RockStation

A progresszív rock trónörökösei: The Royal Freakout - Full Circle (2015)

2015. április 03. - BETH

the_royal_freakout_cover.jpg

Nem biztos, hogy eddig sokszor hallottatok a hazai The Royal Freakout nevű formációról, de szerencsére ez az áldatlan állapot hamarosan a küzdelmes múlt szomorú emlékévé válhat. A március 23-án megjelent Full Circle albummal a csapat megújította eddigi irányvonalait, és belépőt kért a feltörekvő magyar bandák mindennapjaiba.

A formáció 2011-ben alakult Farkas Balázs (gitár, ének), Sipos Ábris (basszus) és Szőts Peti (dob) közreműködésével. Az akkoriban Londonban zenélő banda első demója Failure is an Option címmel jelent meg, 2012-ben, és egészen 2013 végéig koncerteztek a londoni klubokban, Tom Plugi gitárossal kiegészülve. Közben – ahogy azt rendje és módja szerint illik egy rock történetben – volt egy kis szétszéledés, hazaköltözés, átgondolás, de 2014 végén Balázs és Ábris megint életre keltette a bandát. Az újraértelmezett koncepcióban Békési Dávid ül a dobok mögött, míg a szólógitáros poszton Deák Petivel találkozhatunk. Az elkészült kislemezen és a koncerteken még Nánai Jani (billentyűs) is feltűnik – tájékoztat minket a banda (hogy valami hivatalos forrásmegjelölés is legyen, ugye).

És, hogy milyen lett a Full Circle? A négy dalos EP érdekesen ötvözi a klasszikus és progresszív rock, na meg a pop elemeit (néha punk. Néha). A felvételen belül két, jól elkülöníthető egységgel találjuk szembe magunkat. Az utolsó két dal már- már egy amerikai sorozatok végén felcsendülő poposabb, könnyedebb arculatot kapott, míg az első két dalban komolyabb szerephez jutottak a srácok által korábban meghatározott rock irányvonalak.

Az első dal, amely a Comeback címet kapta a szerzőktől egy nyolcperces progresszív rock – és igen - esetenként punk elemekkel rendelkező felvétel. A dal jól sikerült, érdekes riffek vannak benne, tetszik, tényleg tetszik a gitár, a hatodik perc környékén például teljesen dögös magasságokba emelkednek. Ahogy külön–külön vizsgálgatjuk az éneket, a hangszereket, a hangulatot, a szöveget, minden dicséretre méltó, ugyanakkor kénytelen vagyok megemlíteni: a hangzásban van valami - nem jó értelemben - ambivalens. Valószínűleg valamelyik keverésnél történhetett valami, mert az ének túlsúlyba került - például a gitárral szemben. Kicsit nyers, és nem az énekes miatt (akinek az előadás módja kifejezetten tetszik) de az ehhez hasonló részlet problémák egy ilyen trükkös, borongós, mégis dinamikus dalnál megerőszakolják a végeredményt.

the_royal_freakout_band.jpg

Kiemelném, hogy ez utóbbi megjegyzés nem a mai kritikák panel Puzsér ízű halandzsa basztatásaként került ide. Egész egyszerűen úgy gondolom, hogy egy ilyen energiájú banda megérdemli a tökéletes technikai kivitelezést. Pont.

Térjünk vissza az albumhoz. A The Way Out az előző dalhoz hasonló stílust képvisel, azzal a különbséggel, hogy jóval erősebb lett. A riffek el lettek találva, az egyik legjobb dal az EP-ről. Kíváncsivá tettek, hogy vajon milyenek lehetnek élőben, mert határozottan érezhető az elszántságuk és a dinamikájuk.

A második dalt követően az EP érezhetően kettéválik. A Menage a Troi egy késői kilencvenes éveket is megszégyenítő érzelemhullámot lovagol meg, aminek a beismerése ugyan korszerűtlen, de el kell fogadnom: még mindig hatásos ez az éra. Ismételten megjegyezném, hogy egy élmény lehet élőben, ha ezzel a kevert rock, más szerzeményeiknél pedig popba hajló dallamaikkal jelennek meg a színpadon, miközben a nézőtéren lecsúszik pár négy-egyes rozéfröccs.

A kislemez utolsó dala, a Let go követi az előző dal csapásvonalát, ugyanakkor vissza –visszatér a klasszikus rock világába. Vannak benne nagy ívű rockballadákat idéző részletek,néhol kései nyolcvanas átfedések. Lezárja az előző három dalt, és hagy maga mögött egy ígéretet – talán a nagylemez vízióját?

Szerencsére az EP közben felmerülő ’de megnézném őket élőben’ pillanatra nem kell túl sokat várnunk. Szombaton, április 4-én a Rohamban találkozhatunk velük, természetesen a megjelenés mindenkinek erősen ajánlott. És várjuk a folytatást!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr377335112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum