RockStation

Sheer Terror – 7er Jungs – Leeway – Moment of Truth @ Abdera, Biberach an der Riß, 2015.11.19.

A szerencse fia

2015. december 08. - rockstation

sheer-terror-keystone-hardcore-jam-28.jpg

Nem vagyok híve a bakancslistáknak. Ennek három oka van: 1: igyekszem úgy élni, hogy ne legyen rá szükség, 2: jó a memóriám, 3: hiába is akarnék sok mindent megtenni/megnézni, nem feltétlenül van ráhatásom eseményekre. Viszont ha lenne ilyen listám, akkor egy Sheer Terror koncert megtekintése roppant előkelő helyen szerepelne azon! (A fotó nem a helyszínen készült)

A Sheer Terror nem turnézik. Ha adnak is koncertet, az max. 4-5-6 állomásos miniturné. Ráadásul Dél-Németországban 1998-ban (!) játszottak utoljára, így nem is tettem gondolkodás tárgyává a kérdést, hogy a mindössze 4 állomásból álló „turné” valamelyik állomásán tiszteletemet tegyem. A nyertes pedig a „turnényitó” Bieberach lett (350 km tőlem), mivel ezen kívül még Hamburg, Lipcse és Hasselt (Belgium) szerepelt a tourbook-ban.

Az eredeti lineup szerint a Golem nevű német metalcore banda kezdett volna. Nem ismerem őket, meghallgattam 2 számukat, és ezek alapján egyetlen porcikám sem vágyott a megtekintésükre. A Moment of Truth-t pár hónapja ismertem meg, őket meg akartam nézni. Utánuk a 7er Jungs nevű német skinbanda, majd a Red Alert nevű, ’79-ben alakult angol punk-ok következtek volna és végül a Sheer Terror. Sok a körítés, engem nem érdekel innen igazából semmi, csak Paul Bearer és csapata.

Aztán jött a frissítés 2 nappal a koncert előtt, hogy a Leeway (azaz a The Eddy Leeway Show) veszi át a Red Alert helyét, én meg hülyegyerekként ugráltam örömömben, hiszen velük egy szintén 1984-ben alakult new york-i legendát tekinthetek meg! Ami még fokozta az örömömet az az, hogy a Leeway Nov. 15-i koncertjét nem néztem meg Marburg-ban, mert részese akartam lenni (és lettem is) annak a szintén történelmi pillanatnak, amikor Magyarország kiharcolja a kijutást egy nemzetközi tornára. Kb. olyan érzés, mint amikor a csajod kisírja, hogy nézd meg vele a Titanic-ot, de végül az utolsó pillanatban a Titanic helyett a John Rambo-t tűzi műsorára a TV!

Az Abdera egy jó 300-400 fős klub (amolyan tipikus kisvárosi Művelődési Központ koncertterme), jó helynek bizonyult. Az estét a nürnberg-i punk/HC banda, a Moment of Truth kezdte (azaz a Golem-et ezennel megúsztam). A produktumot tekinthetjük nyugodtan nyilvános próbának is. Először is alig lézengtek az emberek, másodszor a koncert első fele a rettegésé volt számomra (olyan gatyán szóltak, hogy belémfagyott a szar is, nehogy így maradjon a hangzás egész estére). A félórás műsoruk második felére összekapta magát a technikus srác, onnantól pedig csak az motoszkált a fejemben, hogy annyira hiányzik nekik egy második gitár, mint politikusnak a gerinc. Egy gitárral nem jött át a zene. Aztán kiderült, hogy igazából van második gitárosuk is, de ő valami miatt nem jelent meg a koncerten. A nemrég kiadott debütalbumukról játszottak csak, amire rafinált módon felrakták a 2 éve kiadott EP-jük összes számát. A záró szám a Moment of Truth című szerzeményük volt (EP-s nóta), amit kifejezetten szeretek. Inkább dallamos punkrock elemekkel operálnak, de van a zenéjükban HC és skin elem is. Érdemes rájuk keresni, én meg behúztam egy strigulát, hogy láttam őket.

Utánuk következett Eddy Sutton (aka. Eddy Leeway) és zenekara. A műsor The Eddy Leeway Show néven fut, ami igaz is meg találó is. Már csak Eddy volt a színpadon a Leeway-ből, és session zenészekkel oldja meg a hangszeres részeket (teszem hozzá, nagyon kiválóan). A hangzás kezdetektől kiváló és vastag volt, ahogy annak lennie kell. A dobos srácot külön ki kell emelnem. Olyan erővel és intenzitással ütött, hogy mindenkinek tátva maradt tőle a szája. Hihetetlen a figura! Olyan 40 klió lehet, mínuszba forduló testzsírindex-el, de valami iszonyat, hogy mit dolgozott a dobok mögött. Amúgy egy Russian Girlfriends nevű punkrock bandában nyomja (egész ügyes brigád). Simán elvitte volna a show-t, ha nem lett volna egy Eddy Pomponio néven született fogatlan junkie is a színpadon. Mert hogy Eddy Leeway az! Rossz ránézni, érteni meg szinte egyáltalán nem lehet (nincsenek fogai). Viszont amit a színpadon leművelt 50 éves létére, az egy csoda volt. Egy percre sem állt meg, sorra hozta az eddig csak felvételen látott mozdulatokat, kiállásokat, beállásokat, rohangálásokat. Sokszor a lábdob külső karimáján egyensúlyozva üvöltött a dobos srác arcába (aki eközben próbálta ripityára verni a cájgot).

A műsor leginkább az első 2 albumra épült (Born to Expire, Desperate Measures), de a negyedik albumról (Open Mouth Kiss) is jutott két szám a Compromise és a Hornet’s Nest személyében. Az Adult Crash-ről viszont nem játszottak. Volt itt Enforcer, No Heroes, On the Outside, Ball Hugger, Who’s to Blame, Kingpin és Rise&Fall. A záró Unexpected-et pedig hanyattfekve, szemellenzővel a fején énekelte el. Tökéletes koncert volt első osztályú zenei kísérettel és Eddy jellegzetes hangjával és műsorával. Hálás vagyok a sorsnak, hogy láthattam!

A lineup következő zenekara a 7er Jungs nevű német skinbanda volt. Nem ismertem őket, belehallgattam pár számukba, és nem voltam rájuk kíváncsi. Nem is értem, miért rakták őket be a Leeway és a Sheer Terror közé, bár láthatóan jöttek páran miattuk (akik aztán a Sheer Terror-ra le is léptek). Mondjuk miután egy árulkodó Liberal Youth pulcsinak köszönhetően összeismerkedtem az ulm-i magyar HC kollektívával, így kiváló alkalom volt a koncert egy csevegésre az épületen kívül. (ezúton is üdvözlet nekik!)

És végre elérkezett a várva várt pillanat! Pontosabban nem, mert egy túl hosszúra nyúlt átszerelést még ki kellett bekkelni a Sheer Terror kezdéséig. Utána viszont színpadra lépett a new york-i HC scene egyik méltán meghatározó zenekara, akik nem mellesleg a tavalyi év legjobb HC albumát adták ki. A koncert olyan erejű volt, mintha egy cölöpverő gép ütne, miközben egy bulldog marcangolja a lábadat! Iszonyúan dörrent a cucc, iszonyút ütöttek a Sheer Terror klasszikusok!

Mondják, hogy a hosszú évek alatt a kutyák és gazdáik külsőleg is egymáshoz hasonulnak. Ez Paul Bearer-re is igaz, hiszen az évek alatt úgy alakult át, hogy most leginkább egy kétlábon járó angolbulldogra hasonlít (a zenekar logo-jára). Pont olyan, mint a zene, amit játszanak: súlyos, megfontolt (nem kapkodó) és tekintélyt parancsoló. Az évek alatt eltűnt a nyaka és óriási belet növesztett.

Aznap szálltak le, mögöttük volt egy hosszú repülőút, és Paul-nak nem esnek már jól az intenzív és hirtelen mozdulatok. Én legalábbis ezzel próbálom magyarázni azt, hogy miért volt olyan iszonyatosan elnyújtva a koncert teljesen felesleges, és túl hosszú átvezetőkkel. A jó 75 perces műsort simán bele lehetett volna süríteni egy intenzív 40 perces produktumba, ami után teljesen megsemmisülve távozott volna a közönség. Ehelyett az elején még vicces, rossz amerikai talkshow-ra hasonlító diskurzusok a végére kifejezetten zavaróak és idegesítőek lettek. Lemegy egy 3-4 perces szám, aztán nem ritkán 6-7 perc hablaty időkitöltésnek mindenféle témában (karácsonyi ajándékoktól a csajozásig). A koncert után direkt megnéztem több idei koncertfelvételt, de sajnos csak minket „tiszteltek meg” ennyire elnyújtott átvezetőkkel. Kár érte!

Ez persze egy másodpercig sem jelenti azt, hogy ne lett volna óriási élmény a fellépésük (az idő amúgy is megszépíti a dolgokat). Paul szokásos „We’re Sheer Terror, go fuck Yourselves” beköszönése után belecsaptak a Here to Stay-be, és a simán 35+ átlagéletkorral rendelkező közönség soraiban mosolyra húzódott minden száj! Taroltak a nóták esélyt sem adva, jelezték, hogy nem véletlenül övezi őket kult státusz. Kaptunk még Roses-t, Don’t Hate me ’cause I’m Beautiful-t (mindenki tekintsen meg egy képet a zenekarról), Bulldog-ot, I, Spoiler-t. Az utolsó albumról nyomták a roppant kiváló Ain’t all right-ot is és zárásként a közönség soraiból a Paul-ra legjobban hasonlító arccal bekiabáltatták a „Shut up, Punk!”-ot, és lezárták az estét a Just can’t Hate Enough-al. Se ráadás, se semmi, de sztem senki sem várt ilyet. A setlist persze közel sem teljes, de ezt most bocsássa meg nekem mindenk (lehet, hogy mégsem olyan jó a memóriám?!).

A koncert sajnos vastagon buktás volt a koncertszervező srácnak, hiszen a nevetségesbe hajló 70 (!) fizető vendég egy ilyen eseményen értelmezhetetlen számomra. Ennyire elkényelmesedtünk volna? Fotelből rokkerkedünk 4-5 sör árának megfelelő jegyárak mellett? Mi történt a világgal? Eljutottunk odáig, hogy arra néznek furcsán, aki megy 350 km-t egy olyan zenekarért, akik 17 éve nem jártak a környéken (és lehet, hogy többet már nem is fognak, ez egy 31 éves zenekarnál simán benne van a pakliban)? És mindezt egy olyan országban, ahol nem az a kérdés, hogy jövő héten lesz-e mit enni vacsorára, hanem hogy hova menjenek nyaralni. Szomorú, nagyon szomorú!

Én roppant szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az utóbbi pár évben olyan, még a ’80-as években alakult legendás bandákat tekinthettem meg klubbulikban, mint a 7 Seconds, Youth of Today, Slapshot, Negative Approach, Judge, Cro-Mags, SubZero. És most a Leeway-t meg a Sheer Terror-t, pár hónap múlva pedig jön a Gorilla Biscuits és a Yuppicide. Emiatt teljesen jogos volt Peti barátomnak azon kívánalma a koncert előtt, miszerint „remélem, azért a koncerten valaki tarkón rúg!” :-)

Beszámoló: Pálinkás Bence

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr438147792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csubeszshuriken · https://fmsuicide.blog.hu 2015.12.08. 16:47:48

Neked nincsen bakancslistád, én nem igazán vagyok irigy. Ha lenne listád ez viszont rajta lett volna, én meg, ha lennék valamiért irigy....na ezért az vagyok! Köszönöm a beszámolót. Tudtam, hogy a szart is kipasszírozzák bárkiből a mai napig. Megnyugtató még ilyen messze koncertől is olvasni, hogy ja...nagyon ja! :)

egyszobasbence 2015.12.09. 21:25:43

@johndoesbasement: örülök, hogy ätjött! :) A kommentert pedig Apu simogato büszkesege vagyok! :)
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum