RockStation

"Mindenképp zenekarban gondolkodtam, viszont első körben szerettem volna egy szólólemezt csinálni"

Interjú a Leander Kills énekes/mindenesével Köteles Leanderrel és Jankai Valentin dobossal

2016. március 04. - theshattered

leander_kills_9981_rosta_a_mark.jpgA múlt hét végén sikerült leülni a Leander Kills két tagjával, Köteles Leanderrel és Jankai Valentinnal, akikkel egy egész nagy ívű beszélgetést sikerült összehozni. A Leander Kills dolgai mellett szó esett még a Blind Myselfről, az új Dream Theater lemezről, de még a jó zenészekről és dalokról is.

RS: Kezdjük egy bejáratott kérdéssel. Hogyhogy vége lett a Leander Risingnak?
Leander: Gyakorlatilag csak azt tudom válaszolni, mint mindig, hogy elfáradt a dolog. Öt évig együtt voltunk és olyan irányba haladt a dolog, hogy onnan már nem tudtunk volna őszintén olyan jó dalokat írni, mint addig és közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy ezt berekesztjük. Ennyi a történet.

RS: Vannak olyan témák, amiket áthoztál a Leander Killsbe?
Leander: Nem igazán. Mert amikor ez az egész megfogalmazódott, körülbelül akkor jött ki a második lemez és onnantól világos volt, hogy ennek gyakorlatilag vége és én már igazából a következő dologban gondolkodtam. De személy szerint mindegy is, hogy Leander Rising, vagy Kills dalokat próbálok írni, mert gyakorlatilag egyfajta metalzene jön belőlem.

RS: Miért pont Leander Kills lett a formáció neve?
Leander: Az pontosan úgy történt, hogy a kiadó mondta, hogy azért valamilyen nevet kellene választani. Azt mondták, hogy valamit rakjunk mögé, mondjuk, legyen Leander Kills én meg mondtam, hogy akkor meg is vagyunk. (nevet)

RS: Gondolom a munkamódszer ugyanaz volt, mint amikor elkezdted a Leander (Rising) dalokat csinálni.
Leander: Igen. Mindenképp zenekarban gondolkodtam, viszont első körben szerettem volna egy szólólemezt csinálni. Úgy, ahogy az elején a Csak te, Viharom, tavaszom, satöbbivel is elkezdtem. Az elejétől a végéig egyedül akartam írni a dalokat, viszont Valentin segít nekem a dobban, korrigálja, feldobolja a hülyeségeimet. És azoknál a daloknál, amik egyébként most klipesek lesznek, a Valami folyjon, a Híd és a Madár – ez a kettő majd most fog kijönni –mivel zenekari koncepció van a videókban, Miki meg Máté gitározta fel azokat a témákat, amiket megírtam, hogy jobban magukénak érezzék és magukra is formálják azokat.

RS: A többieknek akkor van valamennyi kreatív szabadsága.
Leander: Persze, az a rész teljesen rájuk van bízva. Ezek gyakorlatilag megírt dalok és magukéra tudják formálni és majd a következő körben lesz az, hogy - mivel beígértem a lemezt márciusra, most tolom, mint a barom – ha kész van és beindul a turné, akkor nyugisan leülünk és akkor elkezdünk dalokat írni együtt.

RS: Egy főzenekaros turnét kvázi kezdő zenekarként elkezdeni nem veszélyes?
Leander: Dehogynem! De nagyon szeretem a mélyvizet, Valentin meg még jobban, úgyhogy próbáljuk, hogy mit lehet ebből kihozni. Mertünk nagyot álmodni, gyakorlatilag az első koncerten már mélyvíz lesz. De ezt szeretjük!

Valentin: Teher alatt nő a pálma! (nevet) Nagyon rövid idő alatt nagyon sok nagyon jó dolgot kell csinálni. (nevet)

leander_kills_9996_rosta_a_mark.jpgRS: Lesznek vendégzenészek a lemezen?
Leander: Igen, Kállai Ernő, aki hegedül a Ketten egyedül-ben. Egyébként hozzáteszem, hogy a Madár című dalhoz, ami a legnagyobb szabású dalunk lesz, és majd áprilisban jön ki a klipje egy nagyon nagy volumenű videót fogunk csinálni, annak a refrénharmóniáját Fábri András barátom az Amigodból írta, mármint a gitárharmóniát. A hat éves barátságunkra való tekintettel benne hagytam a kiállásban az ő gitárprüntyögését, ami egy teljesen amatőr demo szinten lett felvéve. De pont azért, mert annyira működik és annyira az ő harmóniamenete, az a 16 másodpercnyi gitár lesz az ő együttműködése a lemezen. Emellett Drótos Gábor segített a Fényévtávolság elektronikájában és Somogyvári Dani barátom az első dalok elektronikájában.

RS: Az Amigodnál lehetett hallani, hogy a szintipop és a metal a két fő hatás. A Leander Killsnél van valami speciális hatás, vagy ami jön?
Leander: Ami jön. A nagyobb ívű akusztikus balladáktól kezdve a hányós metalig minden.

Valentin: Én határozottan élvezem, hogy kicsit tágabb a zenei spektrum (nevet). Amikor a Leander Risingban helyettesítettem egy pár bulin, akkor az maradandó emlék volt. Aki ismerte a Leander Risingot, az tudhatja, hogy mire számíthat a Leander Killsben, csak kicsit talán szélsőségesebb irányba mozdultak el a dalok. Vagyis a durva részek még durvábbak, a dallamosak meg még dallamosabbak lesznek (nevet). De én nagyon szeretem ezt a típusú hozzáállást, hogy nincs az, hogy végig henteljük a színpadot a koncerten az elejétől a végéig és mindenki elfárad, hanem van változatosság a műsorban.

RS: Miki és Máté hogy kerültek a képbe?
Leander: Egyszer elmentünk a Márkkal bulizni és ott ismerkedtünk meg véletlenül Mikivel, akiről kiderült, hogy teljesen azonosan gondolkozunk a zenéről. És mint kiderült, Miki körülbelül 600 méterre lakik tőlem és részegen négykézláb is haza tud menni – ezt többször is bebizonyította (nevet). Amikor elkezdtünk az Amigodot, ezt a szintipop világot együtt, azonban a tizenhatodik sör után mindig elkezdtünk metalkodni. Aztán amikor tudatosult bennem, hogy a Leander Risingnak vége, nem is gondoltam nagyon, hogy ki lehetne a gitáros, mert ő is azt tukmálta belém, hogy egyszer kéne nagyon metalkodnunk és így teljesen kézenfekvő volt. Az elején trióban gondolkodtunk, aztán rájöttünk, hogy muszáj két gitáros ebbe a zenekarba. Körbenéztünk és a legtöbb potenciális versenyzővel találkozunk. Aztán Máté volt az, aki átjött hozzám és nagyon egymásra éreztünk. Mátéban az a baromi jó, hogy annyira egyszerűen és jól áll hozzá ehhez az egészhez. Az a fajta gyereklelkű ember, aki mer nagyot álmodni és nem röhögi ki saját magát, hanem megcsinálja. Iszonyat jól gondolkodik a Máté és ez nekem nagyon szimpatikus volt. Az is nagyon tetszik Mátéban, hogy egy dalnál, ha úgy gondolja, hogy hiányzik belőle valami, leül és a legtöbb gitárossal ellentétben ami jön, azt már tolja is. És amikor ezt láttam, hogy nála ez így működik, akkor nagyon már nem is kellett tovább gondolkodni.

RS: Zacher dokin kívül tudtok még valakit, akinek bejön a zenétek?
Leander: Anyukám szereti még (nevet)! Ott is volt néhány koncerten.

Valentin: Sipos Peti az Irigy Hónaljmirigyből az nagyon odavan a zenénkért. Ismerem őt és névnapom alkalmából úgy köszöntött fel, hogy kiposztolta a Valami folyjon klipjét és rámírt Messengeren, hogy amint megjelenik a lemez, ő azonnal szeretne vásárolni egyet. Mondtam neki, hogy félreteszek majd egyet.

Leander: Sipos Petiről nekem is eszembe jut egy sztori. Amikor Prágában léptünk fel a Leander Risinggal, akkor egyszer csak valaki bejött a Hard Rock kocsmába és odaköszönt. Na, ő volt az. Át is ittuk az egész éjszakát. (nevet)

RS: A turnén milyen dalösszeállításra lehet majd nagyjából számítani?
Leander
: Nem nagyjából, hanem egész pontosan a lemezt fogjuk lenyomni egy az egyben. Ezen kívül a Leander Risingból azokat a dalokat, amiket az elején tök egyedül írtam, vagy amit teljes mértékben a magaménak tudhatok. Így érzem azt, hogy ez egy korrekt lépés és ezzel nem a Leander Rising farvizén evezek felfelé, hanem amit az elmúlt öt évben próbáltam képviselni a zenével, az így megmarad.

RS: Valentin, most hozzád egy kérdés. A Blind Myself elkezdte szülni a dalokat, aztán hirtelen földbeállt. Miért?
Valentin:
A Blind Myself az egy más történet. Egy 21 éves tartalmat kellett lezárni és mindannyian egybehangzóan éreztük azt, hogy most már annyira nem akarjuk folytatni. Éreztük, hogy egy-egy dal még benne van és ezeket meg is valósítottuk, de igazából a Négyszögöl után, ami a legutóbbi nagylemezünk volt, következtek a turnék a Leander Risinggal és mi is kimondtuk, hogy nem érezzük, hogy folytatni szeretnénk. Közösen jött a döntés, nem az volt, hogy egyikünk akarja, másikunk nem akarja és ebből vita alakult volna ki. Semmiféle vita nem volt, egybehangzóan éreztük, hogy véget vetünk a dolognak és ezt a nyilvánosság elé hoztuk. De ez is már körülbelül egy éve érett, nincs semmi extrém történet a dolog mögött.

leander_kills.jpgRS: Akkor friss anyag már nem nagyon lesz.
Valentin: Van még szó egy dalról, ami valószínű, hogy megvalósul, de ez még elég képlékeny.

RS: Akkor már fizikai megjelenés sem nagyon ..
Valentin: Nem, nem nagyon. Nem tervezzük.

RS: A búcsúturnén akkor felölelitek ezt a két évtizedet?
Valentin: Igen, ha ez nevezhető búcsúturnénak, ami már elkezdődött egy ideje. A téli-tavaszi turné már le volt kötve, amikor bejelentettük a feloszlást. Nevezhetjük ezt búcsúturnénak, mert őszre már nem tervezünk turnét, gyakorlatilag egy buli lesz, egy budapesti koncert, ami az utolsó hivatalos, rendhagyó záróbuli lesz a zenekar történetében. Meg ugye jön a nyár, jönnek a fesztiválos dátumok, aztán ennyi.

RS: Mik voltak az első nagy hatásaid?
Leander: Sorban? 6-7 éves koromtól körülbelül 14 éves koromig a 80-as évek szintipopját hallgattam, ezért született az Amigod zenekar. 14-től elkezdtem a hard rockot: Deep Purple, Thin Lizzy, stb. Onnan átmentem a nu metal korszakba, amit én igazából tudom, hogy nem illik szeretni, de én szerettem. Nagyon egyszerű popdalok, rettenetesen keményen előadva, nekem az bejött. És onnan folyamatosan lefelé a lejtőn. Most már a legundorítóbb metalokat hallgatom csak, azok tudják leszedni a feszkót a fejemről.

RS: Mikor volt az, amikor eldöntötted, hogy te zenész leszel?
Leander: Ilyen sosem volt, mert ötéves koromtól elkezdtem zongorázni és gyakorlatilag egész életemben csak ez érdekelt. Persze elvégeztem a főiskolát, ha esetleg nem jön össze, stb., de soha nem az volt bennem, hogy nem fog összejönni, hanem addig fogom csinálni, amíg össze nem jön. Ez egy soha ki nem mondott, tudatalatti belső késztetés volt részemről. Mindig is zenével akartam foglakozni és csak ez érdekelt.

RS: Van olyan kérdés, amit már nagyon unsz?
Leander: Az elmúlt egy évben nagyon sokszor meg kellett válaszolnom, hogy miért oszlott fel a Leander Rising és erre én nem tudok normális választ mondani.

RS: Valentin, neked mik a legfőbb hatások?
Valentin: Változó. Sokféle zenét hallgatok, szeretem a kísérletezéseket. Természetesen legyen köze a rockzenéhez, az nem árt.

Leander: Hozzáteszem, hogy Valentin egy multi talentum. Énekelsz is?

Valentin: Volt egy-két szólólemezem, amin énekeltem, bár már megbántam sokszor. Nálam a szólólemez az úgy nézett ki, hogy mindent én csináljak meg, maximum a hagyományos értelemben vett featuring legyen. Tehát gitárszólóra meghívtam Szabó Danit, akik nagyon szeretek, nagyon jó gitáros és nagyon tehetséges arc. De egyébként mindenféle zenét szeretek a fúziós jazztől kezdve a progresszív metalig mindent. Főleg a progresszív zene, ami engem mindig megfogott.

Leander: És mi a véleményed az új Dream Theater lemezről?

Valentin: Őszintén szólva nem kedvelem. Egyik kedvenc dobosom a Mike Mangini, de én úgy érzem, hogy…

Leander: Azt mondják, hogy nagyon rossz. Én bele sem mertem fogni.

Valentin: Én belehallgattam az online felületen, ahol ingyenes volt, nem fogott meg. Az első Manginis lemez még úgy elment, de én valahol egyetértek Portnoy-jal abban, hogy lehet, hogy tényleg nem ártott volna egy kis szünet, mert a lemez-turné-lemez-turné-lemez-turné nagyon felőrölte a zenekart, én úgy érzem.

Leander: Énekest kellene cserélniük.

Valentin: Ott valami nagy káosznak kell lennie, hogy bármi történjen. Úgy érzem, hogy nincs inputjuk. De ha már itt járunk, akkor a zenei hatások: Dream Theater, Cynic, Pestilence. Brutális, hentelős zene. De érzem benne a hülyeséget, amitől kicsit más lesz, mint a többi. A Metallicát nem szeretem, de Larsot elismerem, mert sok mindent letett az asztalra és nagyon sok munkája van benne…

leanderkills.jpgLeander: Egyébként tényleg nagyon nem tud dobolni. Olyan, mint Ringo Starr. Ő is borzasztó dobos, de iszonyat kreatív. Én egyébként ezekben a zenészekben hiszek, akik nem túl jó zenészek. Most láttam a Youtube-on a világ 10 leghíresebb gitár riffjét. Hát, azokat egy elefánt fejjel lefelé le tudja játszani. Ez a lényeg.

Valentin: Aki túlságosan is zenésztípus, néha túlbonyolítja a számírásnak a folyamatát is, amit csak ő ért, vagy úgymond a kollégái, akik hasonlóan tudják azt dekódolni. És ez a kulcsszó, a dekódolás. Both Miki fogalmazta meg azt, hogy írhatsz te bonyolult dolgokat, de nem biztos, hogy a közönséged ezt könnyen fogja dekódolni.

Leander: A jó dal lényege az, hogy ha a közönség - aki hallgatni fogja a te dalodat - úgy érzi, hogy ha ő tudna zenélni, ugyanazt írná meg. Általában a jó zenész vizuális agy. Arra is rájöttem, hogy sok zenész úgy ír dalokat, hogy gyakorlatilag a fejében látja, hogy mit akar lefogni. Sőt sokszor még azzal is foglalkozik, hogy kényelmes legyen neki az a fogás. Nem szabad ezzel foglalkozni. Főleg a rock-metal zenében vettem észre ezt az egyszerűséget. Ezt könnyen le tudom fogni a gitáron, közben tudok énekelni, meg tudok táncolni… (nevet). Így születnek az egyszerű dalok. De azok működnek. Nagyobb közönségnek működnek. És lehet ezért szidni egy SepulturaBloody Rootsot, a világ legegyszerűbb dala. Kettő hang. A hitelesség a legfontosabb.

Valentin: De a kedvenek közül vannak itt ilyen zenekarok, mint a Destrage, ilyen lengyel djent/progresszív rock jazzel vegyítve, a Meshuggah-t nagyon szeretem, a Monumentset nagyon szeretem, a Sikth az egyik kedvencem és kábé ennyi (nevet).

RS: Mi lesz a jövőben?
Leander: Márciusra kijön a lemez…

RS: Címe van már?
Leander: Túlélő. Szóval márciusban kijön a lemez, elindítjuk a turnét és remélhetőleg április 22-re, a Barba Negrás bulira már be is gyakoroljuk (nevet). Aztán jönnek nyáron a fesztiválok. Személy szerint én az Amigoddal szeretnék még az idén összehozni egy kurva jó lemezt és… ennyi (nevet)

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr568441568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum