RockStation

Acélszívek, Doom kezek, Bill bácsi és Metalcore: Rockmaraton @ Dunaújváros, Szalki Sziget 2015. 07. 18.

2015. július 20. - csubeszshuriken

l1080287.JPG

Nehézkesen indult be ez az utolsó szombati nap. A leharcolt, macskás végtagok viszont már robotpilóta üzemmódban vittek mindenkit a Maraton kapu irányába, vagy a sátraktól és a pultoktól a jól megszokott ösvényeken át a színpadok felé. Persze volt még néhány friss arc, sokan ugyanis az utolsó két napra nevezetek csak be. Ezek a rockerek viszont kifésült hajukkal, újonnan vásárolt pólóikban úgy virítottak a tömegben, mint folyami üledékben a gyémánt. Így vágtunk neki az utolsó napnak, ami többnyire szintén a színtiszta metálnak és kicsit a nosztalgiának is szólt.

Hét óra magasságában pedig mire Esztergomba imádkozni kezdtek, már szép számban leledztettek farkasok és más egyének az Akela nagyszínpados koncertjének lábainál elterülő, eddigre már sokat látott pázsitján. Főnök mintha csak a fákon túli strandrol érkezett volna a színpadra, sortban és mezitláb nyomta a zenekar legnépszerűbb időszakának dalait. A közönség pedig, az első sor nyakában ülő, apácának öltözött drága lányaival úgy rivalgott, mint azokban a bizonyos időkben, mikor az Akela még két hónapos klubház turnékat nyomott az ország határain belül.

Ezután nem kellett messzire menni a Shapat Terror fél nyolcas koncertjéért, hiszen a Hammerworld színpadhoz csak néhány rükvercben megtett lépés is elég volt a nagyszínpadtól, így annak bejáratában elhelyezkedve egész héten lehetett figyelni a kisebb bandákat, miközben az is látszott, hogy hol tart éppen a főhelyszín az átrendezésben, beállásban. Az Egri srácok pedig nyomták ezerrel, a porhoz és párához jól passzoló stoner ízű nótáikat, nem zavartatva magukat a kisnézőszám okán. A nagyon szimpatikus zenekar, ismét szimpatikus konceret adott, és azt, hogy a dobos időnként mellékalapált, a negyven fokos sátorban talán el is lehet nézni nekik.

Aztán miközben a Wisdom lovagtornákról kölcsönzött zászlói és díszletei kerültek ki a Soproni giga színpad deszkái fölé, és még nem került a helyére minden, volt idő járni egyet, megnézni mindenki él - e még aki első naptól itt van. Mindeközben pedig az is kiderült, hogy Bill is köszöni, él és virul, és amíg él, addig Ferencváros, Magyarország és Rockmaraton. Nem is tudom volt - e fesztivál történetében olyan szombat, amikor a Rossz vér ne szólalt volna meg a színpadról. De így utolsó nap, mindig nagyot szól.l1080173.JPG

A Wisdom már vastagon szólt, a nagyterpeszben álló gitárosok, és a széles kézmozdulatokkal a közönség felé kardozó énekes mikrofonja által, de nekem ők kicsit gicssesek voltak, és habár Heavy Metáljuk hibátlan, mégis újabb kerülő mellett döntöttem, mert a tegnapi metál nap után, és a még előttünk álló Powerwolf és Ossian koncerteket várva kicsit féltem, hogy egysíkúvá válik minden és a hangok meg a képek összefolynak bennem majd egyetlen hatalmas hőseposzba amit majd képtelen leszek megfogalmazni.

Így először egy utolsó zacskó csilis chips és aztán egy jó Magma Rise mellett döntöttem, ami szintén a héten amúgy sajnos általam többször mellőzött Hammerworld színpadán történt. A mondhatni nagymúltú zenészek bandájának tekinthető doom banda pedig ismét nem okozott csalódást. Holdampf Gábor hangja ahogy a haverokkal beszélgettünk lehet megosztó, lehet nagyon szeretni, vagy nem szeretni, de az én szerény véleményem szerint nagyon passzol ehhez a zenéhez. Az utolsó The Man in the Maze című lemezük pedig a saját stílusukban világ színvonal. Amit itt is prezentáltak, egy viszonylag jó, és nagyon is megérdemelt nézőszám előtt.

Ezután már csak három a programfüzetben bekarikázott esemény volt vissza, az egy hetes maratoni hangorkánból. Az első a Powerwolf szuper díszletezett produkciója. Endre bátyánk bandájának felsorakoztatása a közönséggel szemben. És a záróakkordként a Monster Arénába fellépő Unearth metalcore show - ja.
Bár az előbbi vége belelógott a Wall of Sleep tizenegykor kezdődő sztorijába, így mint megannyiszor, döntési helyzetbe hozott a fesztivál megint. A Powerwolf amúgy korszellem, és annak abszolút stílusos. Látványos díszeletek előtt vonultatnak fel mindent, ami örökségül továbbvihető a nyolvcavanas évek metál világából. Az énekes, mint testes King Diamond, sminkben és bokáig érő drakula kabátban állt a fronton, míg a dobos valami múmia maszkban püfölte a kurva melegben is a bőröket. Az mozgalmas színpadképhez pedig vastagon hozzájáruló gitáros páros haját szépen fújta a szélgép. Bár másoktól hallottam panaszt a nagyszínpad hangzására, én ebben sem véltem hibát felefedezni. Nagy ismerője nem vagyok a bandának, így számokra nem tudom helyezni a fókuszt, de ha az lehet bók, hogy sem diadalban, sem hangulatban nem hoztak kevesebbet, mint előző nap a sokkal nagyobb nevű Helloween, akkor szerintem ennyi elég lehet.l1080135.JPG

Az Ossian pedig azonnal, amolyan kezdjük a közepénél alapon a Rock katonáival nyitott. Mondjuk megtehetik ezt, hiszen annyi himnuszként felemlegethető nóta van a hátuk mögött, hogy nagyokat simán elsüthetnek az elején is. Endre pedig sugárzott. Az utóbbi években sokat cinkelt énekesen semmi sem látszott ami a hanyatlás jele volna, sőt Wattie mellett őt láttam a legboldogabbnak ezen a fesztiválon a színpadon. Powerwolf és díszeletek ide vagy oda, a következő számokkal pedig egyre bizonyosabbá vált, miért ők az este főzenekara, miért ők zárják a fesztivált. Az együtt énekléshez kellenek a magyar közönségnek a magyar szövegek. És az, hogy mikor Endre konferálni kezd, a népes tömegben a fejek egymás felé fordulva már egyszerre mondják, hogy a "gyémántot csak a gyémánt vágja". Tisztes helytállással, az Ossian még mindig profi koncert zenekar, ami simán behoz két ezer embert és ötven zászlót a színpad elé.

Így utánuk a hatodik nap végén, éjfél után már igen kevés idő és energia maradt belekukkantani még az Unearth produkciójába. A metalcore egyik úttörőjének számító csapat neve talán kicsit el lett"dugva" az utolsó nap végén, egy olyan színpadon ahol klasszikus magyar bandák szólaltak meg előttük, de nyilván a szervezőknek sem volt könnyű dolga, plusz talán pont a fitalokat akarták meglepni egy ilyen régi vágású napon valami friss cuccal. Közönségben pedig az egyre fáradó éjszaka dacára sem volt hiány. Mint ahogy zúzásban sem. A nemrég új lemezt megjelentető csapat számai viszont - talán mert ez volt az 52. show a héten a fülemnek - nekem megint csak piszok egyformának tűnő lelketlen szerzemények voltak, profi hangszeri tudással és robajló színpadképpel megspékelve. A mélyre hangolt kétlábgépes sorozások megvoltak, az énekes is ultra brutkó forma, de nekem ez még mindig nem jött át, úgy igazán.

Összességében viszont egy remek fesztiválon vagyunk túl. Piszok színvonalas felhozatallal, ügyesen vegyesen, de a bandákat és rajongóikat teikintve átfedésekkel is törődő szervezéssel, hegyekben álló boldog rockerekkel, punkokkal, idióta jelmezekkel és szinte minden színpadra jellemző színvonalas megszólalással. Na, meg azzal a szinte mindenhonnan jövő visszajelzéssel, hogy az új helyszín a tágas tereivel, a vízszintben elterülő campingjével és életmentő strandjával, abszolút megfelelt kicsiknek és nagyoknak. Szóval hajrá Rockmaraton 2016!l1080372.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr307641606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum