RockStation

A Mötley Crüe volt a csúcs, de mások vitték a prímet - Beszámoló a Nova Rock Festival első napjáról

2015. június 13. - sunthatneversets

motley_nova_5.jpg

Nagy napra ébredt a Kalahári-sivatag ezen része, hiszen a Mötley Crüe pár európai helyszínnel egyetemben, itt is elbúcsúzott tegnap. 32 fok, igazi fesztiválidő, az már más kérdés, hogy a helyszín ilyen időjárási körülmények között válik csak a porra allergiások ellenségévé. Na, de ... 

... a szervezőknek nagy pacsi, hogy a Kék és a Piros színpad végre emberi - értsd nagyjából 200 méter - távolságra került egymástól és a sajtós részt is okosan a kettő közé helyezték el, szeretjük. A szervezés hasonlóan a múlt heti Rock In Vienna-hoz, itt is pikk-pakk volt, egyedül talán a Lamb Of God-koncertje csúszott pár percet.

Viszont kevesebben vannak. Tavalyhoz képest - ugye akkor 10. évforduló, óriási fellépőgárda - mindenképpen, de talán amúgy is. Hogy ebben szerepe van-e az előbb említett másik fesztiválnak, azt nem tudjuk, de jó eséllyel igen.

nova2015_day1_1.jpg

A frontember terén nőiesedett Life Of Agony koncertjére értünk oda, bennem pedig egyből előjöttek 1996 márciusának emlékei, amikor is a PECSAban csíptük el őket az Anthrax társaságában. Ugyan Keith Caputo egy Mina név mellett abszolút nőies vonásokkal is gazdagodott, ez valahogy az énekben is visszaköszönt. Ettől függetlenül most is óriási hangja van és olyan dalokkal, mint a This Time, az Underground, vagy a Weeds nagyot nem lehet tévedni. Nem is tévedtek.

nova2015_day1_3.jpg

Koncertjüket a fesztivál legkellemesebb meglepetése követte. A Godsmack-et eddig tipikus tizenkettő egy tucat, amerikai arénabandának gondoltam, ami részben talán igaz is, de tegnap akkora showt csináltak Sully Erna-ék, hogy csak pislogtunk. Az új lemez dalai mellett jöttek a legnagyobb Godsmack slágerek, a közönség pedig a tenyerükből evett, amikor pedig frontemberünk beült a pluszban felállított dobcucc mögé a Voodoo alatt, eljött a varázslat. Óriási koncert volt, egy nagy adag adrenalinnal és energiával.

A Parkway Drive koncertjére kicserélődött a közönség, ezt onnan tudtuk, hogy a színpadtól viszonylag messze is átláttunk a közönség feje felett. Bizony, bizony, az átlagéletkor 18 körülire csökkent. A Winston McCall vezette ausztrál metalcore alakulat vérprofi módon meg is vette őket kilóra. Nem igazán az én zeném, de az új, Vice Grip című dal élőben azért bejött.

nova2015_day1_7.jpg

Számunkra ezután következett a nap koncertje. A Mastodont 2012-ben már volt szerencsénk itt látni, azóta még jobban cseng a nevük. A jórészt az új lemezre épülő 50 perces műsor, tényleg az ínyenceknek való volt egy "őrült" Troy Sanders-szel a középpontban, aki elképesztő grimaszolással nyomta végig a koncertet. Brent Hinds és Bill Kelliher gitárosok mellett mindenképpen külön meg kell említenünk Brann Dailor dobost, akinek tegnaptól a pók becenevet adtuk, mert két kézzel és két lábbal azt, amit ő összekalapált tegnap, azt szinte lehetetlen megcsinálni.

Utána belelestünk az Eagles Of Death Metal koncertjébe és örömmel konstatáltuk, hogy az egyik dobszerkó mögött a magasságos Josh Homme ült. Élmény volt nézni őket, főleg az I Want You So Hard és a Speaking in Tongues esett jól a fülnek, de egy vontatott gitárpárbaj után után, inkább a Lamb Of God koncertjét választottuk .... rövid időre.

nova2015_day1_10.jpg

Ez a groove-os thrash nekem pár dalig érdekes, utána teljesen egytónusú lesz az egész. Kétségtelen tény, hogy Randy Blythe kiváló frontember, aki többet mozog a színpadon, mint egy NB 1-es csapat egy egész mérkőzésen, de hosszú távon fárasztó ez a darálás. Az új Still Echoes című dal viszont élőben is hasított.

Átnézve a Rise Againt Piros színpados koncertjére - ahol egy gombostűt nem lehetett leejteni -, tudatosult bennünk, hogy nemcsak nálunk szeretik a zenekart. Ez a fajta dallamos hardcore igencsak megmozgatta a sógorokat és előrevetítette, hogy a Mötley Crüe koncertjén bizony nem biztos, hogy leszünk ennyien.

nova2015_day1_6.jpg

Sajnos így is lett. Hiába 33 év a rockszakmában, meg a kultikus státusz, a mai fiatalok zöme ezt se tudja, hogy eszik vagy isszák a zenekart. A futurisztikusnak tűnő színpadon  (nem, nem volt dobhullámvasút) fél 11-kor indult a buli a Saints of Los Angeles-szel. Vince Neil énekes inkább nézett ki egy texas-i söröző tulajának, mint egy sztárbanda énekesének és a második szám körül már fogyott a levegő is, így aztán olyan nagyon nem voltunk meglepődve azon, hogy a megadallamos refrének alatt két szemrevaló vokalista/táncos lány is besegített neki. Nikki Sixx basszer és Tommy Lee dobos viszont szemmel láthatóan baromi jó formában vannak és súlyos gerincbetegsége ellenére Mick Mars gitáros is hozta a tőle elvárhatót.

motley_nova_3.jpg

Jöttek természetesen a nagy slágerek - Same Ol' Situation (S.O.S.)., Too Fast for Love, Dr. Feelgood, Shout at the Devil, Girls, Girls, Girls, Kickstart My Heart - mi meg visszarepülhettünk a 80-as évekbe. Mellettünk még a Mastodon énekes/basszusgitárosa Troy Sanders is elismerően bólogatott.

Az év végén elvileg végleg visszavonul a csapat, aztán ki tudja, A Scorpions 4 éve futja visszavonuló turnéját, még új lemez is lett a végén. A Judas Priestről meg már nem is beszélünk. Szóval meglepődni most már semmin sem fogunk :-) 

motley_nova.jpg

motley_nova_4.jpg

motley_nova_2.jpg

FOTÓK: MÖTLEY CRÜE - MÁTÉ ÉVIVOLUME.AT & Nova Rock Facebook

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr817538496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum