RockStation

"Barátokból lettünk zenekar és habár volt két tagcserénk, a barátság megmaradt"

Interjú az Orient Fall énekesével, Buzás Krisztiánnal és gitárosával, Veszelei Dániellel

2016. március 03. - theshattered

orient_fall_2015.jpgAz Orient Fall nagyon magasra tette a lécet – az évvégi listánkra nálunk is felkerülő – debütalbumával (Fractals), így ennek örömére úgy döntöttünk, hogy leülünk egy kicsit beszélgetni a srácokkal. A kérdéseinkre Buzás Krisztián énekes és Veszelei Dániel gitáros válaszoltak. Szóba került többek között egy különleges fizikai megjelenés, a múlt, a közeljövő tervei és koncertjei, a nem akármilyen hollandiai fellépésük, a zenei hatások, a Subscribe, a Road, a közelgő turnéjuk és egyéb érdekes izgalmas műhelytitkok.

RS: Honnan jött az ötlet, hogy zenekart alapítsatok?

Krisztián: A kemény zenék világa mindig különösen közel állt a zenekar tagjaihoz és ennek egy életszerű fázisa volt, amikor azt mondtuk egymás között nevetve, hogy „Huh, azt hiszem itt az ideje zenekart alapítanunk!”. Léteztek az Orient Fallt megelőző formációk, amelyekhez később én is és a Vesz is csatlakoztunk, de azok elég kezdetleges szárnypróbálgatások voltak, nem voltak komolyan vehetőek. 2009-ben kezdtük el komolyabban venni a zenekart, akkor választottuk ki a nevet, akkor jelent meg a bemutatkozó kiadványunk és akkor adtuk az első koncertünket, de még így is bőven gyerekcipőben járt ez az egész. Pont múltkor néztük vissza a képeket erről az egyébként NuSkull által szervezett rendezvényről és realizáltuk, hogy ez még a Behind Your Fears és a The Sharon Tate oldalán történt hat évvel ezelőtt. (nevetés) A demó egyébként mind hangzásában, mind a dalok minőségében megfelelt a demó műfaj kritériumainak, de ennek ellenére egész sikeres volt az akkori underground – főleg myspace – berkeken belül.

Vesz: Mindenkit, aki az együttes tagja volt valamelyik kezdeti érában összekötötte a barátság; a közös zene – kezdetekben zaj – pedig csak hab volt a tortán. Az elején persze az, hogy ki milyen hangszeren a legjobb / kinek milyen hangszere van az még formálódott, de aztán az említett 2009-re kikristályosodott, hogy mi lenne a legoptimálisabb. Barátokból lettünk zenekar és habár volt két tagcserénk, a barátság megmaradt. Ez a legfontosabb. Nem azt mondom, hogy most héttagú a zenekar ilyen módon, de a kötelék erős. Szerencsére ezek életszerű és természetes változások voltak.

2.jpgRS: Honnan jött a nevetek?

Krisztián: Sok rossz nevet megéltünk az elején, ugyanis amikor felvettük a demóinkat, mindig adtunk a zenekarnak valami nevet, de egyik rosszabb volt, mint a másik. Aztán egyszer az ’orient’ szó nagyon elkapott, nem is tudom, hogy hol találkoztam vele, de egyből éreztem, hogy ez működik. A ’fall’ szócska pedig adta magát, ugyanis az ’orient’ szót a ’felemelkedő’ fordításban kívántam használni és így született meg a „felemelkedő zuhanás” szókapcsolat. Mindenki egyből rábólintott, a többi már történelem. Megjegyzem persze, hogy többféleképpen is lehet fordítani, volt már ebből vicces félreértés is. Pont, amikor a Martyr Defileddel játszottunk és a próbatermünkben aludtak, akkor a gitárosuk sokat értetlenkedett, hogy miért az a nevünk, hogy „keleti ősz”? (nevetés)

RS: A demó és az EP között is volt egy nagy minőségi ugrás, de az albumra még nagyobbat léptetek előre még a sok év szünet ellenére is. Minek köszönhető ez?

Vesz: Egyetértek. Valóban mind a dalok minőségében, mind a hangzásukban, mind az egész koncepciót tekintve minden alkalommal ugrásszerűen fejlődött a zenekar. Fontos koncepció volt, hogy mindent a magunk kezében tartsunk, ezért a felvételeket is mi magunk végeztük és a gitárosunk, Erdőhegyi Bálint alakította ki ezt a hangzást, amire eddig csupa pozitív visszajelzést kaptunk. Korábban is ezzel a módszerrel dolgoztunk és idő közben ő maga is dolgozott más zenekarokkal, sokat fejlődött és ez a minőségbeli ugrást is nyilvánvalóan magával hozta. Mindig törekedtünk arra, hogy az előző kiadott anyaghoz képest egy vagy több szinttel feljebb jussunk. Noha az elején nem volt megbeszélve, hogy egy koncept albumot csináljunk, de valahogy a számok formálódása menet közben indukálta, hogy egységes hangzás szülessen egy idő közben kialakult egységes gondolatmenetre. Ebben besegített, hogy ezen a lemezen már nem hathúros gitáron játszunk, hanem héthúroson és a basszusgitárosunk is öthúrosra váltott. Az előző albumokon különböző hangolásokat próbálgattunk, ami izgalmas volt, de most végre a hangolás miatt is kialakult ez az egységes összkép.

RS: A vendégzenészek hogyan kerültek a képbe?

Krisztián: Csongor Bálinttal (Subscribe, USEME) már régebb óta barátság köt össze, az előző EP-nél is segített az énekfelvételeknél és tudtuk, hogy ennek most sem szabad másképpen lennie. Egyfelől biztosított számunkra egy megfelelő minőségű mikrofont, másrészt az általa képviselt szakmai hozzáállás már egy másik szint és nekem nagyon sokat segített az ötleteivel, tippjeivel, technikájával. A dal, amiben szerepel, ugye korábban már napvilágot látott instrumentálisan, de mindenképp szerettük volna újra felvenni énekkel és amikor megfogalmazódott a vendégénekes kérdése, biztosak voltunk benne, hogy az csakis a Bálint lehet, mert ő az, aki emberileg is és orgánumát tekintve is megfelel a dal kritériumainak. Mindezt tetézte, hogy a dal mondanivalójával, történetével is teljes mértékben összhangban volt. Sok a közös pont. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ez összejött és tudom, hogy ő is nagyon büszke rá.

Gábort az Orion Dawnból korábbi közös koncertjeink kapcsán ismertük és szerettük meg és a Silhouette pedig egy olyan szerzemény volt, amit mindig is két énekessel képzeltünk el. Kellett hát egy ember, akinek olyan jellegű hanghordozása van, mint neki. Ez pedig egy meglehetősen kivételes és izgalmas orgánum itthon és nemzetközi szinten is egyaránt. A Norma Jean és a 36 Crazyfists énekeseinek van még ehhez hasonló kivételes hangja.

Anett kapcsán pedig azt kell tudni, hogy a kezdetek óta szerettünk volna egy női énekhangot az utolsó dalunkba, de nem igazán volt olyan ismerősünk, aki megfelelne ennek. A YouTube-on botlottam bele végül egy Ill Niño átirat kapcsán, ráírtam, megtetszett neki a dolog. Megmutattam neki a demókat és innentől kezdve barátokká is váltunk. Nagy örömömre idő közben Anett karrierje is aránylag elkezdett szárnyalni, a Roaddal turnézik, amire büszkék vagyunk. Megjegyzem a Roadosoknak egyébként tetszett az Anettel közös dalunk. (nevetés)

RS: Nektek tetszik Roadék Anettal felvett száma?

Vesz: Nem mondhatnám a zenekar tagjait kifejezett Road rajongóknak, de alapvetően tetszett és a Road friss lemezén kijelölt némileg újító iránynak is kifejezetten örültem. Példának okáért a Kettő bennem az én a Téveszme Viktor rendezte videóval együtt szerintem sokkal jobb, mint a korábbi Road dalok bármelyike. Persze mondom ezt úgy, hogy nem igazán ismerem a munkásságukat és tudom, hogy nem is feltétlen én vagyok a célközönség. Szurkolunk Anettnek!

RS: Ha jól tudom a borító is házon belül készült. De az elektronikus részek is?

Krisztián: Nem csak a borítót, hanem mindent igyekeztünk úgy megoldani, hogy mi magunk irányítsuk a zenekarhoz kötődő tevékenységek teljes skáláját. Ahogy ugye már említettük, a gitárosunk, Bálint felelt a hangzásért és ezzel párhuzamosan én és a bátyám, Buzás Dániel igyekeztünk a vizuális megjelenést irányítani. Így született meg maga a borító is. A napokban tényleg érkezik már a várva várt fizikai megjelenés is, ami azért lesz különleges, mert egy speciális, a zenekar tagjai által készített doboz formájában foglal majd helyet. Minden dalhoz tartozik egy külön kártya (ezekkel persze az album stream videóban közvetve már találkozhattatok), ami az adott dal hangulatát tükrözi vizuálisan, a másik oldalán a dalszöveggel. Ezzel azt szerettük volna elérni, hogy egy olyan különleges, exkluzív kiadványt kapjanak a rajongók, ami nem egyenlő egy szokásos digipack vagy CD kiadással, hanem egy olyan terméket kapjanak, amit adott esetben szívesen kitesznek a polcra, vagy megmutatják a barátainak és akár életük végéig szívesen nézegetik. Nem utolsó sorban pedig méltó a dalokhoz.

Vesz: Az elektronikus részek és az egyes átvezető „dimenziók” alapvetően három részre tagolják az albumot, ami nyilván segíti a szerkezeti értelmezést, de számomra a legfontosabb az volt, hogy ilyen direkten is bevonhassunk más zenei műfajokat is. Az ének, dob, gitár sávok alatt vannak részek, amik annyira nincsenek előtérbe helyezve, amivel hozzáadunk az egész atmoszférájához: sok elektronikus és szimfonikus aláfestés díszíti szinte az összes dalunkat. Az átvezetőnek szánt számok közül az első egy jazzesebb valami, ezt azért szerettük volna rárakni, mert szeretjük az ilyen kontrasztos zenei kikacsintásokat. Megjegyzem a dobosunk például több komoly musical produkcióban is dobolt, illetve párhuzamosan van egy blues zenekara is. Persze a többi tag is rendkívül sokoldalú zeneileg; igyekeztünk is eszerint összerakni a lemezt.

A második átvezető számnak annak idején, amikor megírtam az elektronikus, kissé trip-hop ízű alapját én sem gondoltam volna, de Krisztián előállt egy Orwell idézettel, amit az utolsó interjúja során mondott a negyvenes évek végén. Ezt feldogozta a BBC is egy 2003-as dokumentumfilmjében és ennek a hangsávját használtuk fel, ami azért volt rendkívül különleges és sorsszerű, mert amikor ezt ráillesztettem erre a számra az volt az érdekes, hogy az vágás nélkül tökéletesen ráillett az alapra. Olyan volt, mintha erre mondták volna fel. Az utolsó teljesen elektronikus The Glacial Havoc eredetileg rejtett számnak készült, de utána egy teljes értékű dalként maradt fenn a lemezen. Úgy éreztük, hogy jól beleillik az albumkoncepciójába. A zárás ilyen módon pedig a fagyos magány állapotát kívánja lefesteni.

1.jpgRS: A dimenziók címe egyfajta koncepciót is takar?

Krisztián: Nem ennyire koncepciózus tervekkel kezdtük el megírni az albumot, de utólag, amikor összeállt a dalsorrend, akkor egyértelmű lett, hogy átvezetjük az album szerkezetén is azt a gondolatiságot, ami a szövegeken keresztül végigkövethető és adta magát, hogy akkor ilyen módon tagoljuk. Ebben mondjuk markánsan közrejátszhatott az is, hogy amikor elkezdtük írni a dalokat, akkor még gyerekek voltunk, de mire kiadtuk őket felnőttünk.

RS: Mennyi időt molyoltok általában egy zenei ötlettel? A próbateremben vagy otthon születnek inkább a dalok?

Vesz: Klasszikus jammelős számunk nem nagyon van. Nem úgy írtuk meg az albumot, hogy bementünk a próbaterembe és fokozatosan kitaláltuk a dalokat, hanem többségében egy kottaként előzetesen továbbított számkoncepcióval vagy annak elemivel mentünk le próbálni, hogy ott variáljunk egy kidolgozott ötleten.

Krisztián: A zenei alapkoncepciót a gitárosok írják olyan hetven-harminc százalékos megoszlásban. Az esetek többségében a megfelelő kottaprogramokban nagyjából összeraknak egy basszus- és egy dobsávot is. Ezeket kezdjük el próbálni, ami során a többiek kiegészítik és átalakítják, feldobják saját részeiket. A dalszerkezetek terén ritkábban változtatunk. Fel is merült, hogy ebben a tekintetben a jövőben kicsit bátrabbak leszünk ezen és, ha megszületik egy koncepció, akkor utána tényleg könnyeden változtassunk a szerkezeten. Ez a jövőben dalírásnál szerintem meglehetősen izgalmas lehetne. Ha elkészült a szerkezet és mind az ötünknek tetszik, akkor pedig kitalálom az énektémákat és hozzá a szöveget.

RS: Kik a legfőbb hatásaitok?

Krisztián: Igazából mindannyian – tudom, hogy elcsépelt kijelentés, de – nagyon sokféle zenét hallgatunk. Persze mindannyian a metalon nőttünk fel, de manapság, hogy őszinte legyek meglehetősen kevés metalt hallgatok. Ugyanúgy követem a friss zenekarokat, de kevés kap el, ezért inkább klasszikusokat, elektronikus zenéket, hip-hopot és jazzt szoktam hallgatni. Mindenesetre az Orient Fall tekintetében a főbb hatásaink között biztosan ott van az After the Burial, az Animals as Leaders, a Periphery, a Protest the Hero, a Between the Buried and Me, a SikTh, de nyilván a nagy alapzenekarok is óriási hatással voltak ránk. Az Orient Fall kapcsán viszont inkább csak a modern, progos technikás metal bandák.

RS: Meséljetek, hogy sikerült összehoznotok ezt a nem hétköznapi holland fellépést olyan elképesztő zenekarok oldalán, mint a Textures, a Rolo Tomassi, a Hacktivist, az Igorrr vagy a The Algorithm?

Krisztián: Óriási lehetőség és óriási ajándék ez számunkra. Elsősorban Soós Balázs érdeme mindez, aki megkeresett minket ezzel a nagy lehetőséggel és mi éltünk vele. A Complexity fesztivál most szombaton lesz Amszterdamban, Hollandiában és tényleg hihetetlen, hogy ilyen számunkra is nagy hatással bíró zenekarok oldalán térhetünk vissza. Ez azért is különleges, mert jó ideje nem álltunk színpadra és brutális lesz itt visszatérni. Igazából nehéz mit mondani. Menő. És repülővel megyünk koncertezni. (nevetés) Ezzel párhuzamosan persze a hazai rajongókról sem feledkeztünk meg, hiszen március 9-én, azaz jövő szerdán az A38 Hajó fedélzetén lesz a budapesti visszatérő koncert a Hacktivist oldalán, ami szintén óriási lehetőség. Nagyon örülünk, hogy ennyire megy minden a zenekar körül és még jobban, hogy ennyi embernek tetszik.

RS: Mik a távlati célok?

Krisztián: A közeljövő úgy fog kinézni, hogy a jövő héten – hosszas várakozás után tényleg – megjelenik a Fractals fizikai formában, hozzá két póló, kitűzők, matricák. Ez már nagyon hiányzott, de sok anyagi nehézséget kellett leküzdenünk, hogy ez sikerüljön, illetve az is fontos volt, hogy a CD úgy jelenjen meg, hogy az méltó legyen a dalokhoz. Örülök, hogy sikerült egy ilyen különleges kiadványt összeraknunk a bátyámmal. Remélem a rajongóknak is tetszik majd. A másik fő fontos előrelépés, hogy a héten bejelentésre kerül a teljes tavaszi turnénk, ahol sok zenekarral, sok országban, sokfelé lesz alkalmunk fellépni és megmutatni a dalokat élőben. Ebben az első számú kísérőnk többségben az Orion Dawn lesz, de sok más csapat oldalán is láthattok majd (pl. Stubborn, Sleepless, Nova Prospect, Faminehill, Satelles, Inhale Me, Grimcity, The Palindrome Sequence és még sokan mások).

Vesz: Az én távlati céljaim között szerepel, hogy létrehozunk akusztikus és elektronikus újra gondolásokat a dalokhoz, mert említettem, hogy elég sok szimfonikus elemet használunk a háttérben és egy kicsit meg szeretnénk mutatni, hogy mi is bújt meg ott. Tamással, a basszusgitárosunkkal már régóta szeretnénk egy ilyen jellegű albumot írni és ezeket a háttérzenéket megcsinálni teljes zeneműveknek. Nem remix verziók lennének, hanem inkább adaptációk, de ennek nincs konkrét határideje, ahogy majd sikerül.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr658439526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum