Heavy Metal, Lordok háza, Hőség és Kataklizmák : Rockmaraton @ Dunaújváros, Szalki Sziget, 2015. 07. 17.

2015. július 18. - johndoesbasement

l1070918.JPGA végéhez közeledő maratoni rock paradicsomot bizony nem csak a tisztitótűz perzselte a Pokolgép által, akik ezen a napon más nagy hősök mellett a főszereplői voltak a fesztivál pénteki napjának, hanem a kőkemény hőség is. Ami lehet, hogy néhányunk konfort érzetét ugyan csorbította, de az biztos, hogy a camping hideg vizes tusolásai után, hamar visszatalált az ott lakók testhőmérséklete a 36 fok környékére. Meg nyilván a hideg sör is jobban fogy, így a gyöngyöző homlokú és táskás szemű büfések is elégedettek lehetnek, még ha csak 9 órát is aludtak az öt nap alatt.


Ezeket a jó hideg söröket pedig ezen az estén jellemzően az öreg rockerek emelhették a magasba, ünnepelve az igazi régi vágású előadókat a nagyszínpadon. Hiszen a Lord, vagy később a Pokolgép egy egész generációkat fedett le szinte, szerzeményeivel, amikről kiderült, ma is mindenki tudja a szövegüket. A sort azonban előttük Kalapács bandája nyitotta, és azért ez stílusos, mármint, hogy ők nyitnak azok előtt, akiket ők is sokat hallgattak, és akik - legalább is az énekes esetében - kicsit a saját örökségük is. Ilyen alázattal a zene felé csapatták le bulijukat, a még tényleg tűzforró és párás hőségben.

l1070826.JPG

Aztán jött a Lord, és a nagyszínpad előtt elterülő igen tágas tér - és ez kellett ennek a fesztiválnak, ez így az ötödik napra egyértelművé vált - szépen megtelt öreg fazonokkal és az őket kísérő rock mamákkal, amit azért írok így, mert volt itt már bőven nagyszülő is szerintem. Mint ahogy maga zenekar sem a junior kategória, de az Örökké című lemez díszletei előtt, remek örömzenét nyomtak, ami úgy tűnik valóban örök, de ezt a generációt legalábbis végig elkíséri már. Az pedig nagyon színpatikus a maraton szervezésében egyébként, hogy ők mindig megtisztelék még ezeket a bandákat és közönségüket a meghívással, akiknek más fesztiválokon akik trendeket követnek, már nem maradt hely. Ez pedig így nagyon hiteles. Nem maradt ki egy nagyobb nóta sem a repertoárból, és matuzsálemek ide, vagy oda, akik értük jöttek biztos nem csalódtak.

A Watch My Dying kedvéért viszont muszáj volt átcaplatni a büfé érintésével, hogy a túlélő folyadékkészlet is frissítve legyen, a Monster színpadhoz, hiszen ők ott már javában nyomták a show - t. A fáklyákkal operáló háttér tűzmester és a zene nehézkes hangulata miatt is jobb lett volna nekik is, ha a késői estében nyúlva játszhattak volna, de biztos nehéz döntések ezek, és valakinek ezeket az időpontokat el kell vinnie. Ezt leszámítva viszont, hozták amit kell. Ami persze unalmas dumának tűnhet, de kevés kívétellel így a vége felé kijelenthető, hogy szinte mindenkit meg lehet dicsérni. Ők is egyben voltak, masszívan, és jól szóltak, mint mindenki a héten ebben a sátorban.l1070803.JPG

Az ő percre pontos bejezésük, pedig egy pontatlan kezdést előzőtt meg, ami a nagyszínpadra egész héten jellemző volt, és meg is csorbította néhány nagyobb zenekar játékidejét, de a germán metál bajnokok, mondjuk a az utánuk következő Pokolgéphez képest csak néhány percet csúsztak. Az amerikai szabadságszobor diadémjával megkoronázott tök már ott világított a sarkokban egy ideje, mikor megérkezett hozzá a csapat is, és nem kis energiával robbantak be, miközben a tömeg a nevüket skandálta. Bizony lehet röhögni, hogy mekkora epic meg minden, de jól esett hallgatni és látni, mekkora erővel nyomják a régi sulis metált, amit ma már én is megmosolygok egy két magasabb hangnál, vagy a mesébe illő szövegek hallatán, de azért hűtlenek se legyünk, akik a nyolcvanas évek végén kezdtünk el ilyen zenét hallgatni, azt Németországon keresztül is kaptuk vastagon, és keveseket került el egy jó Helloween póló, vagy felvarró az iskolaköpenyre. Csak és kizárólag értük, rengetegen jöttek ki ezen az estén, és kapták is a régi számokat, voltak nagy összeéneklések, és hozzáteszem minden hang a helyén, nagyon profi buli volt.


Végig viszont rájuk sem jutott idő, mivel akkor be kellett volna áldozni Áron Andrisék produkcióját, és az nagy veszteség lett volna. Ugyanis a kisszínpados sátorban Apey and the Pea bizonyította a feltevésemet ismét, hogy jelenleg ők az ország egyik legprofibb bandája, és saját műfajukban egyben világszínvonalon is nyomják amit nyomnak. Hullámzott is a kedves hallgatók teste az új és a korábbi album szerzeményeire. Andris hangja, és előadásmódjuk is fergeteges, kurvára érzik amit csinálnak. Andris megdugtam a barátnődet feliratú pólója mondjuk azt üzeni, mint ha nem lenne benne az élet minden területén annyi alázat, mint amennyi úgy tűnik a zenefelé megvan, hiszen anélkül biztos nem fejlődhetett volna ennyit az összkép amit hozni tudnak, de üsse kavics, ameddig ilyen elsöprő erejű bulikat csapnak. Az öregedő piás Anselmo vajon hallotta már ezt?l1080006.JPG


Tőlük eljövőben a Slipknot tribute Slipchaos csak egy átsétálást és némi gyalog stopot ért meg, ahol körülbelül az jött le, hogy nagyon állatban adják az feldolgozásokat, és hogy nagyon kicsi volt a színpad ilyen intenzitású mozgáskultúrához. Aztán a hátunk mögött velük egy újabb orális jéghidegedés után, már alig foglaltuk el a helyünket a színpad előtt máris üvöltött a Pokoli Színjáték, ha jól emlékszem, aztán a harmadik számnál, már ott tartottunk, hogy a városban kialudtak a fények. Tóth Attila szerkója, hangja és az azon keresztül érkező dalok szintén megidézték a régi időket, amikor még azért sokan rúgtunk le ezekre a számokra gyerekszobát. A közönség öröme, pedig a Helloween után itt sem hagyott alább. Volt átélés, katarzis és popszegecs meg tökfejű hajpörgetés.


Éjféltől aztán kezdett a kanadai Kataklysm, és azt kell mondjam, hogy ők nagyon ráfértek erre a fesztiválra. Amíg sok egy kaptafát követő punk banda kapott főszerepet a korábbi napokon itt a Monster Arénában, a black dolgok pedig számomra nem tudták elég élvezhetően hozni az erős metál vonalat, addig ez a csapat mindent bepótolt hibátlanul működő zúzós műsorával. Megvolt bennük minden ami egy ilyen produkcióban legyen, fűrészeltek a gitárok, húzosak voltak a szólók, a dob a mellkason kalapált, az arcok feje pedig a lábuk között járta a kört. Szólni pedig ez is nagyon vastagon szólt. Mást nem írhatok, kellettek, ahhoz, hogy ez az élmény is meglegyen. Biztos, hogy minden lemezük a hónom alatt kell holnaptól legyen érzéssel távoztam a bulijukról. A szórásból a fesztivál sarkában kicsit kimaradó Hammerworld színpadhoz, ami valahogy az előző nap is a befejezés helyszíne volt a Pantera feldogozásokat játszó bandával, ma meg egy kis Zorallba való beleleséssel. Ők abszolút bútorok ezen a fesztiválon, olyan kihagyhatatlan kellékek mint a toi toi fülkék kábé, és azt hiszem most a helyükön is voltak, amolyan after gyanánt hajnal egykor a még andalogni vágyókkal közösen örömködve a régi slágerek átgyúrásainak. És az ehhez tartozó száz százalék kocsma shownak. Így az utolsó nap előtt néhány órával. Hogy aztán holnap jöjjön a vég, az Ossian és Powerwolf.l1070921.JPG

FOTÓK: Bélley Csaba
További fotók ITT

A bejegyzés trackback címe:

http://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr137637878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Petrás 2015.07.19. 09:19:03

Ennél gyalázatosabb beszámolót még soha nem olvastam. Párját ritkítja. Az író sem a zenekarokhoz, sem az íráshoz nem ért. Annyi minimum lehetne, hogy legalább a zenekarok nevét próbálná jól leírni. A követhetetlen, nyakatekert fogalmazás, amibe maga az írónak is beletört sok helyen a bicskája, egy idő után annyira zavaró tud lenni, hogy olvashatatlan lett az írás. Szégyen ilyet kiadni.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum