RockStation

Alternative Tentacles - Avagy: Egy kiadó, és öt érdekes előadó...

2015. május 03. - csubeszshuriken

jello_biafra.jpg

Hát, ez a történet úgy kezdődött, hogy egy East Bay Ray nevű tag valamikor az egyezményes időszámítás szerinti 1978. évben letalált egy akkor már punknak aposztrofált zenekar bulijára Kaliforniában, és ennek az elsöprő beteljesülésnek a hatására rajta is átégett a kinyilatkoztatás utáni vágy, így hirdetést adott fel néhány helyen, ahol hasonló izzástól kínszenvedő fazonokat keresett, egy új zenei forradalomhoz. Ez az üzenet volt aztán ami megtalálta az épp a Jethro Tull élménytől megrészegült, általános amerikai jókedvből kiutat kereső Jello Bifara nevű urat, akiben akkor már szintén pattanásig feszült a zenei inspirációk húrja. Aztán alig pár hónap múlva már Dead Kennedys néven üvöltött belőlük a California Über Alles, és minthogy úgy kerülték a hagyományos zeneipart, mint a drogoktól lepukkant vietnámi veteránok a munkát, meg persze a név választás és az üzenet sem volt kompatibilis a John Wayne filmek bűvöletében élő átlag amerikai popcorn cowboyok világával, így teljesen egyértelmű volt, hogy a teljes függetlenséghez saját kiadóra van szükség. Így született meg az Alternative Tentacles.

Ami talán a független zenei arculatokat képviselő kiadók egyik előfutárává vált. Pionír volt, majd királyság lett a föld alatt, de mindig elutasította a koronát, az ékszereket és a felhajtást. Inkább megmaradt az udvari bolondok helyén, annak küllemével, fricskáival és szinte üres zsebével együtt. Ehhez persze kellett a gyorsan jövő, és mindent alapjaiban megrengetni, új szabadságot teremteni akaró vágy. Meg kellett a Stooges, meg a Crass. Meg a mókuskerék szerűen újra és újra szélsőségekbe torkolló emberi hitványság elől való menekülési kényszer. Meg kellettek a háborúk és persze Ronald Reagan. Meg Barry Manilow top slágerei a rádióból szarásig és minden más, amit ezek a srácok úgy éreztek, hogy egy - egy új a seggükben, amit egyre feljebb akarnak nyomni, és ettől nem lehet szabadulni, csak ha üvöltesz, és mert veled üvöltenek, többé nem vagy ezzel egyedül.

Meg persze kellett az elköteleződés és a karizma. Ami Jello Biafra sokszínű személyiségében egymásba tudott kapaszkodni. Aki mára egyedül vezeti a kiadót. És kellettek a a bandák, akik ezernyi számmal ajándékozták meg a zsenibe hajló őrületek cirkuszát. Valami olyat alkotva a lepusztult garázsokban, fűtetlen klubokban, a húgyszagú környékek mélyén, ami a sok tornacipős kívülállónak olyan volt, mint egy romlott restis sólet után megtalálni az állomás mögött az egyetlen wécét. Olyan bandák, mint a Butthole Surfers, NomeansNo, Amebix, Neurosis, The Phantom Limbs, Lard, The Dicks, Brujeria, Nausea, Mojo Nixon, Voivod, Jarboe, SNFU és a hazai Vágtázó Halott Kémek adtak itt ki lemezeket, vagy indultak éppen innen egy első albummal, hogy később majd rájuk hivatkozva húsz másik banda is zsongatni kezdje a saját hangszereit.

A fenti felhozatalból pedig jól látszik, hogy a hosszú évek alatt a kiadó túl nőtt a szimpla punk támogatásán, és olyan egyedi hangzásvilágú bandákkal dolgozott együtt, melyek vagy stílust teremtettek, vagy maradtak minden stílus határain kívül, és magatartásukat tekintve lettek nagyobb punkok a punkoknál. Most viszont ahogy eddig is a kiadókat bemutató sorozatunk cikkeiben korábban, öt kevésbé ismert előadón keresztül szeretnénk bemutatni nektek a kiadót. Például olyanokkal, mint a magyarul vicces nevű Jucifer duója, akik valójában egyáltalán nem viccesek. A kilencvenes évek elején alakul csapat valahol a sludge és a grindcore határán mozog, és körülbelül olyan sokkoló zenei eszközökkel hívja fel a figyelmet a nagy közös sorsunkat mételyező borzalmakra, mint amilyen sokkolóak a Stanfordi börtönkísérletek voltak. Utolsó lemezük két évvel ezelőtt jött ki, és teljes 78 percében a Sztálingrádi csata drámáját hívatott feldolgozni.

A Slim Cessna's Auto Club ehhez képest egy sokkal szolidabb, de nem kevésbé fajsúlyos irányt követ. A Scott Kelly - vel is gyakran turnézó Jay Munly bandája alapvetően country zenében utazik, de igen mély és sötét tónussal. Amiben pont annyira van helye a punk hozzáállásnak, mint a déli gospelnek. Szenvedélyes, mint az utolsó indián harcosokról szóló történetek. Emelkedett, mint a vasárnapi templomi ének. És koszos, mint egy hetek óta csavargó aranyásó.

Aztán van itt metál csapat is, még ha a kiadó nem is a hajpörgetésből tervezte összehozni a nyugdíjas évekre az aprót. Mondjuk a Kylesa sem a Saxon - t nevezi meg legfőbb hatásául, zenéjük sokkal inkább rokon a korai Mastodon lemezeivel, akikkel már jó néhányszor játszottak is együtt, és ők is körülbelül úgy szeretnék megrengetni az ismert világot, mint a megrettent Brontoszauruszok a jura kori mocsarakat. A két ellenkező nemű énekes vezette csapat is két éve dobott ki lemezt utoljára.

Mondjuk, hogy Ziggy Stardust valójában egy úr az űrből, aki alászáll Orion nevű repülő csészealjával, hogy egy ideig mentorként kövesse a New York Dolls fiúk munkásságát, akik közben nem csak magamutogató rock and roll zenéjükkel, hanem magjaikkal is megszórják Amerika földjét. Nos, ennek a történetnek biztos köze van a Zolar - X műsorához, ha pontosan nem is tudjuk hogyan. Mindenesetre inkább ők hozzák a hetvenes, nyolcvanas évek nosztalgiáját, mint a fent említett Barry Manilow.

Végül pedig lezárásul itt van az a csapat, akik ma is tökéletes emléket állítanak annak a stílusokban megfoghatatlan szilaj alternatív zenei kultúrának, amivel ott és akkor találkozhattunk a nyolcvanas évek végén, olyan csapatok zenéjében, mint a The Jesus Lizard, a Helmet vagy a Cop Shoot Cop. Egymáshoz, sem mint ahogy máshoz sem hasonlíthatók, még is ugyanazon örökség részei. És mintha az Unsane is erről beszélne az itt következő szám végén :" A thousand lips, a thousand tongues, a thousand throats a thousand lungs, a thousand ways to make it true, I want to do terrible things to you".

Ha pedig a szublimált határtágításból még mindig nem elég, akkor még menj rá a Zeni Geva japán kultusz duó cuccaira, őket igaz csak terjesztette az Alternative Tentacles, de mindenképpen érdemes rájuk nézni, ha bírod a megfoghatatlant. Nekik egyébként még azért is van aktualitásuk, mert május 5. lépnek fel Szegeden, ami egy aránylag ritka alkalom. Aztán ott vannak még a mexikói káosz trombitások az Itchy - O, és még sorolhatnánk, és még sorolhatnánk, mint ahogy Jello nagyapó érdemeit is...

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr117424452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum