RockStation

Hooligans - Nem hall, nem lát, nem beszél - Már hall, már lát, már beszél (2015)

Időutazás

2015. december 16. - theshattered

nemhall.JPGA Hooligans név valószínűleg az oldal minden olvasójának ismerősen cseng. Biztos vagyok benne, hogy van, akinek kinyílik az a bizonyos bicska, ha már a nevüket is meglátja, de azt is le merném fogadni, hogy vannak, akik örömmel látják kedvencük nevét a Rockstation-ön. Ki-ki döntsön a maga érzései szerint, aki szereti őket, nyomjon a továbbra és lépjen be egy kicsit a múltba!

Egy 18 éve megjelent lemezről írni nem könnyű. Főleg úgy, hogy még eléggé gyerekecske voltam, akkoriban még nem volt semmilyen kiforrott zenei világom. A zenetévéket sem követtem, nagyjából elég volt, amit innen-onnan hallottam. Na, de nem adom fel ilyen könnyen, azért próbáljuk meg. Adott a boldog ’90-es évek utolsó harmada, fiú- és lánybandák mindenütt, a grunge haldoklik, a nu metal éled, a klasszikus metal pedig épp a sírjába hanyatlik, ahonnan nemsokára főnixként száll majd újra az égbe. Ebben a közegben jött ki a Nem hall, nem lát, nem beszél.

De honnan jött a Hooligans? 1993 után a dirty rocker Dance már inkább átjáró háznak tekinthető, mint rendes zenekarnak, melynek következtében (amikor már a későbbi huligánokból Csipa, Tibi és Endi is ott játszik) már inkább nevet, imidzset (a dirty rocker vadcsávókból rosszfiús macsók lesznek) és stílust váltanak (a dirty rockból nagyrészt eltűnik a dirty, és kicsit eltolódik a pop felé). Így született a Hooligans. Már helyben is vagyunk, kijött egy saját néven futó demo, aztán pedig megszületett a jelen írás tárgyát képező nagylemez.

hooliganslogo.jpg

Aztán ami innen következik, már újra történelem. Sorra születnek az albumok, a slágerek, a kezdeti sikerek után a Szenzációval (nomen est omen) berobbannak a mainstream zenekarok közé, majd innen rakétaként szálltak a magyar pop rock csúcsa felé. Útjukat egyre nagyobb koncertek, arany, majd többszörös platinalemezek kísérik, aztán ahogy közeledik a 20. szülinap, eljött a nosztalgiázás ideje.

Aki az újkori Hooligans rajongója, de valamiért nincs tisztában a történetükkel, valószínűleg el fog csodálkozni a Nem hall, nem lát, nem beszél hallatán. Itt még él a korábbi dirty vonal, a poposabb élek sem olyan lágyak, mint később lesznek, a funky meg szinte mindenhol felüti a fejét. A csajozós, dögös, hedonista szövegek és a dögös riffek, groove-ok ütnek, megmozdítják a végtagokat. A kor igényeinek megfelelően most azért kaptak még egy remasztert is, hogy tisztább legyen a hangkép. Így még jobban odapirítanak a klasszikusok. Igen, bátran nevezhetjük annak az itt sorakozó tucatnyi dalt, van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Nagyon jót tesz a fent említett stílusok keveredése az összképnek, érdemes még a Csipáékat nem kedvelőknek is egy próbát tenni a CD-vel - ha korábban még nem lett volna rá alkalom.

Persze a legnagyobb húzódalok a Paradicsom és az Aladdin, hiszen ezek klipet is kaptak anno, de vannak még itt gyöngyszemek. A kezdő Funky Jumping egy (mi más?) funkys lázadás, de ilyet még találunk bőven az egy óra alatt. Ideális kezdődal. A Várok rád az a nóta, amelyik leginkább előjelzi a későbbi stílusukat - ennek ellenére még lazán megvan benne a korai korszakos dög. A címadó egy laza groove-ra épülő középtempós téma, a Királyok pedig fúvósokra épít, jó kis tempós partyrock, melyben a korai nagyok előtt tisztelegnek a maguk módján. A Rongybaba megint inkább dirty, ahogy a Nem kár értem sem éppen a könnyedségével nyeri majd meg a hallgatót: a földi élvezetek habzsolása a téma.
 
A Szép volt haverben megint a grooveok lépnek elő, a legízesebb szólót itt kapjuk meg a lemezről. A Megteszem hard rockja után jön a Dolly, ami egy… hogy is lehetne mondani? Swing-rock dalocska. Jó ötlet volt, akárhonnan is jött, lazán el tudnék képzelni hozzá egy táncdalfesztivál hangulatú klipet. Aztán a végére az Enyém, tiéd RHCP hatású, fúvósokkal tuningolt funk-rockja jön, ami pont ideálisan tölti be a szerepét, azaz ahogy a kezdés, a zárás is el lett találva! Nem mondom, hogy tökéletes album, mert nem az, de az idő nemesebbé teszi a hibákat is.

hooligans_01-600x600.jpg

A második CD, mely a Már hall, már lát, már beszél címet kapta a keresztségben, négy új szerzeménnyel lett megszórva. Mivel friss dalokról van szó, az első CD-vel összehasonlítva érezni igazán, hogy eltelt az a legalább 18 év. Mintha nem is ugyanazt a bandát hallanánk az EP-nyi hosszúságú korongon. Nincs már semmi nyoma a korai kicsapongásnak, a funky a múlté, a rock megmaradt, talán könnyedebb lett, de ez része a fejlődésnek. Hiszen sokan pont ezért szeretik a Hooliganst. Csipa hangja sokkal karcosabb lett, a hangszeres részek pedig sokkal érettebbek.

A Kellenek a hősök húzós rockjából kinövő dallamos refrén tuti koncertkedvenc lesz sokáig. Szemtelenül ragadós! Az Ébren várj! egy gondolatnyit lassabb, líraibb az elődjénél, viszont ha egyszer belopja magát az agyadba, nem fog onnan kitörni! Szerelem a hátsó ülésen? Pop-rock sláger a felsőfokon! A Kaméleon pedig a súly az új termésből. Kicsit olyan, mint a Legyen valami! volt a maga idején, csak a keményebb riffekkel és dallamosabb refrénnel. Pöpec ez is, kérem! A négy dal maga a tökéletes csillagos ötös!

Ahogy már le lehetett szűrni az írásból, a Hooligans méltóbb módon nem ünnepelhetné meg az első korongjukat (amely nem mellesleg már most aranylemez). Gyönyörű keresztmetszete a honnan indultunk-hova jutottunk féle utazásnak! Aki annak idején nem tudta volna megvenni, most mindenképp tegye meg, megéri a befektetést! Pontozni nem könnyű, hiszen az első lemez még teljesen más korszakban született, amit én annyira már nem tudok felidézni, pedig úgy lenne az igazi. Szerethető, megvannak a szépségei és gyengeségei is. Nem tökéletes, de pont ez a bája, hiszen senki sem úgy kezdte, hogy azonnal a mesterművét rakta le az asztalra. Az új dalok viszont csont nélkül betaláltak, felülről ugorják meg még a maximális pontszámot is! Mindent figyelembe véve… (5/5)

A Hooligans december 26-án szimfonikus nagykoncertet ad a Magyar virtuózok kamarazenekarral karöltve a Kongresszusi központban, aztán jövőre pedig a 20 éves fennállás ünneplése következik!

Hooligans Official
Hooligans Facebook

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr58175232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum