Még anno három éve hívott a főszerkesztő, hogy "Figyelj már, este lesz Cancer Bats, de senki nem akar rá menni, érdekel?" Gondoltam, mit veszíthetek belehallgatok, majd tíz perc múlva visszahívtam, hogy ott a helyem. Arra a Düreres bulira, ha vissza gondolok csak jót tudok elmondani. Együtt éneklés a színpadon azzal pár tucat emberrel, aki ott volt, mérhetetlen energia dömping, Liam eszméletlen barátságos hozzáállása stb. Azóta eltelt három év, megismertem, beleástam magam jobban a denevérek munkásságába, most pedig itt a legújabb album a Searching For Zero.

Nekem az előző Dead Set on Living annyira nem nyerte el a tetszésemet, mint mondjuk a debüt Birthing the Giant vagy a Hail Destroyer, de azért hallgattam azt is rendesen. Most így a Searching For Zero előtt a zenekar már mutogatott nekünk témákat, dalokat, mint pl. a True Zero vagy a Satellites, amik így magukban annyira nem nyertek meg. A Satellites kimondottan fura volt, elütött az eddig megszokott Cancer Bats hangulattól.

Aztán megkaptuk az egész albumot egyben és minden megvilágosodott. Egyből az eddig tingi-tangli dalnak tűnő számból egy marha jó kis sláger lett. Tényleg csak úgy lehet értelmezni, szeretni ezeket a dalok, hogy egyben az egész albumot. Liam, most sem okozott csalódást. azt imádom a hangjában, amitől olyan különleges, sikeres zenekar lehet a Cancer, hogy van benne valami nyersesség, valami erő, ami csak úgy kirobban belőle. Ezt főleg az ordítozásokban érezni és, ami még jobb, hogy a stúdióban ezt nem keverik szénné, hanem benne hagyják, mintha nem lenne meg masterelve a dob, de mégis marha jól szól! Scott Middelton és Jay R. is oda teszi magát rendesen gitár illetve basszus témákban. Nagyon szépen fel van osztva, hogy kinek hol mit kell játszania, sehol sincs az az érzetem, hogy ez most egy kicsit sok lenne, vagy kevés.

A denevérek most is egy pörgős, gyors albumot pakoltak össze, ami lényegében lazább, mint az eddigiek, de mégis benne van az elemi, tökös, arcletépős metal. Tessék meghallgatni őket!