RockStation

Megérett a ropogós cseresznye…: Black Stone Cherry, The Trousers @ Budapest, A38, 2015.08.10.

2015. augusztus 22. - magnetic star

bsc_1.jpg

Éppen elstartolt a Sziget, amikor lezajlott ez a buli. Voltaképp oda is leszervezhették volna: a Black Stone Cherry esetében aktuális, felszálló ágban lévő, zeneileg abszolút közérthető (szerencsére nem az olcsó népszerűséget hajszoló, az ún. „lakossági” aspektusoktól mentes) csapatról beszélünk, amely a tömegszórakoztatásnak ebből a közegéből se lógott volna ki. Mégis maradtunk, úgymond, a fesztivál árnyékában – de hát jobb volt nekünk az árnyékban hűsölve cseresznyézni a rekkenő hőség miatt…

A fenti jelzők a budapesti The Trousersre is illenek. Őket, na meg az általuk művelt, egészen a jó öreg Stonesig visszanyúló rock n’roll muzsikát szintén egészen biztosan jól fogadják bárhol, bármilyen népes szabadtéri rendezvényen. Az élettől pezsgő, fogós nóták adottak – először láttam a zenekart, és ilyenkor mindig jó jel, ha bizonyos dalokra vissza tud emlékezni az ember –, a fazonok ki vannak találva, én a magam részéről csupán a mozgást, a dinamikusabb előadásmódot hiányoltam tőlük.

Pláne amikor színre léptek Kentucky hősei. Mit léptek?! Egyenesen berobbantak a deszkákra! Jon Lawhon basszer és az immár rövid hajjal nyomuló Ben Wells gitáros tényleg megállás nélkül cikázott fel-alá, vetődött, ugrált, mindemellett pedig tanári módon pengetett és vokálozott is. Nem maradt el mögöttük John Fred Young dobos sem, aki nyilván nem pattanhatott ki a cájg mögül, viszont olyan széles mozdulatokkal, ugyanakkor annyira erőteljesen és pontosan ütött (nem egyszer állva!), hogy az már-már valószerűtlennek hatott. A dobszóló számomra nem egy koncert legjobban várt része, soha nem is volt az – óhatatlanul az szokott eszembe jutni utána, milyen számokat lehetett volna még eljátszani helyette –, ám ez a mostani mutatvány mindent megért. A néhai John Bonham püfölhette így a szerkót anno (totál megzakkanva, puszta kézzel is csépelve), a maiak közül meg Brian Tichytól láttam utoljára ehhez foghatót. Száz szónak is egy a vége: fergeteges színpadi munkával megtámogatva, hihetetlenül feszes összjátékkal kaptuk az arcunkba a nótákat.

bsc_2.jpg
Koncerten tehát még energikusabb és súlyosabb a Black Stone Cherry, mint lemezen, holott a fősodrathoz közelítő Between the Devil and the Deep Blue Sea album sem nevezhető nyáltengernek. Élőben azonban végképp ugyanúgy dörrent meg a White Trash Millionaire, az In My Blood és a Blame It on the Boom Boom is, mint a tavalyi Magic Mountain dalai, vagy a régebbi szerzemények. Chris Robertson mozgása többnyire kimerült a sapkája igazítgatásában, énektémáit viszont lemezminőségben hozta emberünk! A hajó gyomrát megtöltő, roppant lelkes közönséggel „összedolgozni” sem jelentett neki nehézséget: ha ugrálást vezényelt, a hajó is belerázkódott, az együtténeklés – az előbb elsoroltakon kívül a Me and Mary Jane-ben ereszthette ki a hangját a tömeg – szintén rendre pazarul sült el. Gyanítom, a show nem tartott tovább hetvenöt percnél, és egyhuzamban, ráadás nélkül tolták az egészet, de abban aztán apai-anyai benne volt: déliesen lazulós Willie Dixon feldolgozás, itt-ott jammelős jellegű betoldások, sőt némi death metalos ütöm-vágom is a záró Lonely Trainben. Kár, hogy a Folklore and Superstitionről csupán a Blind Man fért a szettbe!

Ha pedig az itt megjelent fiatalabb arcokat más itthoni klubokban is rendszeresen látjuk majd felbukkanni a hazai southern / stoner / doom csapatok koncertjein, akkor beszélhetünk további előrelépésről!.. (a fotók nem a helyszínen készültek és a BSC facebook oldaláról valók)

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr827725034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum