Egészen biztos, hogy Szaszáék az új lemezük címadásánál Anthony Hopkins által megformált Hannibal Lecter, a pszichopata gyilkos járt a fejükben. De azért tekintsünk egy kicsit visszább a történelem folyamába, egy kétezer-kétszáz év ezelőtti Hannibalhoz, aki ugye Karthato kiváló és tehetséges hadvezére volt a római-pun háborúk idején. Hogy miért is jutott eszembe ez a vonal? Az Action két évvel ezelőtti visszatérése a Pokolból című lemezzel (mármint Szasza által újra életre hívta) nagyon is jóra sikerült, nagy volt a kihívás, de sikerült meglepő dolgokat húzni és ezek jobbára mind ültek is. Ahogy anno a jó Hannibal manőverei is sikerültek az Alpokon át egészen majdnem Rómáig menetelt és párszor tönkreverte a római hadakat. Aztán történt néhány nem várt, kedvezőtlen fordulat és a történelem tanulsága szerint megtört a lendület és sztori vége az, hogy Hannibal hazamenekült egy borítékolhatóan vesztes csata elől, ami később Karthago elestét is okozta. Hogy hol tartunk most az Action sztoriban? Nagyjából a furcsa fordulatok környékén.

Az új lemez inkább tart a HC irányba, mint az előző. Van pár kiállós nóta, de nagyon sokkal több helyen próbálja meg a kilencvenes évek derekán még faszán durranó Összeomlás és Terror lemezeket majmolni. Azok a lemezek ma meghallgatva is nagyot ütnek, de itt egyrész nincs meg az a színvonal másrészt szerintem nem is nagyon fogják kiállni ezek a dalok az idő próbáját - nem fog húsz év után előkerülni ez a lemez. A valamivel több, mint fél óra játékidőt két dallal kapásból két dallal csökkentem is. A Budapest Eagles induló persze tök jó, hogy felkerült a lemezre, de ez kb. sose fog megszólalni koncerten. Imádom az amerikai focit - a magyar liga népszerűségének is nagyon örülök, de ez inkább csak egy reklámszagú szlogengyártás. A másik, amit nem értek, a lemezvégi Action 5ÖS Fogat. Egyrészt nem szeretem az ilyen önajnározós himnuszokat, másrészt ezt egyszer már ellőtték az előző, Pokolból című lemezen. Mondjuk ott volt némi létjogosultsága, mert elmúlt pár üres év, amit meg kellett "énekelni".

Szóval a maradék hat dal pedig tökéletesen felemás érzéseket ébreszt bennem. A Lesben áll lazulós témázgatása egy rendesen átdorbézolt éjszakáról képet festve a lemez legjobb dalát hozza. Nagyon eltalált nóta ez, mindenképpen hangulatba hozza az embert, főleg akkor tudja átérezni, ha már volt igazán részeg. A másik nagyon kerek nóta az Alkonyat (az igazi címe: Ez nem az az Alkonyat, de ezt nem lehet mondatba foglalni), ami egészen tekerősre sikerült, jó kis vámpíros életképek, totál rendben van. A Baljós Árnyak elején az az izé, ami valószínűleg egy szöveg visszafelé lejátszva (ez szerintem egyszer vicces egy életben és ezt anno a Carmen ellőtte a 3 kismalaccal), nem nagyon jön be, de azért egészen jó kis középtempós menetelős dal kerekedik ki belőle, amire azért már megindul az ember nyaka.

A másik oldal: az album első fele. A Legális Maffia nem szól rosszul, elég tufa HC dörren meg, de a "kurvák vére patakokban...folyjon" részektől nem tudok elszakadni, gyakorlatilag engem lerúg a nótáról ez a suttyó kikiabálás - ráadásul szerintem nem is indokolt. Pedig annyira jó lenne, az egyik legjobb lehetne a lemezen. Kár érte. A Hannibal, mint címadó dal nem nagyon fog meg. Annyi a baja, hogy valami hiányzik belőle. Egyszerűen csak lefolyik az ember füle mögött a dal. A Tüntetés pedig tökéletes töltelékdal. HC-s zúzda/húzás, a csordakiabálások sem dobják annyira fel, persze ebben a szövegnek is nagy szerepe van, ami nem túl erős.

Szóval itt állok a nagyszerű visszatérés után két évvel és egyszerűen szarul érzem magam, hogy miért ennyire furán erőtlen ez az Action lemez. Nagyon reménykedem benne, hogy a történelmi párhuzam - miszerint Hannibal utánpótlási vonalait elvágva a rómaiak gyakorlatilag kiéheztették a punokat - nem folytatódik és a következő lemezekre újra felszívják magukat és idevernek elénk egy valóban kemény, harapós és izgalmas albumot. Szerintem minden feltétel adott lett volna ehhez most is, de egy kicsit tovább kellene érlelni a dalokat.