RockStation

Stílusgyakorlat kis hibával: Resolution 13 - Colossal (2015)

2015. április 22. - sebiszabi

 colossal.jpg

… és egyszer csak a szerkesztőség postaládájába bepottyant egy CD egy bizonyos Resolution 13 nevű bandától, akinek ez volt a első nagylemeze. Persze, ennyire nem mesebeli a sztori, de a semmiből jött a megkeresés, hogy van egy srác Finnországban, Dancs Gábor, aki helsinki haverjaival összerakott egy bandát még 2010-ben, ami mostanra jutott el odáig, hogy saját erőből kiadjon egy lemezt, ez lett a Colossal. Már az a tény, hogy ennyit güriztek, érdemel annyi respektet, hogy meghallgatjuk, hogy milyen lett a motyó, de a levélben vázolt "melódikus-alternative-industrial metal" stílus elég érdekesnek hangzott.

Az is. Ahogyan a második tétellel (az első egy intro), a címadó Colossal-lal megdörren a lemez, az egészen példás. Kissé Fear Factory-s beütésű a nóta, csak nem annyira monoton és az énektéma inkább máshonnan ismerős. De a lényeg, hogy egy kemény és tekerős nóta, állat témákkal. Az egyik kedvencem a lemezről a Brace The Last Moment, ami megint egy másik stílust pakol elénk - ez leginkább valamiféle modern amerikai metal (FFDP, Trivium), de mindenesetre a refrén téma elég menő.

A Rainy Days egy kissé középtempósabb nóta, a közepén egy közös táncra okot adó zúzdával, de alapvetően egy fülbemászó, dallamos darab. Mivel személy szerint Devin Townsend munkásságát igencsak nagyra értékelem, ezért a Broke Down is nagy kedvenc a lemezen, hiszen ebben ezt a stílust sikerült picit elkapni. Jó gitártémák és a kemény futamok mellett a dallamos refrén kiállás remek kombót alkot. A Keep Away From My Gun elektronikus témái az industrial hívő lelkemnek volt nagyon kedves, ez is jól elkapja az embert. Az Iron Sleep melódikus témái egészen jó ülnek, illetve jól ülnének, ha nagyjából itt lenne vége a lemeznek - mert egy lemezt lezáró nótának tökéletes lenne.

resolut13n.jpg

Igazából egyetlen bajom a srácok debütáló lemezével, hogy nem itt, vagy legfeljebb a Hellboy zúzása után van vége az albumnak. De sajnos nem így van. Még négy dal került fel, amik közül egyet se tudtam tiszta szívből szeretni. A Hail The King refrénje túlságosan is hasonlít a Killswitch Engage Always témájára, de az jobb. A Dark City és a Primitive nem hozza a korább dalok színvonalát. Az albumot záró Outro Of Life kissé elszállósabb témái tetszetősek, de talán egy kicsit hosszúra lett nyújtva.

 

Külön érdekesség, hogy az énekes csávónak hányféle hangja van, más kérdés, hogy kell-e használni egy albumon belül mindet. Nem kérdés, hogy elképesztő torka és orgánuma van, de a sok stílus miatt kicsit furán érzem magam a lemez hallgatása közben. Ez egy kicsit a zenére is igaz. Első nekifutásra az volt az érzésem, hogy nem egy lemezt hallgatok, hanem egy random playlistet. A lemezre felkerült dalok nagy része elég jó ahhoz, hogy egy válogatáslistán szerepeljenek, a gond inkább az, hogy szerintem nincs egy egységes arculata a lemeznek.

A negatív észrevételeim ellenére bemutatkozó anyagnak ez egy egészen rendben lévő korong. Kemény és mindenekelőtt igényes munka, mind hangzását, mind megjelenését tekintve - viszont egységes stílus választása elengedhetetlen lesz.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr237384308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum