Emlékszem, úgy nagyjából 1996-97 körül találkoztam először a Cradle of Filth zenéjével, természetesen fossá másolt kazettán, trágya minőségben, de már akkor is megbabonázott ez a muzsika. Ez a mai napig így van, természetesen lehet vitatkozni a banda 1-2 újabb kori lemezén, de azt tudom, hogy az első négy album a mai napig rendszeres látogatója a lejátszómnak. Nem beszélve az idén megjelent, Hammer of the Witches című legújabb lemezükről, amely kellemes csalódást okozott már az első hallgatás után. Szóval eléggé felcsigázott hangulatban vágtam neki három barátommal az útnak, hogy lassan 20 év várakozás után élőben is lássam a Cradle of Filth produkcióját a Barba Negrában.

Sajnos, mivel hétköznapra esett a koncert időpontja, ráadásul elég korai kezdéssel volt meghirdetve a produkció, így a késői indulás és az utazás miatt nem értünk oda a kezdésre, így a nyitó bandáról teljesen lemaradtunk. Akikről kiderült, hogy egy Epsilon nevű osztrák death metal banda és csak az utolsó pillanatban csúsztak be a műsorba. A Bornholm játszott éppen, amikor megérkeztünk a klubba. Az emberek már kezdtek gyülekezni a színpad előtt és elég szép nézőközönség előtt tolta a metált a Bornholm, akiket szerintem nem kell senkinek bemutatni. Rendesen nyomták a tőlük megszokott igényes és profi black metalt, sajnos a hangosítás viszont nem volt a legjobb, így talán ezt lehetne egyedüli negatívumként megemlíteni a Bornholm-mal kapcsolatban. Na meg persze a rendkívül rövid játékidőt....Bevallom őszintén, hogy én személy szerint szívesebben hallgattam volna tovább őket, mint az utánuk következő bandát. Természetesen ez az én magánvéleményem, nem kötelező egyetérteni vele, de nekem az ausztrál Ne Obliviscaris muzsikája valahogy nem talált be. Igazából a zenéjükkel semmi gond nem volt, sőt elég profik voltak, (állat volt a basszeros), de az énekes nem túl férfias kinézete és a másodénekes/hegedűs szintén eléggé homo-erotikus énekhangja azonnal eloszlatta a kezdeti érdeklődésemet a banda iránt, pedig hangulatos és profi volt minden. Lehet, hogy túl öreg vagyok az ilyen, modernebb zenékhez, de valahogy nem passzolt a feszes, gonosz, sötét zene, a fent említett elemekhez. Ha csak a zenét nézzük, akkor az teljesen rendben volt és itt már a hangosításra sem lehetett nagyon panaszkodni.

Kihasználva az időt, azonnal a bejárat mellett helyet foglaló merch-pulthoz vonszoltam magamat, hátha találok valami nekem való vásárfiát elfogadható áron a bandák cuccai között. Tévedtem.... Ahogy az árakra pillantottam egyből elkezdett remegni a bal szemem az idegtől....a Cradle of Filth standnál egy póló ára 9000Ft és egy kapucnis pulóver pedig 25500Ft-ot kóstált. Nem tudom, hogy ki súgta nekik az árakat, vagy mihez viszonyítottak, de valamit nagyon benéztek a kofák. Angol banda ide, vagy oda ez akkor is iszonyat drága cuccok voltak. Mondanom sem kell, hogy nem taposták össze egymást a vásárlók a pult előtt. Felocsúdva odébbálltam, gondoltam elköltöm a pólóra szánt pár talléromat a Bornholm standján. Itt jött a második K.O.. Ők szintén 9000-ért árulták a pólójukat és, ha jól emlékszem, de ebben nem vagyok olyan biztos 6000Ft volt a bakelit lemez. Így a merch vásárlási projektet elég hamar lerendeztem és pár sör után elfoglaltam helyemet az első sorok egyikében, várva az est fő bandáját.

Minimális csúszással meg is érkeztek az angol veteránok és felcsendültek az Inspired to Nightmare intro ismerős hangjai. Bevallom, hogy a színpadi díszlet (amely egy nagy ledfalból és két keresztre feszített csontvázból és a banda kinézete a fényekkel kiegészülve iszonyat állat volt. Hideg rázós, újra 16 évesnek érzős, kifelé mogorva arccal, de befelé mosolyogva örömködős pillanat volt ez számomra, de gondolom ezen az érzésen még páran osztoztunk abban a pillanatban. Ezt az érzést csak fokozta, hogy az intro után a kedvenc albumom, a Dusk and Her Embrace, Heaven Torn Asunder című remekbe szabott nótájával indítottak a srácok. Dani Filth hangja élőben is beteg és zseniális, igaz kicsit tartottam tőle, hogy talán nem lesz a helyzet magaslatán, de az első percekben a kétségeim szertefoszlottak. Profi produkció, profi hangzás, profi szinpadkép és persze a muzsika egy hullámhosszra hozta azt az ezer embert, akik ott voltak a klubban. A kemény kezdés után folytatódott a nosztalgia a Cruelty Brought the Orchids című dallal repültünk vissza pár percre az 1998-as évbe. Aztán jött az új lemez egyik legjobb nótája a The Blackest Magick In Practice, amely szerintem teljesen a régi lemezek ízét idézi fel, mondjuk ez elmondható majdnem az egész új albumról. A dobok rendesen dörögtek a plexi fal mögött, a gitárosok és Dani pedig folyamatosan kapcsolatban voltak a közönséggel. Ezután a Lord Abortion című zseniális szerzeménnyel szabták le a fejünket a helyéről. Körülnéztem és függetlenül a kortól, nemtől és attól, hogy halandó ember, vagy "vérszívó vámpír" állt a közönség soraiban mellettem, mindenki egyformán bólogatott, élvezve a zenét és megbabonázva nézte az Danit és csapatát.

Nem nagyon volt üresjárat a koncerten, kemény nóták, kőkeményen tálalva. Majd következett az új album klipes nótája, a Right Wing Of The Garden Triptych, amelyet a rendkívül szimpatikus szinti-s hölgy, Lindsay kezdett el, a nem kevésbé szimpatikus énekhangjával. Szerintem ez egy 10 pontos, hibátlan nóta volt. Magamhoz sem tértem és rögtön vissza utaztunk az időbe egy nóta erejéig. Mégpedig az általam kedvelt Dusk-időszakba, a Malice Through the Looking Glass-t tolták az arcunkba a gonosz angolok. Ezt követően egy szintén kiváló új szerzemény, a Deflowering the Maidenhead, Displeasuring the Goddess dalt zúzták el nekünk. Ismét vissza a múltba címszóval, a Queen of Winter Throned zseniális hangulatával taglóztak le az ezt követő szünet előtt. Azok az ismerős szavak...

" Listen to them, The children of the night. What sweet music they make.. "

Rövid szusszanás után a Hammer of the Witches zúzdájával, a Yours Immortally című kőkemény tétellel tértek vissza a művész urak és a művésznő a színpadra. Majd lassabb melankolikusabb hangvételű Nymphetamine következett, így legalább volt időnk kicsit pihenni,  kijavítani a sminket, stb.,  mert ezután ismét egy "régi sulis" dal következett. Mégpedig a Cruelty and the Beast lemezen szereplő The Twisted Nails of Faith. A koncert utolsó előtti dala, az általam nem igazán kedvelt Her Ghost in the Fog képviselte a banda munkásságának újabb korszakát . Az est záróakkordja, vagy azt is írhatnám, hogy a produkcióra a koronát az első lemez címadó dala, a The Principle of Evil Made Flesh tette fel. Méltó befejezése volt ennek a remek estének, amelyben ízelítőt kaptunk a banda szerintem legjobb időszakaiból. Tökéletes koncertet kaptunk, remek hangzással, (talán a hangerő volt egy kicsit kevés..) kivetítővel, tűzzel, és egy kis gótikus romantikával fűszerezve, hamisítatlan Cradle of Filth ízekkel, hangulattal. Remélem ezentúl sűrűbben ellátogat hozzánk a banda és azt is remélem, hogy legközelebb a kedvenc dalomat (Forest Whispers My Name) is hallhatom tőlük élőben.

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT.