelly épp visszatér Európából rövid turnéjáról a Mirrors of the Psychic Warfare nevű kétszemélyes projekt fellépéseivel a háta mögött, és talán épp elkezdenek dolgozni a többiekkel az új Neurosis lemezen, persze ha csak Steve Von Till is befejezte készülő új szólólemezének munkálatait, hogy ismét sikerüljön azzal a pátosszal a szenvedéshez leginkább hasonlítható vad orkánt kiszabadítani, ami egyaránt megrengeti a nagyobb koncerttermek és a foglalt házak falait is.