A Rockparton lehetőségünk nyílt egy rövidebb interjút készíteni a The Dillinger Escape Plannel. A zenekar háromötöde a rendelkezésünkre állt, viszont az új gitáros Kevin Antreassian is inkább érdeklődve hallgatott, míg Greg Puciato énekes kicsit kedvtelenül nyomkodta a mobilját. Inkább Liam Wilson basszer volt az, aki ontotta magából a szavakat. (képek forrása: Rockpart Facebook)
Sziasztok!
Helló, mi újság?
Voltatok lent a Balatonnál?
Greg Puciato: Van itt egy tó? Milyen messze van?
Kb. egy mérföld.
Greg: Az túl messze van. (röhög)
A fesztiválokon le szoktátok csekkolni a többi zenekart?
Liam Wilson: Ritkán. Minden attól függ, hogy milyen a felhozatal. A Brutal Assaulton megnéztem pár bandát. De sosem csinálom azt, hogy ó, a francba, még nem láttam ezt a zenekart, muszáj megnéznem őket. Tudod, barátok vagyunk a legtöbbjükkel. Belenézek néhány dalba és annyi. Sosem csinálom azt, hogy lemegyek és mindenáron megnézek valakit. Ugyanúgy roncsolja az én hallásomat is a színpadi lét. Egész nap dől hangosan a zene. A legutolsó dolog, amit szeretnék, hogy még jobban büntessem magam ilyenekkel. Fárasztónak találom. De a könnyebbeket el tudom viselni. Tegnap megnéztem egy mongol torokénekes dolgot.
Sosem volt még olyan, hogy nem volt kedvetek egy bulihoz?
Greg: Ha még úgy is alakult, elmúlt, ahogy a színpadra léptem.
Liam: Ez egy pavlovi reflex. Felmész, meghallod a beütést és máris „oké, mehet a dolog”
Van bármi speciális bemelegítési, vagy buli utáni szokásotok?
Liam: Nem igazán. Nincs olyan dolog, amit muszáj lenne megcsinálnom. Néha meditálok kicsit, vagy eltolok egy zöldet. Attól függ, milyen napom van. Néhanapján nyújtok egy kicsit. De nem szoktam olyat, hogy „rossz lesz a buli, mert nem csináltam meg ezt meg azt”. Néhányan lazítanak, hogy fel tudjanak pörögni.
Greg: Nekem sincs semmilyen speciális szokásom.
Liam: Neki mindegy, csak legyen valami! (nevet)
Greg: Nekem eleve nehéz, mert vegán vagyok és nehéz kaját találni.
Ez a kis fesztiválok hátulütője.
Liam: Tudod, még egy szerencsétlen lángost sem tudok szerezni. Egy jó nagy kupac káposztás lángost szeretnék. Mindenhol annak kellene lennie. Mondjuk, ha átléped a határt, a kezedbe kellene nyomni egyet. (nevet)
Kint biztos találni fogtok lángost.
Liam: Ott kint?
Igen, a tóparton biztosan. Inkább a fesztiválkoncerteket szeretitek, vagy a klubkoncerteket?
Liam: Attól függ. A klubkoncertek azért jók, mert mi vagyunk a headlinerek, te diktálsz és érzed, hogy ezek a srácok miattad vannak itt. Van egy speciális rezgés ennek köszönhetően. De szeretem a nagyszínpados dolgokat is. Mert sokan csak nem is tudják, hogy kik vagyunk, csak belenéznek a buliba. Így egy másik fajta rezgést kapsz és más a reakció is, akár még jónak is találhatják. Én mind a kettőt szeretem. Szeretem a klubbulik kontrollált hangulatát, meg hogy minden banda egy helyen játszik, együtt úsztok az izzadságban. Fesztiválon meg előfordulhat, hogy szarul szólsz, mert szar a beállás. Nem mindenki tudja jól összehozni. Szeretem a kihívásokat.
Mit gondoltok? Ma jó lesz a hangzás?
Liam: Nem tudom. (nevet)
Greg: Igen, az lesz
Liam: Egy jól működő gépezet vagyunk, néha még a legszarabb bulijaink is nagyságrendekkel jobbak, mint más bandáké. Vagy jó lesz, vagy nagyon jó. Minden buli más. Lehet, hogy a hangosítás pöpec, de ha az első sorban kiborít valaki, már nem tetszik aznap este a dolog. Bármi megeshet.
