Kid Rock, akit egy nagyon kedves ismerősöm – esküszöm, tényleg nem én – a rock stricijeként aposztrofál, még február végén kihozta tizedik, First Kiss című albumát. A pozitív és negatív kritikákat is begyűjtő felvétel az első olyan Kid Rock alkotás, amely a Warner Bros égisze alatt látta meg a napvilágot, és amely egy nem titkolt nosztalgiázás az idén 44 éves zenésztől.
Elöljáróban elmondható, hogy a tíz (deluxe verzióban tizenegy) dal nem újította meg az eddigi munkásságát. Ilyenkor a felvilágosult és jó ízlésű kritikusok előszeretettel sütik el a ”Nincsenek nagy megfejtések benne” kezdetű mondatot, de ettől jelen és úgy minden esetben eltekintenék.
A címadó és első szám, a First Kiss lazán felvázolja a várható koncepciót. Benne van a rock, southern rock - rapper énekes countryba ültetett múltidézése, és a dalhoz forgatott klip követi a szerzemény hangulatát. Fiatal, izzadó, boldog párok, olcsó sörök, koszos, ormótlan pick up pillanatok, és a kicsit ráncosabb, kicsit morózusabb ugyanakkor sokkal békésebb pillantású Kid Rock, ahogy ”bizony, igen, én basztam eleget, most pedig mindennel elégedett vagyok, haver” arccal poroszkál a déli városban.
A dal felidézi az előző albumok hangulatát, és van benne egy lassabb, nyugodt All Summer Long ’utóíz is, ugyanakkor – a mostani lemezhez igazodva – ”jóval countrysabb” annál. Egy könnyed nyári délután rádiós válogatásába kérdőjelek nélkül juthatna be. A Good times cheap wines-ban minden megvan a Kid Rocktól eddig is megszokott kórus plusz nagyívű gitár szólok világából, de itt nincs southern rock hatás, inkább egy nagyon fogyasztható countryt kapunk, a dalszöveg pedig kellemesen suttyó.
A harmadik szám, Johnny Cash címmel mi más is lehetne, mint country - ráadásul ez egy szerelmes dal - de érdekes módon van benne egy korai 2000-es évek pop lenyomat is. A címen kívül nem igazán érzékelhető a párhuzam az ikon és a szerzemény között. Szerencsére az ezt követő felvétel a lemez egyik legerősebb dala, a country-folk-blues és ismét egy nagyon halvány 2000-es évek elejéről érkező vonással kiszínezve. Az Ain’t Enough Whiskey simán üti az eddigi First Kiss nótákat, valószínűleg biztos helyet kap majd a koncert setlistek között.
Az ötödik szerzemény a Drinking beer with Dad. A lemez fő üzeneteként megfogalmazott nosztalgia itt éri el a csúcsát. Ezen a ponton nyilvánvalóvá válik ez a „Szia Nashville” életérzés, amikor a sufniban iszol valami kicsit meleg whiskeyt az édesapáddal, és az anyukád nem tudhatja meg, hogy cigizel, mivel már rég rájött, de te simán elhitted, hogy ezerszer menőbb és okosabb vagy. Nyilvánvalóan vannak ennél komolyabb mondanivalójú, és művészibb dalok is, de pontosan itt nyeri meg a hitelességi versenyt Kid Rock, mivel ő tényleg nem mutat se többet, se kevesebbet annál, amiben a jelek szerint igen erősen hisz. Úgyhogy, akik szeretik ezt az ”egyszerű és tökös ritmusok délről” hangulatot nem fognak csalódni. Se a dalban, se az albumban.
A hatodikként érkező Good Times Lookin’ for Me kicsit szétveri az emelkedett pillanatokat. Beleillik ugyan az album egészébe, de az eddig többször elsütött klisék miatt kissé unalmas perceket okozhat. A Best of me viszont az egyik legőszintébbnek tűnő dal a lemezen. Megkockáztatnám, hogy több pop elem van benne, mint a korábbi számokban, és megőrzi az egész felvételen tapasztalt őszinte vallomás, visszaemlékezés hangulatot. A One more song pedig szomorú kedd reggelek ellenszere is lehetne, megint country, de még mindig a rádióbarát és kidolgozott, szép, harmonikus riffekkel rendelkezik.
A kilencedik szám, a Jesus and Bocephus kicsit ’sötétebb’ tónusú, olyan fura másnapokat támogató dal. Nem lóg ki a többiek közül, de határozottan van benne valami teátrális rock balladákból merítő vonás. A FOAD akusztikus verziója kiváló tábortüzek melletti kísérődal, de ebben felidézi a korábbi old school hip hop rapper énjét, és a szövegek a kevésbé nemes Kid Rockról adnak tanúbizonyságot. Az utolsó felvétel a Say Goodbye, és pont akkor ér véget, amikor már éppen belefáradnánk ebbe a sok napsütésbe és nosztalgiába. Az egyik legjobb szám az albumról – és nem azért mert lezárja az előző tíz szerzeményt.
A First Kiss olyan, mintha Kid Rock adott volna egy interjút valami nagyon pozitív sztár műsorvezetőnek és közölte volna, hogy ’nézd, Nóra, vannak jobbak és Instagram barátabb, nagyon csippantós mai szuper menő rocksztár arcok, de én ilyen vagyok, és ez így van jól, ahogy van”. Ettől még nem ez lesz az év legjobb rock albuma, de minden ”jól akarom magam érezni” pillanathoz illik és működik is. Emellett kiemelném, hogy a hangzását tekintve messze jobb bármelyik eddigi Kid Rock albumnál.
https://www.facebook.com/kidrock
https://twitter.com/kidrock
http://kidrock.com/
