Egy kultikus zenekar új cuccáról írni mindig megtiszteltetés, de egyben roppant nehéz dolog is. A ma hazánkban is koncertet adó kaliforniai stonerekről lesz szó, az Acid Kingről, akik nem régiben hozták ki legújabb anyagukat a Middle Of Nowhere, Center Of Everywhere-t, ami garantáltan meg fogja osztani a stoner zene szerelmeseit.
Emlékszem még mikor a zenekarra találtam mennyire meglepődtem, hogy csaj az énekes, és mégis mennyire király a cucc. Ez volt az Acid King III-nél, ami már pont tíz éve volt. Azóta rengeteg víz lefolyt a Dunán. Lori-éknak van valami különleges tehetségük, amivel megbilincselnek, amitől azt érzed az adott cuccról, hogy még hallgatni akarod, hogy ebből még nem elég, jöjjön még egy óra.
A baj csak ott van, hogy a trió az elmúlt tíz évben nem tett le semmit az asztalra, amitől sajnos berozsdáltak az ujjak, a gondolatmenet, és nem született más 2015-ben a Middle Of Nowhere, Center Of Everywhere album képében, mint egy nagyon egyhangú, önismétlő lemez. Tudom, a stoner nem a megújulásról szól, nem a szuper egyedi riffekről, de amit itt hallunk az nem csak az újítás, hanem még az egyediség gondolatát is hiányolja.
Lehet, hogy kicsit több pszichedelikus szerre lett volna szükség, hogy elkapják a megfelelő szálat. Nem lenne ez rossz, csak egyszerűen annyira egyhangú az egész lemez, egy tempó van csak, hogy az nem, hogy felkeltené a figyelmemet, hanem sokkal inkább lelohasztja. Nem az van, hogy felkapod a fejed, hanem a háttérben elmegy, de nem nagyon akarod még egyszer berakni a lejátszóba. Az első hallgatásnál nem is tudtam, hogy most vége van-e az adott dalnak, vagy ez már egy másik szám.
Ettől függetlenül lessétek meg őket a Rohamban, ha tehetitek este!