Nálunk debütál a budapesti death metal horda, a Kill With Hate legújabb anyaga a Grief. A zenekar körüli változásokról illetve az új ep-hez (is) kapcsolódó dolgokról számolnak be nekünk a srácok. Miután végigolvastad, hangerőt fel és bömböljön az egyik legígéretesebb magyar death metal banda legfrissebb szerzeménye!

Kezdjük talán az egyik legfontosabb dologgal, ami veletek kapcsolatos. Mégpedig az, hogy nem is olyan régen tagcsere történt a zenekar életében. Hartvig Marci helyére Kovács Attila érkezett. Mi történt Marcival? Attila sikeresen beilleszkedett már?

Ákos: Amint azt sokan tudják, Marcival a tavaszi turnénk alatt/után rúgtuk össze a port, és ami történt, az eléggé prózai igazából. Mindig is voltak vele emberi problémák, és akadtak zenei nézeteltérések is. Ezek az évek során egyre több frusztrációhoz vezettek. Ezt tedd be egy turné környezetébe, ahol össze vagyunk zárva napokig. Elég annyi, hogy amikor az utolsó állomáson már majdnem Euronymousi státuszba emeltük, akkor úgy döntöttünk, hogy elég, ha inkább kirúgjuk. Az érdemeit természetesen nem érdemes vitatni. Az ő nevéhez talán legjobb slágereink, mint például a klipes The Beast Within, vagy az Anal Angel az első EP-nkről, és ő írta a szövegeinket is.

Patrik: Marci kiválása után az első név, aki felmerült, Attila volt. Első körben abban egyeztünk meg, hogy a nyárra lekötött koncerteken besegít nekünk, aztán meglátjuk, milyen a közös munka, és beszélünk a lehetséges jövőről. Úgy néz ki, hogy zeneileg és emberileg is egy nevezőn vagyunk, úgyhogy most teljes jogú tagként és dalszerzőként ötletel velünk a zenekar jövőjéről. 

Három éve már, hogy megjelent a Voices of Obleration című nagylemezetek. Meghozta a hozzá fűzött reményeket? Hiszen jó pár koncertet tudhattok a hátatok mögött, így a közönség is már kívülről fújhatja a dalokat. Te hogy látod? Ennyi idő alatt már beért a lemez?

Ákos: Hát, ha azt nézzük, hogy dédelgettünk olyan álmokat, hogy Metal Blade szintű kiadó, de najó, beérjük egy Season of Mist-tel, netán világkörüli turné, akkor nem igazán. De ha realisztikusan nézzük, akkor jó köröket futott a lemez. Találtunk vele egy kisebb kiadót, eljuttattuk külföldre, és összeszámolni is nehéz, hány példány talált gazdára belőle. Úgy érzem, meghozta a zenekar elismerését itthon. Van aki kívülről fújja a dalokat, sőt még el is gitározza :D (https://www.youtube.com/watch?v=ir0wCsN6PeU)

Interjúnk lényege a legújabb Kill With Hate anyag , a Grief. Most is a No Silence Studioban dolgoztatok, mint az előző anyagnál, vagy teljesen másként rögzítettétek?

Patrik: A 'Grief' EP teljesen más módszerrel lett rögzítve. A dobokat Malcsiner Ádám vette fel a mobil stúdiójával a próbatermünkben. 2015-ben a KWH crew egy új csapattaggal bővült: Budaházi 'Aenigma' Zoli lett a hangmérnökünk, az ő vezetésével folytattuk a további felvételeket. A samplerek, keverés, és a master szintén Zoli munkája. A közös munka hihetetlenül jól megy, teljesen családias hangulatban tudtunk dolgozni.

Ákos: Elégedettek voltunk Simi munkájával is, de szeretnénk jobban a kezünkbe venni az irányítást a hangzás és a produkció terén. Így, hogy Zoli személyében egy nagyon tehetséges és kreatív hangmérnökkel bővültünk, sokkal könnyebben fogjuk elérni azt, amit szeretnénk.

Ezt az EP-t vehetjük előfutárnak egy esetleges új nagylemezhez? Azért eltelt már 3 év a Voices óta.

Ákos: Az EP-vel ezt a 3 éves csendet szerettük volna megtörni, úgyhogy most nem fogunk ülni a babérjainkon, mint a lemez után. Már készülnek is a dalok, szaporodnak az ötletek, és nagy a lelkesedés.

Kovács mennyire tudott részt venni az új anyag megírásában? Vagy már a kész anyag várta?

Patrik: A kislemez a zenekar eddigi életszakaszának lezárása. A "Fuck Humans" teljes mértékben Hartvig Marci szüleménye. Az "Inner Demons" zenéjét Ákos írta, a szöveget pedig jómagam kreáltam. Attila ezen az anyagon nem játszik és dalszerzőként sem szerepel rajta. Ellenben a készülő nagylemezre már több saját tételt is hozott. Annyit elmondhatok, hogy zeneileg nagyon jót tesz ez a fajta vérfrissítés és a más dalszerzői mentalitás, de ez legyen a jövő zenéje! Majd meghalljátok!

Attila: Jól meg is magyarázom a bizonyítványt. Ezek a dalok már majdnem száz százalékban elkészültek, mire belefolytam a dolgokba, érdemben nem tudtam volna hozzájuk tenni sok mindent. Ákosnak meg amúgy is kézben voltak a témák, így nem éreztem szükségét annak, hogy feljátsszam ugyanazt rosszabb minőségben, netán beerőltessek még egy szólót valahová, pusztán azért, hogy elmondhassam, én is játszom az anyagon. Ez a hivatalos magyarázat, a nem hivatalos meg az, hogy a vidéki életformának köszönhetően baromira ellustultam mostanában, és azt gondoltam, utazzon a franc többszáz kilométert egy olyan gitársáv felvétele miatt, amit Ákos egyébként is sokkal jobban feljátszana. Lesz még erre alkalom úgyis, már ha a zenésztársaim is úgy gondolják.

CD-n is kijön a Grief, de régebben volt szó egy bakelit verzióról is. Azzal mi a helyzet?

Krisztián: Mikor elkezdtük tervezgetni ezt az EP-t, volt róla szó, hogy jó lenne egy vinyl kiadás, de mivel tervek szerint a dátum pont a turné idejére esett, ez nagyon sokba került volna. Turnéra kell ugye merch, meg is kell finanszírozni az utazást, ha ezek mellé még bejött volna a bakelit, az maga lett volna az anyagi csőd. De nem tettünk le erről ügyről, talán majd a következő lemeznél sikerül összehozni.

Tudni rólatok, hogy mindig van egy kis zenekari utazás, ahol a külvilágtól elzárva elkezdtek ötletelni és dolgozni. Amolyan csapatépítő tréning. Most is volt, illetve lett volna. Hogy is volt ez az egész sztori?

Attila: Ez valami gyönyörű történet! Már vagy másfél hónappal előtte megbeszéltük a dolgot október első hétvégéjére, aztán nekiálltunk sakkozni, hogyan is tudnánk megfelelő járművet szerezni, hiszen egy teljes zenekari cuccot kellett szállítani úgy kétszáz kilométerre. Sajnos csak olyan lehetőségek maradtak, amire a gatyánkat is ráfizettük volna, és hát egy zenekar sem olyan hülye, hogy buszbérlésre költse azt a pénzt, amit amúgy el is lehet inni. Így hát kölcsönkértem kedves barátaim, a Watch My Dying buszát, ami annak ellenére, hogy kicsit lepattant külsőleg, bármikor korábban megbízhatóan odaért, ahová kellett, sőt még vissza is. Naná, hogy épp alattunk mondta be az unalmast. A körülmények sajnos összefogtak ellenünk, mivel beleszaladtunk egy olyan dugóba az M3-ason, hegynek felfelé, ahol az agyig megpakolt kocsiszekrénynek köszönhetően csak kézifékkel és padlógázzal tudtam elindulni egyesben is. Ennek meg is lett a hatása, a hegy tetejére felforrt a hűtővíz. Vártunk egy kicsit, aztán utántöltöttünk, a kocsi gond nélkül ment tovább, megvolt a kötelező gikszer, mindjárt ott vagyunk, jajj de jó. Alig jöttünk le az autópályáról Lőrincinél, amikor arra lettem figyelmes, hogy a sebváltó folyamatosan kiugrál a sebességből, és már csak ötösben vagy négyesben marad a rendeltetési helyén. Pár perccel később a váltó konkrétan szétesett. Na fasza. Betoltuk a buszt egy tüzéptelep udvarára, aztán nekiálltunk szerelőt keresni, ami péntek délután nem kecsegtetett semmilyen sikerrel. Nem is találtunk senkit.

Közben jött a telefon Ákoséktól, akik külön kocsival mentek, hogy a lefoglalt szálláshoz vezető út járhatatlan, amit velünk a tulajdonosok valamiért elfelejtettek közölni, és ők már vissza is fordultak. Tehát ha el tudnánk indulni, akkor sem jutnánk el a házba. Csodás. Azon kívül, hogy riasztunk néhány havert, akik majd hazamentenek minket szorult helyzetünkből, annyi ötletünk volt, hogy ha ott helyben, Zagyvaszántón tudunk valami szállást találni, akkor legalább az alkotótábor csapatépítés része megvalósul. Patrikkal nyakunkba is vettük a községet, és végül találtunk is egy helyet, ahonnan nem zavartak el minket első látásra. Mondjuk ez nem véletlen, mert itt a házra kihelyezett telefonszámot hívtuk fel, így a tulajdonosnő nem látta, kiket kellene beengedni a bérleménybe. De közben már jött a telefon, hogy elindult a mentőexpedíció Pestről, megyünk haza. Jól van bazdmeg, ezért gyalogoltunk másfél órát. A buszhoz visszaérve állhatatosan és kitartóan inni kezdtünk, hiszen a teljes hétvégére vásárolt muníció ott figyelt a csomagtérben. Mire barátaink megérkeztek, már gyakorlatilag csak a köszönésre nem találtunk ki valami ordenáré szóviccet. Végül aztán hazaértünk, lepakoltunk a próbaterembe, és ha már ott voltunk, nekiláttunk a maradék pia elfogyasztásának is, mert hát nem azért vettük meg, hogy ránk száradjon. Másnap valahogy senkinek nem volt kedve próbálni, amiben nyilván semmi szerepe nem volt a hajnalig tartó dajdajozásnak. Úgyhogy délután én is fogtam magam, és az első telekocsival hazahúztam Miskolcra. Krisztián körülbelül akkor ébredt fel, amikor otthon bekapcsoltam a gépet, további illusztráció talán nem is kell ahhoz, mennyire sikerült jól az alkotótábor. A sztorihoz annyi még hozzátartozik, hogy Eszenyi Imi elmondása szerint a WMD-busz azóta ismét tökéletesen működik. Lehet, hogy tényleg lelke van az autónak, és csak minket nem kedvelt meg annyira.

Krisztián: Én személy szerint nagyon élveztem ezt a kis kalandot, főleg amikor nekiálltunk elfogyasztani az italkészletet, amíg várakoztunk a felmentő seregre. És ezúton is szeretném megköszönni két kedves barátomnak, Ammer Péternek és Torma Norbinak, hogy a segítségünkre siettek, annak ellenére, hogy biztosan lett volna jobb dolguk péntek este.

Patrik: Kipipálhatom, hogy sétáltattam kutyát az M3-as autópálya közepén! Valóban élménydús kirándulás volt!

Koncertezéssel elég jól álltok, még az év hátralévő részében is jelen lesztek pár helyszínen. Itt már lehet kapni az új anyagot?

Krisztián: Ami biztos, hogy a november 20-ai dunaújvárosi, és a másnapi pesti bulikon már lehet majd kapni. Előtte 14-én játszunk Debrecenben a Full of Anger fesztiválon, ami most első alkalommal lesz Pesten is, ez a 21-ei buli ugye. Lesz még egy évzáró koncert is a Kvltban, december 19-én, sok más nagyszerű zajbrigáddal.

Jövőre már van esetleg pár publikus infó a Kill With Hate háza tájáról?

Krisztián: Eddig két lekötött bulink van: az egyik január 24-én, a II. Death by Metal fesztivál, és tavasszal, március 14-én a Fuck the Facts előtt játszunk. De a legnagyobb energiát a lemez megírásába, felvételébe és kiadásába fogjuk fektetni, jelenleg ez a legfontosabb dolog, ami mozgat minket.

Alább akkor bömböljön az egyik legígéretesebb magyar death metal banda legfrissebb EP-je: