A Dunaújvárosban megrendezésre került idei Rockmaraton helyi erők rovatába is bekerülhetne ez az interjú, hiszen ott beszélgettünk Bazsó Green Lászlóval a The Morning Star énekesével, akik szintén Dunaújvárosiak, és hétfőn fel is léptek hazai pályán a fesztiválon Ezután a koncert után került sor a következő beszélgetésre a zenekar dolgairól és a közeledő új albumról.

Először is had kérdezzem meg, ha már nálatok Dunaújvárosban ülünk itt a fák alatt a Rockmaratonon, hogy milyen nektek az ország legnagyobb rock fesztiválján fellépni úgy, hogy hazai pályán is vagytok egyben?
Green: Először is az biztos, hogy nagyon ráfért a városra, hogy legyen itt egy ilyen dolog. Aztán nekünk meg persze külön öröm, mert ez egy kimondott metál fesztivál. Nem egy rock fesztivál, nem egy motoros találkozó, vagy valami világzenei akármi, hanem kimondottam a mi profilunkba vágó rendezvény, mint zenészeknek és mint rajongóknak is. Meg egyébként Dunaújváros az ilyen. Abszolút metál város, ha lehet ilyet mondani, szóval azt gondoltuk mikor megtudtuk, hogy ez ide való és reméljük itt is marad. Mint helyi erők ezen a fesztiválon, nos mi mindig tudtuk hol a helyünk. Ebben a városban ahol fel lehet lépni, a Kaptárban, vagy a Terminálban mi mindig telt házas bulikat csináltunk. Mindig mindenhol elmondták nekünk, hogy megcsináltuk az év buliját, szóval ezek alapján mi sejtettük, hogy lesz majd felkérés, de nem hajtottuk direktben, nem tapostunk érte. Nem akartunk belemenni ebbe a dologba, amit az utóbbi időkben mindenki csinál, hogy lájk verseny és akkor aki nyer, meg ilyesmi. Ebből ugyanis úgy is az lesz, hogy a barátaidat fogod basztatni, ami direktben egy ilyen típusú marketing szarság és mi ezt nem akartuk. Szerettük volna, ha az érdemeink miatt leszünk meghíva, ami végül is meg is történt, így pedig mi is nagyobb megtiszteltetésnek éreztük, érezzük, hogy játszhattunk itt.

Akkor mondhatjuk, hogy van hálás bázis közönségetek ebben a kis városban is?
Green: Abszolút. Ezt például mindig a helyek dicséretein is le tudjuk mérni, azon túl amit látunk, érzünk. Hogy mikor játszunk valahol itthon, utána mindig kapjuk, hogy ez volt az év bulija. Pedig ezeken a helyeken fellépnek a most magyar élvonalban lévő rap előadók is, más bandák is, de hogy a mi nézőközönségünk itthon a legnagyobb, és ők azok, akik nem csak eljönnek megnézni a bulit aztán ellődörögnek, hanem akik miattunk jönnek és maradnak is velünk reggelig bulizni.

Itt volt mindenki ma este akit vártatok, hogy itt lesz?
Green: Pontosan azok voltak itt akiket vártunk, akiket többnyire ismerünk és szeretünk is. Hétfői napon, korai kezdéssel tele volt a sátor. Élte a közönség a bulit, az első sorok nyomták a headbang - et, mi is jól éreztük magunkat. Ötös koncert volt. Kis gyerekbetegség az volt. Hátul a színpad mögött akkor vágták le a lakatot amikor jöttünk, csúsztunk picit, de gyorsan feldobáltuk a cuccot, három dzsigi - dzsigi volt a soundcheck, aztán majd közben még lehet tekergetni. Mi mindig így nyomjuk amúgy is. Metál van, csapassuk, azt ha valamit hallasz ott hátul, majd tekergeted úgy is.

És mi a helyzet, ha elmentek idegenbe? Budapest, más vidéki városok. Ott milyen a fogadtatás?
Green: Azért az más, az nehezebb ügy. Először is, ha máshova megyünk, csak helyi zenekarral érdemes fellépni, mert különben a kutya sem lesz kíváncsi ránk. Ez pedig sokszor nem is a közönségről szól. Hanem a hely sem mindig tartja fontosnak, hogy kellő reklámot csináljon, eljuttassa az emberekhez, hogy lesz egy ilyen. Múltkor voltunk Pécsett játszani és még az ajtóra sem volt kiírva, hogy mi fog odabent történni. A másik két zenekar szintén más városból jött, így alig voltak. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy aki ennek ellenére eljön, azoktól mindig kapjuk a dicséretet, és annak a tíz embernek a véleménye is sokat tud számítani. De én régen mindent elmentem megnézni kíváncsiságból, főleg ami helyben volt. Ma már ez nem így van a legtöbbeknél.

Vannak zenekarok akikkel nektek jól működik a kölcsönös meghívás?
Green: Nekünk ilyen a Septicmen zenekar, akik ilyen szempontból hálásak, velük nagyon jól működik a kölcsönösség. Mi is el tudjuk hívni őket egy telt házas bulira, és ők is telt házas bulival tudják ezt viszonozni. Meg őket egyébként is nagyon szeretjük.

Külföldi koncertekkel mi a helyzet? Hajtjátok? Voltak már külföldi bulijaitok?
Green: Lett volna, de aztán a szervezésen elbukott a dolog. A történet úgy nézett ki, hogy egy csajon keresztül lett kapcsolatunk egy mexikói death metal bandával, akik abban az időben felköltöztek Svédországba, mert hogy a zene amit játszanak onnan jön, szóval ezt ott kell játszani. Én tartottam a kapcsolatot az énekessel, és mi meg is hívtuk őket, leszervezve két bulit, egyet Pesten és egyet Dunaújvárosban. Persze a megegyezés úgy szólt, hogy ők meg visszahívnak minket majd Svédországba játszani. Na, most nekik a mexikói követség támogatta pénzzel azt, hogy eljöjjenek ide játszani, megvették nekik a repülőjegyet, a két buli meg is volt. Aztán mikor jött az idő, hogy mennénk szívesen mi is a nagy kalandra meglátogatni Európát, akkor közölték, hogy ők visszaköltöztek Mexikóba, ahova nagyon szívesen várnak minket. Ami annyira már nem kivitelezhető, mint felkocsikázni északra, szóval ez annyiban is maradt. Az igazság az, hogy kellene egy jó koncertszervező, mert nekem a zenekar minden egyéb ügye mellett, ami szívesen viszek és vállalok nem marad időm, hajtani, nyüstölni, ütni a vasat ebben az ügyben. Igényünk amúgy lenne rá, a többiek is nagyon szeretnék, de nem könnyű. Havi egy buli azért mindig beakad, de azt is hozzá kell tenni, hogy öten, öt különböző műszakban dolgozunk. Szóval ez is ott van mint nehézség.

Beleférne egyébként a nagyobb gőzerő? Úgy értem ti se vagytok már húsz évesek. Ezt főállásban itthon nem lehet csinálni. A kiadás több, mint a bevétel. Ez azért meghúzza a határokat, nem?
Green: A zenekarban mindenkinek megvan a maga egzisztenciája. Mindannyian pénzből élünk. Ezért mindannyiunknak megvan az, ahol a pénzt keresi. Ez pedig egy hobbi zenekar, amire mint minden hobbira, költeni kell. Mi ezt azért csináljuk, mert amikor lemegyünk a próbaterembe, akkor nem apukák, nem melósok, nem nem tudom én micsodák vagyunk, hanem rocksztárok és ez király. Minden egyéb, egy új lemez, egy koncert, egy fotó rólunk valahol, vagy egy interjú csak hab a tortán aminek örülünk. Ez már csak sima önkifejezés és nem világmegváltás.

És mi a helyzet az új lemezzel? Ez a kanyarban van ugye?
Green: Igen, közeledik a megjelenés, ami szeptember elseje lesz. Szóval most ezzel úgy meg szeretnénk nyomni. Valószínűleg ingyen elérhető lesz a lemez a bandcamp oldalunkon keresztül, a youtube - ra is felkerül, továbbá lesz cd formátum is persze. Aztán ennek nyomán szeretnénk most több konceret is, már hívogatunk mindenkit, hogy ezeket hogyan lehet összekalapálni. Ami azt jelentené, hogy a megjelenéstől úgy decemberig azért egy nyolc bulit szeretnénk lenyomni szerteszét. Az ingyen hozzáférhetőségen keresztül reméljük, hogy minél több emberhez eljut a zenénk. Nekünk nem volt és nem is lesz célunk az, hogy ebből pénz legyen. Mi ebbe belerakunk, kapunk érte valamit ami nekünk tetszik és ennyi. Volt megkeresés egy osztrák kiadó részéről, kaptunk volna egy szerződést, stúdiót, promóciót, csak be kellett volna fizetni először is 1,2 milliót, ami nekünk nincs. Aztán ebből lett a fele, de annyi sincs. Kaptunk volna érte promóciót meg háromszáz cd - t amit lehetett volna árulgatni. Mi viszont melósok vagyunk, nem tudunk ebbe ennyit belerakni. Aztán meg ezért a pénzért még megmondták volna hol és mikor legyünk, mit csináljunk és a többi. Szóval jobb ez így, a saját utunkon.

Kész van már a teljes lemez? Hol vettétek fel?
Green: A szólók, a keverés és a mastering van még vissza. Amúgy a többi megvan. Három különböző helyen vettük fel. A volt Supersize - os arcokkal, akik most kiváltak onnan. Egy vadonatúj építésű stúdióban a 15. kerületben. Egy rendkívül profi helyen. Olyan arcokkal akiknek háromszáz lemez van a hátuk mögött, és furcsa is volt egymással dolgozni, mert olyan nyelven beszéltek magyarul, amit mi nem értettünk. Ott vettük fel a dobot.Szerettünk volna egy sokkal jobb dobhangzást, mert az előző lemezen a vastag gitárok mögött úgy éreztük ez valahogy elveszett. Nagyon megdicsérték amúgy a dobosunkat. Ropee négy óra alatt felcsépelte a lemez témáit, ami ilyen szuper ember teljesítmény. Aztán a gitárokat egy lyuk stúdióban vettük fel, ami ilyen kettőször négy méter volt, de az ember füle akivel dolgoztunk ott az nagyon rendben volt. Aztán utána mentem én Pestre felnyomni az éneket. Egy szintén profi archoz, szintén új stúdióba a nagy örömömre. Mert legutóbb egy kis helyen vettünk fel mindent, és nekem van egy olyan parám, hogy annyira tolom az éneket, hogy elfogy a levegő a helyiségből, amitől aztán rosszul lettem, és nem tudtam felénekelni a dolgokat. Úgyhogy ez most nem volt. Aztán két nap alatt, 10 órában felénekeltem a tizenegy dalt. Amiért engem is megdicsértek.

Az új album hoz változást? Tart a zenétek valahonnan valahova?
Green: Lépünk szinteket mindig. Az új dob is egy ilyen szint szerintem. Most azért eltelt négy év az előző lemez óta, mindenképpen lesz egy minőség beli változás szerintem. Aztán a fő csapás vonal marad a death metál, de meglesz benne ugyanúgy továbbra is ez a progresszív vonal. Ami ugye onnan jön, hogy a fiúk előtte egy instrumentális progresszív csapatból jöttek ugye, én meg hoztam az én múltamat, és én mondtam is, hogy akkor tudok itt énekelni, ha megyünk szépen a death felé. Aztán ez a két dolog egyre inkább közelített egymáshoz, mindannyian engedtünk is a másik felé, de most szerintem ott tartunk, hogy egyre durvábbakat írunk. Nem tudom mihez hasonlítani a hála az Istennek. Próbálunk úgy dolgozni, ha valamit csinálunk és az valamihez nagyon hasonlít akkor dobjuk a témát. Szerencsésnek is tartom magam, mert a Testimony is egy saját ízű zenekar volt és a The Morning Star is az. Én mindig nagyon jó, egyedi látásmódú zeneszerzőkkel voltam körbe véve és ez szerencsés dolog.

Szövegekkel mi a helyzet? Angolul ahogy eddig? Miről fognak szólni?
Green: Angol szövegek lesznek, de van benne azért mindig egy kicsi magyar. Most például lesz egy magyar dal. Ez azért fontos nekem, nekünk. Én nagyon büszke vagyok a magyarságomra, ha nem is vagyok egy melldöngető hungarista. Büszke vagyok József Attilára, Adyra, Lisztre és a többiekre. A metál nyelve viszont szerintünk az angol, így többnyire mégis ezen íródnak a szövegek. Az előző lemez egy nagyon befele forduló lemez volt. A sündisznó élet, az kicsit én voltam, aki kifele tüskés, de belül egész másmilyen. Szerettem volna kiírni magamból, hogy milyen vagyok, ez volt a lényeg, szóval befele néztem. Aztán úgy érzem, hogy ez sikerült, minden nyavalyámat kiírni magamból, ezért ez most egy kifelé tekintő lemez lesz. A saját dolgaimat már sikerült kiénekelni, ezért is mondják, hogy ilyen nyugodt ember vagyok, mert mikor éneklek, minden feszültséget sikerül kiadnom, ledobnom a láncokat, meg a köveket, nekem főleg erről szól ez az egész. Ezért az új lemez most a világ dolgaival lesz elfoglalva, amik elég rossz irányba tartanak, és most ezt szeretném kiadni magamból, ahogy én látom.