RockStation

Dallamok, zúzda, meg a dögös szomszéd kiscsaj, aki leüvölti a fejed – Arch Enemy @ Barba Negra Track, 2015. június 1.

2015. június 04. - rockstation

0archenemy2015_19.jpg

Mint légy a friss ürülékre, úgy csaptam le pár hónappal ezelőtt a korlátolt számú Arch Enemy „korai madár” jegyek egyikére. Évekkel ezelőtt még Angelával szerettem volna megnézni a bandát, de mivel nem vagyok egy utazgatós típus és mindig a fővárostól jó messze léptek fel az utóbbi időben, ezekről lemaradtam. Aztán megjelent a War Eternal lemez és kétség sem fért hozzá, hogy Angela utódja igen szerencsésen lett kiválasztva Alissa White-Gluz személyében. Mindezt csak megerősítette ez a június elsejei este is.

Munkából rohanva, nem éppen „alkalomhoz öltözve”, de ezzel mit sem törődve, estem be kb. 5 perccel az Arch Enemy intrójának bejátszása előtt, így az Agregrator és a Drone zenekarokról lemaradtam, ezúton is elnézésüket kérem. Külföldi sztárzenekaroknál megszokott, profi szervezésnek voltunk szemtanúi, mert percre pontosan a meghirdetettek szerint csendült fel a Khaos Overture, majd színpadra lépett a Barba Negra Tracken a mai metal mezőny egyik legerősebb gitáros duója, Jeff Loomis és Michael Amott, és végül berobbant Alissa is. Egy új lemezt bemutató turné setlistjének elején a legtöbb esetben a friss korong egyik legpörgősebb dala szokott feltűnni, de az Arch Enemy War Eternal európai turnéja nem követi ezt a hagyományt: egy kihagyhatatlan klasszikussal, a Yesterday Is Dead And Gone-nal nyitottak és utána sem újdonsággal, hanem egy másik „golden oldie”-val, a Burning Angellel folytatták, amit a szép számú közönség cseppet sem bánt. Ezután viszont megindultak a kiválóan sikerült legutóbbi lemezről is az új nóták: személyes kedvencemmel, a War Eternallal hívott háborúba Alissa, ami legalább akkora sikert aratott, mint az azt követő örökzöld, a Ravenous. A legfrissebb klipes Stolen Life jött a sorban, melyet Loomis szólójával felvettek egy másik változatban is. Nekem valahogy élőben sokkal jobban jött át a melódia, mint bármelyik lemez verzióban, s így meggyőzött arról, hogy tökéletesen illik a koncert programjába.

0archenemy2015_15.jpg

Nagyon szimpatikus volt, hogy a zenekar legtöbb tagja közvetlenül, a rajongók szemébe nézve és egymást is maximálisan tiszteletben tartva – pl. az énekes nem beszél, mikor a gitárosnak kiállása van és hasonlóak – játszott a színpadon, az ember azt érezte, hogy jó barátok zenélnek neki, ami mindig pozitívan érint, mert sokkal jobban lehet azonosulni így a nótákkal is. Amott és Loomis, a két gitárzseni, felváltva játszotta a szólókat, egyszerűen átjött, hogy a két ember mérhetetlenül tiszteli egymást, amit a koncert végén meg is erősítettek egy baráti pacsival. Alissa pedig zseniális frontember: teljesen rendben van a hangja ehhez a műfajhoz, bemozogja a színpadot, megmozgatja a közönséget, szemlátomást élvezi, amit csinál a kötelező metakommunikációs panelekkel együtt. Jót nevettem, amikor kiszólt a Rákóczi hídon összegyűlt nem kis létszámú nem fizető nézőseregnek, hogy jöjjenek már ők is be a bulira, bár a jelen gazdasági helyzetben nem csoda, ha nem mindenki engedhet meg magának a hazai jövedelmi viszonyok ismeretében egy 4-5-6000 forintos koncertjegyet. Alissa másik, számomra igen szimpatikus tulajdonsága, hogy azt az érzés tudja kelteni a férfiemberben, mintha ő lenne az a szomszéd kiscsaj, akivel bármikor meg tudsz inni valamit, és ha szerencséd van, még össze is jöhetsz vele - laza és profi, szép és kőkemény, bájos és tüzes. Remek választás volt, telitalálat, Mr. Amott és Ms. Gossow.

Ahogy haladt a koncert tovább, szépen váltogatták egymást a régi és új lemezes dalok: előbbiek közül megkaptuk bejátszott effektekkel a My Apocalypse-t, aminek azért is örültem, mert imádkoztam, hogy az effektek ki ne maradjanak, ugyanis ezek adják meg azt a pluszt a nótának, amitől kihagyhatatlan klasszikussá vált. Nem kicsit örültem, mikor a War Eternal lemez dalai közül eljátszották az európai turné előtt hanyagolt Avalanche-ot, ami élőben is nagyot durrant. Az alapprogram zárótétele a közönséget „mosh pitre” hergelte, mert a We Will Rise-zal mentek el kicsit pihenni.

0archenemy2015_35.jpg

A ráadás a War Eternal korongot nyitó Tempore Nihil Sanattal lett felvezetve, majd a szintén a lemezen szereplő Never Forgive, Never Forget robbantotta a közönséget. Ezzel hétre emelkedett az új lemez dalainak a száma, ami már tisztes mennyiség. A zúzda után először Loomis lassú, melodikus szóló pillanatai következtek, majd Amott csatlakozott be megcsillogtatva gyönyörű, ezüst, személyre szabott, tudtommal Japánban gyártott, szépen tükröződő gitárcsodáját, hogy egy kis hó fedjen bennünket ezen a meleg kora nyári estén. Az utolsó csatába az ellenségünkkel lendültünk jókora pogo közepette a Nemesis akkordjaira, majd végül a szokásos módon a Kipusztulás Mezeire tévedve tért nyugovóra az este.

Az egyetlen megemlíthető negatívum a koncert kapcsán a hangosítás időnkénti torzítása, de ez is szubjektív, mert biztosan vannak, akik szerint így volt jó. Sokszor nem hallottam ki a cineket és a dob nekem kicsit „sterilen” szólt a pergővel az élen, bár az átlátszó, kivilágított dob szett kétségtelenül impozáns látványt nyújtott. Néha mintha nem lett volna meg a teljes összhang sem, ezért kissé „kásásnak” tűnt a gitár sound és túl torz volt a basszus, de összességében azért egy nagyon is élvezhető koncertet kaptunk. A setlist nálam a majdnem tökéletes kategóriába esett: egyedül a Silverwinget hiányoltam. Szubjektív dolog ez, mert a Silverwing az a nóta, aminek kapcsán felfigyeltem a zenekarra és azonnal meg is szerettem muzsikájukat. Talán majd legközelebb.

A buli végén annak rendje és módja szerint volt közös meghajlás, setlist, pengető és dobverő osztogatás, minden mi szem-szájnak ingere, puszi, csókok és randizhattam Alissával. Na jó, nem is, de álmodozni még szabad, ugye. És volt egy csodálatos este egy kiváló zenészekből álló zenekarral, akikben van, és hitem szerint sokáig lesz is, jó adag kraft. Remélhetőleg, ahogy Alissa is mondta, sokkal többet fogunk még találkozni az Arch Enemyvel Magyarországon.

BESZÁMOLÓ: MOLNÁR JÁNOS
FOTÓK: RÉTI ZSOLT. TOVÁBBI KÉPEK ITT.

Ezt játszották:
• Khaos Overture
• Yesterday Is Dead and Gone
• Burning Angel
• War Eternal
• Ravenous
• Stolen Life
• My Apocalypse
• You Will Know My Name
• Bloodstained Cross
• Taking Back My Soul
• As the Pages Burn
• Dead Eyes See No Future
• Avalanche
• No More Regrets
• No Gods, No Masters
• We Will Rise
• Encore:
• Tempore Nihil Sanat
• Never Forgive, Never Forget
• Snow Bound
• Nemesis
• Fields of Desolation
(Outro)
• Enter the Machine

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr517516090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum