Nem lain? De, lain! - Delain (NL), Gentle Storm (NL), Amberian Dawn (FIN) @ Club 202, Budapest, 2015. november 5.

2015. november 14. - viliricsi

0delain2015_12.jpg

Szégyen, nem szégyen: a Delain együttesnévvel életemben először az idén januári Sabaton koncerten kerültem szembe. (Képzeletbeli ország elnevezéseként pedig bizony S. King mese-regényében találkoztam vele.) Ha már e holland pop-metal üdvöskéről soha azelőtt nem hallottam, legalább illenék azt írni, hogy akkor első látásra szerelem, dehát az élet nem Fésüs Éva regény. Talán én voltam az egyetlen a háromezer közt, akit Sabaton előtti produkciójuk nem győzött meg.

Azonban Martijn Westerholt volt Within Temptation billentyűs és társai magot vetettek el lelkemben, ami nem hagyta magát. A We are the Others például még az én nem túl gyors felfogású elmémben is elsőre megfogant. Kiváncsiságból tettem egy próbát otthonom négy fala közt, amely pozitív eredménnyel zárult.

Ennél többre azonban nem számítottam. Ezért majd hátrahőköltem az e-mailt olvasva, hogy headlinerként érkeznek novemberben Budapestre. Rezgett a léc, de a koncertlátogatás mellett döntöttem, miközben keserűen elmélkedtem arról, hogy negyvenen vagy ötvenen leszünk-e ezen az estén a Club 202-ben.

Nem volt vége a meglepetések sorának, hiszen az esemény fb-oldalán hamarosan rohamtempóban fogyó jegyekről olvashattam. Sőt, az un. meet & greet (VIP) jegyek is maradéktalanul elkeltek. Utóbbi történetet el lehetne intézni egy cinikus kérdéssel: "ennyire nagynak érzik magukat"? Azonban a turnézásnak horror-költségei vannak, amit a lemezeladás aligha fedez. Ráadásul a hírdetés szerint mini-koncertet is adtak a harminc áldozatkész rajongó tiszteletére - talân valamelyiküktől megtudjuk, miből is állt ez. Tehát ezt a gombamódra terjedő, fura programot (meet & greet) - ami legtöbbször csupán kemény eurókért való együttpózolást, némi szóváltást jelent a zenekari tagokkal - ebben a konkrét esetben vehetjük bocsánatos bűnnek.

0delain2015_23.jpg

Nincs információnk, hogy a mini-koncert hogyan zajlott, de az "igazi nagy" fellépés sokkal meggyőzőbb volt, mint amiben a Sabaton előtt részesülhettünk! Nem hathat meglepetésként az arról való tudósítás, hogy Charlotte-ék (a Delain énekesnője - szerk.) jóval felszabadultabban tolták jófajta mizsikájukat, sokszor egymásra mosolyogva-kacsingatva. Mindezekből a gesztusokból persze nekünk is jutott bőven. Ez az este végre az övék volt. Meg a mienk.

Ami a magamfajtának szintén kellemesen hatott: a keverés is valahogy szakszerűbbre sikerült. A Sabaton előtti szinti-cunami helyett itt végre megtapasztalhattuk a kétgitáros felállás lényegét. Persze, így sem volt egy kimondott Slayer koncert feeling, dehát nem is kellett, hogy erről szóljon az este. Hanem csak szimplán az őrületről. Odafent a színpadon és lent a nézőtéren. Ahogy most vasárnap este pötyögöm e sorokat, még mindig fáj a tenyerem, de hiszem, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával.

A dalok nagy része az utolsó kettő studióalbumról, a We Are the Others-ről (2012), illetve a The Human Contradiction-ről (2014) került elő. Sőt, kaptunk még egy idáig kiadatlan, a konferálás szerint a 2016-ban megjelenő majdani lemezről is egy dalt; Turn the Light out-ot jegyeztem fel címként.

Sajnos a 2009-es April Rain méltatlanul háttérbe lett szorítva, talán ha két dal jött számításba róla. Pedig nem így indult a történet, hisz a Go Away-vel vette kezdetét a buli, és a címadó is elhangzott. Személyes kedvencem, a Control the Storm viszont parkolópályára került - talán a refrént lemezre éneklő Marco Hietela-t (Nightwish) nehéz lett volna pótolni...

Az este Delain-ról szóló fejezetét egy jó kis We are the others-szel zártuk, így minden meg volt bocsátva :) Még Charlotte szerelése is, mely két alig összeillő ruhadarabból: alul fekete tüllszoknyából és felül topból állt. Talán a zene eklektikusságár fejezte így ki az egyébként gyönyörű (hangú) hölgy. Az est hősnője azonban mégsem (csak) ő volt, hanem egy bizonyos Merel Bechtold nevű gitároslány. Hiába módfelett törékeny alkata, nem hogy 200%-os teljesítménnyel hozta a Delain-bulit, a közvetlen előtte szintúgy csaknem teljes koncertet adó Gentle Stormot is erősítette.

0anneke33.jpg

És ezennel fordított kronológiai sorrendben ugyan, de elérkeztünk ahhoz a zenekarnévhez, melynek hallatan ma még talán nem túl sok ember szemében éleszt tüzet. És ha azt mondom: Anneke van Giersbergen? Na ugye!

A The Gatheringből ismert, majd szóló pályára lépett énekesnő pusztán a hangját alapul véve minimum top 10-es, de lehet, top 5-ös a rock-szakmában, azonban e hang alá még senkinek sem sikerült (szvsz) olyan dalokat pakolni, mely meghozta volna neki az ezzel arányos ismertséget, sikert. "Talán most" - gondoltuk szerintem sokan új projektjének, a The Gentle Storm-nak magyarországi bemutatkozása előtt.

Sokat nem tévedhettünk, az biztos! A szimpatikus hölgy és a vele együtt gondolkodó zenészek folk metálja akkor is betalált, ha gyakran - főleg az első dalban - a folkot lehetett hangsúlyosabbnak érezni. A programnak kábé felét alkották új dalok. Ami hiányzott a zenéből, azt a zenészek elképesztő lelkesedése pótolta. A basszer például szó szerint végigtáncolta az előadást.

0anneke54.jpg

És akkor még ott volt Anneke kedvességének ténye, ahogy konferált - és ahogy türelmesen állta a közös fotóra vágyók rohamát a merch pult mellett a buli után. Sejtem, hogy unják a szeretett olvasók "az első zenekart sajnos lekéstem, mert..." kezdetű tudósításokat. Jó hír, hogy ez esetben csak itt, a cikk vége felé kap helyet ez a beszólás.

Sajna a rock-írók 101%-a elmúlt tizennégy éves, így kemény melóból kell a kemény zenei koncertre imdulni. Nem árt hazaugrani táplálékfelvétel céljából, majd a gyerekeknek kell elmagyarázni, hogy miért nem jöhetnek a "bulira". (Másnap suli meg ovi, csakis azért.)

0amberiandawn2015_27.jpg

Érkezésemkor a Club 202 előtt kavargó sor tovább növelte eredendő késésemet. Ráadásul a finn Amberian Dawn előbb kezdte néhány perccel műsorát a kiírtnál. Egyszer már sikerült őket elkapnom (négy éve), és kicsit sikerült munkássâgukban elmerülnöm. Éppen ezért nagy szívfájdalmat hozott az a tény, hogy csupán két számot sikerült elcsípnem. Viszont még ez is fantasztikus élményt jelentett. Akkor is, ha időközben énrkesnőt cseréltek. Az új szőke hölggyel sem volt gond, de az általam ismert Heidit pótolhatatlannak érzem a zenekar vonatkozásában.

FOTÓK: RÉTI ZSOLT.

A bejegyzés trackback címe:

http://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr558077238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum