RockStation

"A saját tempónkban készítettük el azt a lemezt, amelyet el akartunk készíteni”

Interjú Mike Howe-val, a Metal Church énekesével

2016. március 16. - magnetic star

metal_church_2015_1.jpg

Az egyesült államokbeli power metal klasszikus, ám közismerten sanyarú sorsra kárhoztatott bandái nem adják fel! A seattle-i Metal Church rajongóinak szívét igencsak megdobogtatta a tavaly év végi bejelentés, miszerint visszatér a csapat második aranykorának énekese, Mike Howe. A vele készült, XI címet viselő (értelemszerűen a tizenegyedik) Metal Church albumról eddig két friss szerzemény került ki a nagyközönség elé. Amilyen felfokozott és bizakodó a hívek várakozása a két nóta alapján, éppoly derűlátóan nyilatkozott nekünk maga Mike is a most megkezdődött új korszakot illetően.

Üdv ismét a zenei színtéren, és gratulálok az új Metal Church album elkészültéhez!
Mike: Köszönöm szépen! Örülök, hogy ismét itt lehetek!

Az elmúlt húsz éve során teljesen elszakadtál a zenéléstől, vagy játszogattál legalább alkalmanként?
Mike: Csak pár cimborámmal, meg itthon a fiaimmal. Azt szoktam mondani, hogy énekesként nálam sosem múlik el az éneklés iránti szenvedély, így az elmúlt húsz évben is énekeltem, csak nem profiként, hanem pusztán az élvezet miatt. A legfontosabb dolog az életemben a házasságom volt, a fiaim nevelése, és a vállalkozásom működtetése, hogy mindez simán és örömteli módon menjen.

Váratlanul ért, amikor Kurdt Vanderhoof felkért, hogy újból csatlakozz a Metal Church-höz? Ez volt az első próbálkozása, hogy visszacsábítson a zenekarba?
Mike: Azt hiszem, ez volt az első próbálkozása. Húsz év elég hosszú idő ahhoz, hogy az ember elgondolkodjon dolgokon (nevet). Először talán az 1990-es évek közepén vagy végén beszélgethettünk erről, de már nem emlékszem pontosan. Az elmúlt év végén keresett meg és tett ajánlatot. Először voltak fenntartásaim, de aztán átküldött néhány számot, és nagyon tetszett a készülő anyag, úgyhogy azt mondtam, rendben van, tegyünk egy próbát. Nem volt határidő, és nem volt rajtunk külső nyomás lemezcégek vagy mások részéről, így a saját tempónkban készítettük el azt a lemezt, amelyet el akartunk készíteni. Mondhatni, ment a dolog magától.

Akkor Kurdtnek nem volt túl nehéz meggyőznie Téged.
Mike: Hát, azzal az anyaggal, amelyet megírt és elküldött nekem, valóban nem. Önmagáért beszélt az egész. Már akkor meggyőzött, amikor az első néhány feldemózott nótát küldte át nekem. Kurdt még mindig hatalmas tehetség és kiváló dalszerző, úgyhogy azt gondoltam, tegyünk egy próbát, és nézzük meg, mennyire válik be a dolog. A legkevésbé sem bántam meg, hogy így döntöttem. Igazán keményen dolgoztunk, és roppant büszkék vagyunk a közös munka gyümölcsére. Nagy boldogsággal tölt el. Reméljük, a rajongóknak is tetszeni fog.

Volt-e bármilyen különbség a mostani anyag megírásának útja-módjában ahhoz képest, ahogy az 1980-as évek vége és az 1990-es évek közepe között dolgoztatok a számokon, amikor Kurdt nem is volt a Metal Church tényleges tagja?
Mike: Teljesen ugyanolyan módon dolgoztunk együtt, mint a múltban. Ő akkor nem a zenekar tagja volt, hanem a dalszerzésben működött közre. A két fő különbség egyike az, hogy annak idején nem álltak rendelkezésünkre digitális segédeszközök. A modern digitális technológia komoly segítséget jelentett a dalírási folyamatban, hiszen az egyes részek kivágásával és ide-odaillesztésével sokkal könnyebb volt belenyúlni a hangszerelésbe, átgyúrni a dalszerkezeteket, vagy kidolgozni a dallamokat. A digitális technológia alkalmazásával mindez lényegesen hatékonyabban ment. A másik különbség a mai és a múltbeli munkamódszereink között az, hogy most a színpadon is együtt játszunk, míg azelőtt erre nem volt példa, úgyhogy rendkívül izgalmas így a dolog.

Nehéz volt és sok időt vett igénybe ismét formába hoznod az énekhangodat a Metal Church-féle power metalhoz?
Mike: Nos, éppen az volt az egészben a meglepő, hogy nem volt nehéz. Sejtelmem sem volt, mennyire fog beválni a dolog, és hogy elég erős lesz-e a hangom hozzá. Nekifogtunk, és felnyomtam az újravett Badlands nótát. Mondhatni, ezzel teszteltük, bírja-e még hanggal Mike Howe. Nos, átmentem a vizsgán… legalábbis azt mondják (nevet). Ma is megvan az ének-és légzéstechnikám, amelyet az évek során elsajátítottam, ura vagyok a hangomnak. Egy magamfajta énekes számára éppen az a legfontosabb, hogy ne felejtse el a helyes technikát alkalmazni, a rekeszizmot használni és jól képezni a hangokat. Amíg képes vagyok erre, addig fogom bírni hanggal.

A No Tomorrow volt az első ténylegesen új dal, amellyel felvezettétek a XI albumot. Igazán intenzív és fogós nóta. Általánosságban kiderül belőle, mire számíthatunk a lemez egészétől?
Mike: Nem, mert az a véleményem és a meggyőződésem, hogy a Metal Church nem holmi egydimenziós heavy metal banda, ami a dalírást illeti. A változatosság hívei vagyunk, azt szeretjük, ha a lemezeinken a metal különböző stílusai képviseltetik magukat. Lassú számok, hatalmas himnuszok, gyors nóták, középtempós dalok… A mostani albumot is így írtuk. Különböző stílusok és dalok egyvelege lett.

Van-e a korábbi Metal Church lemezek között olyan, amelyikhez szerinted a XI hasonló?
Mike: Azt szoktuk mondani, hogy ott folytatjuk, ahol a Hanging In The Balance albummal abbahagytuk. Ugyanabban az irányban haladunk továbbra is: különböző stílusban írjuk a dalokat, minden egyes szám hangulata más és más. Nem tértünk el ettől, ugyanott folytatjuk, viszont korszerűbben és jobban szólunk, mert uraljuk a helyzetet. Az irányítás Kurdt Vanderhoof kezében van, ő pedig tudja, milyen hangzást akarunk elérni. Nagyon örülök is ennek.

Ha már a Hanging In The Balance került szóba, ott bizony nem volt a kezetekben a helyzet kulcsa, ami a hangzást illeti. Egyetértesz?
Mike: Igen, 100%-osan egyetértek. A Hanging In The Balance felvételei, illetve az akkor hozott döntések kapcsán sajnos, és számomra nyilvánvaló módon, sok olyan tényező gyülemlett fel, amelyek a Metal Church hanyatlásához és végül a feloszlásához vezettek. Mások próbálták ránk erőltetni az akaratukat. Különösen a lemezborítót tartottam botrányosnak, teljességgel ellene voltam, de rám erőszakolták. Ha olyasmit erőltetnek rád, ami nem tesz boldoggá, akkor inkább kihátrálsz az ilyen helyzetből. Összességében nagyon is élveztem annak a lemeznek a megírását, szerintem jó irányban indultunk el Kurdttel és a többiekkel, de a menedzsmentünk, a kiadónk és külső erők akadályokat görgettek az utunkba, és nem voltunk képesek leküzdeni ezeket. Ez a szívfájdalmam az albummal kapcsolatban, de, mint mondtam, a dalokat jónak és erősnek tartom.

Hallottad az újjáalakulás óta készült Metal Church lemezek valamelyikét?
Mike: Igen, hallottam néhányat közülük. Ha végig, töviről-hegyire nem is hallgattam az összeset, részleteket mindegyikből hallottam. Kurdt Vanderhoof írja a riffeket, ő egy irdatlan riffgyártó gépezet, aki mindig az adott énekeshez és a stílusához igazodik, amikor dalokat ír. Ez állandó ismérvünk, Kurdt keze nyoma mindig ott van a banda dolgain.

metal_church_mike_1.jpg

A zene mellett a dalszövegeiteket és az azokban megfogalmazott pozitív üzenetet is nagyon szeretem a klasszikus Metal Church lemezeken. Ezúttal is hasonló szövegi tartalomra lehet számítani?
Mike: Köszönöm. A Metal Church mindig is szeretett olyan dolgokról írni, amelyek valamilyen módon problémásak, és amelyekre muszáj felhívni az emberek figyelmét. Mindig is szerettük ezeket pozitív megvilágításban szemléltetni, és azt mondani: „Tegyünk valamit az ügy érdekében ebben az életben!” Most nem konkrét ötletekre írtunk konkrét szövegeket, hanem spontán módon akartunk feldobni ötleteket és témákat, nem túlagyalva a lemezt. Ami a szövegeket illeti, a dalírás korai szakaszában született témákra írtunk. Így természetesebben formálódott meg az üzenet. Viszont, ahogy az nálunk hagyomány, kitartunk a Metal Church-csel a pozitív tartalmú szövegek mellett. Ilyen a No Tomorrow is: élj úgy, mintha nem jönne el a holnap! Benne van a dalban az életből mindaz, ami dühítő, és ami visszafog, de túl kellene lépnünk rajta, és úgy kellene élnünk, mintha nem jönne el a holnap. Szemléljük az életet nagyobb összefüggéseiben.

Apropó, No Tomorrow: mit mondanál a hozzá készült video koncepciójáról?
Mike: Lehetőségünk volt kibérelni ezt az atomerőművet Washington államban, és megvolt hozzá a megfelelő költségvetés is. Príma helyszín volt, és fontosnak tartottuk, hogy ésszerű költségen forgassunk klipet olyan helyen, amely passzol a szöveghez, illetve bizonyos módon utal rá. Nagyon örülünk, hogy megtaláltuk a helyet, a rendező pedig leforgatta nekünk a videót.

Mit kell tudnunk amerikai kiadótokról, a Rat Pak Recordsról? Elég erős a cég ahhoz, hogy megfelelően tudja promotálni a lemezt?
Mike: Egy biztos, keményen melóznak értünk. A zeneiparnak pontosan ez az az oldala, amely miatt 1994-ben úgy döntöttem, felhagyok a zenészélettel, amikor is teljesen elkallódtunk egy óriáskiadónál, és fogalmunk sem volt, mit tesznek ott értünk, már ha tesznek egyáltalán valamit. A Rat Pak Records tulajával napi szintén beszélek, úgyhogy tisztában vagyok azzal, mit tesznek értünk, és tudom, hogy remek csapatuk van. Nagyon odateszi magát azért, hogy a cég a legjobbat nyújtsa nekünk. Európában a Nuclear Blasttel, japánban pedig a King Recordsszal van megállapodásunk, ami szintén a javunkat szolgálja. Kíváncsian várom, hogyan alakulnak majd a dolgok. Tizenöt dalt vettünk fel, és van némi bónuszanyagunk is a kimaradt dalokból és demóverziókból. Nem ismerem pontosan a teljes csomagot, de van egy dupla változat, amelynek egyik lemezén a sztenderd tizenegy szám van, a másikon pedig néhány extra nóta, amely nem került fel a lemezre, na meg némi bónusz. Szerintem mindegyik kiadónak megvan a saját verziója.

Néhány hónapja a Facebook oldalatokon a rajongók a Veled készült eddigi három Metal Church albumokon található kedvenc dalaikról szavazhattak. Okozott meglepetést számodra a végeredmény?
Mike: Ó, nem is kicsit! Klassz volt látni a rajongók véleményét a nótákról. Vannak persze olyan kedvencek, amelyekről mindenki tudta, hogy az élen fognak végezni, és vannak kevésbé ismert dalok is. Izgalmas volt mindezt látni, és a rajongók véleményével szembesülni, úgyhogy a koncertprogramot is ezt szem előtt tartva állítottuk össze. Ezek a számok mind olyanok, mintha a gyermekeim lennének. Mindegyiknek megvan számomra a maga személyes jelentése, és mindegyiket más módon szeretem. Na persze vannak köztük nagy favoritjaim, mint mondjuk a Fake Healer vagy a The Human Factor. Amikor Kurdttel átnézzük a számlistát, mindig rácsodálkozunk, mennyire erős a felhozatal! Igazán elégedettek vagyunk az összeállítással, óriási nóták közül kell válogatnunk. De hát így nem is lőhetünk mellé, igaz?

Máris bekerültetek néhány európai fesztiválra. Önálló turnét nem terveztek?
Mike: Már foglalkozunk a kérdéssel. Egyelőre minden opció nyitott, szóval kissé korai volna még erről nyilatkozni, de minden lehetőséget számításba veszünk.

A Metal Churchben eltöltött éveid nyilván életre szóló élményt adtak Neked annak idején. Melyek a legszebb, illetve a legkevésbé szép emlékeid azokból az időkből?
Mike: Rengeteg csodálatos emlékem van. Nem vagyok az a fajta, aki állandóan a negatív dolgokon és a rossz időszakokon rágódik, úgyhogy túl is tettem már magamat ezeken, hiszen végtelenül szerencsésnek vallom magam, amiért sikerült azt elérnem az életben, amit elértem. A legtöbb emlékem örömteli. Jó érzéssel gondolok vissza a zenésztársaimra, és arra, amit együtt csináltunk. Mindezek miatt rendkívül szerencsésnek és boldognak érzem magam az életben. A pályám csúcsa az volt, amikor a Judas Priest előzenekaraként játszottunk a városomban, a Michigan állambeli Detroitban. Rob Halford és a Judas Priest volt a fő hatásom, amikor fiatal srácként egy detroiti feldolgozás-bandában énekeltem. Rob Halford a példaképem volt, és olyan akartam lenni, mint ő, úgyhogy a hangomat őt hallgatva edzettem, és próbáltam utánozni. Nos, amikor 1991-ben a Judas Priesttel közös turnénk eljutott Michiganbe, a családom is eljött a koncertre, a mamám pedig tudta, hogy Rob Halford a példaképem kissrác korom óta, úgyhogy amikor sikerült találkoznia Rob Halforddal csináltatott egy közös képet vele, amelyiken én is rajta vagyok. Jó néhány remek turnénk volt, például a Metallicával. Roppant izgalmas idők voltak azok. Amikor viszont éreztük, hogy közel a vég, az nem volt éppen vidám. Az utolsó európai turnénk sok szempontból nehéz volt. Mindig szomorú azt látni, hogy valami véget ér, és persze mi is kemény időket éltünk akkor.

metal_church_2015_3.jpg

Ha már a volt zenésztársakat említetted, tartod még a kapcsolatot velük? Mit csinálnak ők manapság? Zenélnek még?
Mike: John Marshallal nagyon jó barátok vagyunk. Mindketten Kaliforniában élünk, ő úgy három és félórányira lakik tőlem, úgyhogy ma is összejárunk, és együtt lógunk, amikor csak lehet. Duke Erickson továbbra is Washingtonban él. Épp a múlt héten beszéltem vele, szóval ma is cimborák vagyunk. Craiggel (Wells) az évek során dumáltam párszor, de nem igazán tartjuk a kapcsolatot. Kirk Arringtonnal pedig hosszú-hosszú évek óta nem beszéltünk. Amennyire tudom, ő felhagyott a zenéléssel, és sehol nem játszik már, de nem tudom pontosan, mit csinál most.

A Metal Church előtt a Heretic énekese voltál, és a Snair egyes felvételein is szerepeltél. Hogyan emlékszel vissza a pályádnak erre a korai időszakára?
Mike: A Snair igen közel áll a szívemhez, mert ez volt a legelső zenekar, amelyben játszottam, amikor még fiatal srác voltam Detroitban. A bandában három testvér zenélt, és velem is a testvérükként bántak. Megvolt bennünk a lelkesedés, és próbálkoztunk, ahogy csak bírtunk, mégsem vittük semmire, így amikor elváltak útjaink, beszálltam a Hereticbe. A Heretic soraiban durván kilenc hónapot töltöttem csupán. Miután kiszálltam az első bandámból, a Snairből, hollywoodi bárokban nyomultam. A Heretic egy volt a sok egyforma heavy metal zenekar közül, és amikor meghallották, hogy otthagytam a Snairt, meghívtak a csapatba, mivel tőlük is éppen akkor lépett ki az énekes. Szóval, mondhatni, magától jött a dolog. Amikor összeálltunk, már jó pár daluk készen volt, és stúdiózásra készültek, hogy felvegyék első lemezüket, a Breaking Pointot, úgyhogy pont a dolgok közepébe csöppentem, úgy dolgoztam az albumon. Ekkor ismerkedtem meg Kurdt Vanderhooffal is, aki a lemez producere volt. Kurdttel tökéletesen megértettük egymást a munka során. Azonnal hozzáláttunk a stúdiózáshoz Kurdttel, és rájöttünk, hogy ketten egy csapat vagyunk. A Metal Church pedig éppen énekes után kutatott, ezért felutaztunk Seattle-be, ahol feldemóztam az Anthem To The Estranged nótát. Ha úgy tetszik, ezzel tesztelt a banda. Újonnan felénekeltem a dalt a stúdióban, majd egy héttel később Kurdt azzal hívott fel, hogy enyém az állás. Ahogy mondani szokás, jó időben voltam, jó helyen, és dolgoztam is keményen. A dolgok pedig olykor szerencsésen összeállnak, mint ahogy az én esetemben is történt.

Létezik még a Heretic? Pár éve lemezük jelent meg egy új énekessel.
Mike: Nem tudom. Hallottam a visszatérésükről, de nem vagyok képben.

Sokkalta szomorúbb téma: most, hogy Lemmy halála után megszűnt a Motörhead, a Black Sabbath pedig az utolsó turnéjára indult – és a búcsúturnékat a végtelenségig lehetne sorolni –, hogyan látod a metal jövőjét? Mi fog történni a műfajjal?
Mike: Szerintem az fog történni, amit az élet rendje diktál. A stafétabotot átveszik a fiatalabb metalosok, és folytatódik az élet és a halál körforgása. Ez aztán a tökéletes heavy metal téma, nem igaz? Ezért érezzük magunkat szerencsésnek, amiért itt lehetünk, és ma is játszhatjuk a saját, védjegyszerű heavy metal muzsikánkat, így a rajongóknak eggyel több bandát van lehetőségük megismerni. Ezt óriási dolognak tartom. Tetszik, hogy annyi különböző stílusirányzata van a heavy metalnak. Minél nagyobb a választási lehetőség, annál jobb!

Köszönöm, hogy időt szakítottál erre a beszélgetésre!
Mike: Én köszönöm az interjút! Jut eszembe, Budapest egy gyönyörű város, tavaly ott jártam, és imádtam!

Köszönöm, ennek igazán örülök! Zenészként talán akkor jártál a legközelebb Magyarországhoz, amikor 1995-ben Bécsben játszottatok. Azon a bulin jó néhány magyar is ott volt.
Mike: Huszonöt fokban sétáltunk a hidakon, meg a vásárcsarnokban… Az apartmanunk éppen azzal szemben volt, egy ház legfelső emeletén, úgyhogy az ablakból is azt láttuk, meg a folyót. Szép volt. Három gyönyörű napot töltöttünk nálatok. A Gellért fürdőben is jártam, az szintén egy csodálatos élményt adott. Imádtam, úgyhogy remélem, hamarosan visszatérek.

Legközelebb már a zenekarral gyere!
Mike: Jól hangzik!

http://www.metalchurchofficial.com
https://www.facebook.com/OfficialMetalChurch

 

ENGLISH VERSION 

We took our time and made the record that we wanted to make” – interview with Mike Howe (vocals) of Metal Church

metal_church_2015_2.jpg

Welcome back to the music scene and congratulations on the new Metal Church record.
Mike: Thank you very much, good to be back.

Did you spend the last twenty years totally disconnected from the music business or did you play some music occasionally?
Mike: Just with some friends and my boys around the house. Like I’ve been saying, being a singer I don’t ever lose my passion for singing so I’ve been singing for twenty years but not in a professional context in life, just for the enjoyment of singing. The number one importance in my life was being married, raising my two boys and running my business to make sure all that went smoothly and happily.

Was it unexpected for you when you’ve got the request from Kurdt Vanderhoof to return to Metal Church? Was it his first attempt to get you back in the band?
Mike: It was his first attempt, I believe. Twenty years is a long time to think about (laughs). I think the first time he may have talked to me was in the late or mid 1990s but I can’t recall. He contacted me in the beginning of last year and proposed it. I was apprehensive at first but he sent me music and I really enjoyed what he was writing so I said all right, let’s give it a try. We didn’t have any time constraints or pressures from other areas such as record companies so we took our time and made the record that we wanted to make. It has happened kind of naturally.

So it wasn’t really difficult for Kurdt to convince you.
Mike: Well, not with the type of material Kurdt was writing and sending to me, it pretty much spoke for itself. When he sent me the first batch of songs he had demoed and written for me, I was convinced. Kurdt is still a great talent, he still has great songwriting capabilities so I thought “let’s give it a try and see how it works out”. And I don’t regret that decision at all. We worked really hard and feel very proud and happy with the result of that collaboration. We hope the fans will like it as well.

Was there any difference in the way the two of you worked on this material compared to how you wrote the songs together in the late 1980s and in the 1990 when Kurdt wasn’t actually a member of Metal Church?
Mike: We definitely worked in the same capacity we’ve worked together in the past. He was not a member of the band, he was a songwriting partner. One of the two main differences from then is that in the past, we didn’t have digital capabilities. Modern digital capabilities really helped in the songwriting process ‘cause it was a lot easier to rearrange the arrangements by snipping and moving parts around, working on structures, getting melodies and all that. It was a lot more efficient nowadays with digital technology. And the second difference between the past of us working together and today is that now we’re playing together on the same stage and we’ve never done that before so that’s very exciting.

Was it difficult and did it take a long time for you to get your voice back in shape for the Metal Church style power metal again?
Mike: Well, that was the surprising part. It was not difficult. I had no idea how it would work and whether my voice would be strong enough. We got together and I screamed out the Badlands cover, we re-did that so it was kind of the testing ground to see if Mike Howe’s voice still held out and I passed the test… so they say (laughs). I think that I still have the singing technique that I learned over the years, breathing and voice control. I didn’t lose my technique so I think that’s the main thing for a singer like me, not to lose the technique with breath support using the diaphragm and projecting correctly. As long as I can continue to do that, I think my voice will hold out.

No Tomorrow was the first real new track you’ve put out from the XI album, a really intense and catchy song. Does it show overall what we can expect from the entire record?
Mike: No because I think and I believe that Metal Church is not a one dimensional heavy metal songwriting band. We like to mix it up and we like to have different styles of metal on our record. There will be slow songs, big anthemic songs, fast songs, medium paced songs… That’s how we wrote this record as well. It’s a mix of styles and songs on it.

Is there any earlier Metal Church record to which you think XI is similar?
Mike: Like we say, it just takes up where we left off with Hanging In The Balance and the progression from which we were headed with many different styles of songs, different feels for each song. I don’t think we’ve changed from that style, we’ve just picked it up where we were and I think we have a modern and better mix to our sound because we’re in control of it now. Kurdt Vanderhoof is behind the control and he knows how we want to sound. I’m very happy about all that.

metal_church_2015_4.jpg

Now that you’ve mentioned it, Hanging In The Balance doesn’t really sound like you were in control. Do you agree?
Mike: I agree 100%, yes. There are a lot of things about Hanging In The Balance, the recording sessions and decisions during that period which unfortunately and, obviously to me, led to the downfall and the eventual break-up of Metal Church. They were trying to exert their influence on us. Especially I would say the record cover was always an embarrassment to me, one that I was completely against but it was forged upon me. When things are forged upon you that you are not happy with, you tend to want to get away from those situations. Overall, I really enjoyed the writing process of that record, I think we really headed in the right direction, Kurdt and I and the guys but we went up against some obstacles in management, record company and outside influences that we didn’t have control of. So, ultimately, that’s the big regret but, like I said, I think the songs are good and strong.

Have you heard any of the Metal Church records made since the reunion?
Mike: I’ve heard some of them, yes. I haven’t listened extensively to them all but I’ve heard samplings of all of them. Kurdt Vanderhoof writes the riffs, he’s the monster riff writer and he writes according to the vocalist of that band and that time and for the style of that vocalist. That’s always there, Kurdt’s signature in the band.

Besides the music, I really like the lyrics and the overall positive message of the classic Metal Church records. Can we expect similar lyrical content this time?
Mike: Thank you. Metal Church has always been a band that likes to bring up things that may be wrong in a way and that need to bring attention to, to bring a positive light to them and to say “let’s do something about this in life”. This time around, we didn’t write specific lyrics to specific ideas but we wanted to spontaneously come up with ideas and music and not to overthink this record. I think as far as the lyrics go, we just wrote upon the ideas that came up during the early stage of writing. It was more of an organic type of message. But, as usual, Metal Church is a positive force in lyric writing. Such is the song No Tomorrow: live your life like there’s no tomorrow. There’s all these things in the song that are frustrating and hold us back in life but we should just let it all go and live like there’s no tomorrow. Look at the bigger picture in life.

Speaking of No Tomorrow, what would you say about the concept of the video?
Mike: There was this nuclear facility up in Washington that was rentable and the budget for it was right where we needed to be. It was a cool location and we thought it was very important to have a place to shoot a manageable budget video and to have a site that fit the lyrics and kind of play of them. So we’re very happy with finding that location and the director shot it for us.

Could you please tell us about your American record label Rat Pak Records. Do you think they are strong enough to promote the album appropriately?
Mike: Well, I know one thing, they work their asses off for us. This is an aspect of the music business which made me want to leave the music business back in 1994, being lost in a big record label that you had no idea what they were doing for you if they were doing anything for you. With Rat Pak Records, I talk with the record owner on a daily basis and they know what they’re doing for us and I know they have a great team there. He’s working his ass off to do their best for us. And we have affiliation with Nuclear Blast in Europe and King Records in Japan so they’re going to help as well. I just look forward to seeing how it goes. We’ve recorded fifteen songs and we have some bonus stuff with outtakes and demo songs. I’m not exactly sure of the full packaging but they have a dual disc with the main eleven songs on the record and a secondary disc with some extra songs that didn’t make the record and some bonus material. I think each record company has their own little version.

A few months ago, there was a poll on the band’s Facebook page. Fans voted on their favorite songs from the three Metal Church albums you sang on thus far. Were the results surprising for you?
Mike: Oh yes, I mean all of that. It was a lot of fun to see the inputs of the fans on what songs they like. Of course, there are some favorites that everybody knows are going to be the favorites and there are some obscure songs. It was exciting for us to see all that and to see what the fans are saying so we’ve compiled the list of songs together with that in mind. They’re all like my babies, right? They all have different personal meanings to me and I love them all in a different way. Of course, there are some strong ones like Fake Healer or The Human Factor. When we’re looking at the list, Kurdt and I, we’re like “Wow, that’s a pretty strong set!” We’re really happy with the songs we have on there, this is a great list of songs we have to be able to pick from. And we can’t go wrong, right?

You’ve already been booked for some European festivals. Are you planning on doing a proper tour over here also?
Mike: We’re looking into that right now. Our options are open right now so it’s a little early for us to know but were looking into all those options.

The years you’ve spent in Metal Church before the band broke up were, obviously, an experience of a lifetime for you. What are your best and worst memories from those times?
Mike: I have a lot of great memories. I’m not one who tends to dwell on negativity and bad times so I kind of push those out because I feel like I’m a very lucky person who’s been able to do what I have done in my lifetime. Most of my memories are happy ones. Fond memories of my band mates and the things we’ve done together. I feel very blessed and lucky for all that in my life. The highlight of my career was when I came to my hometown of Detroit, Michigan opening up for Judas Priest. Rob Halford and Judas Priest were inspirations to me as a young man in a cover band in Detroit. Rob Halford was my mentor and I wanted to be like him so I shaped my voice by listening to him and trying to emulate him. So, when we came touring through Michigan with Judas Priest in 1991, my family got to come to the show and my mom knew that Rob Halford was a hero of mine from my younger days so my mother got to meet Rob Halford and got a picture with her and me. There were a lot of great tours, like the one with Metallica, very exciting times. But times were sad and not so good when we could see the end coming and the last European tour was a difficult one in many ways. It’s always sad to see something coming to an end so those were, obviously, the days that were tough.

Speaking of your former band mates, are you still in contact with them? What are they doing nowadays? Do they still play music?
Mike: We’re very good friends with John Marshall. He and I both live in California, he lives about three and a half hours away from me so we still get together and hang out when we can. Duke Erickson still lives up in Washington. I just spoke with him last week on the phone so he and I are still friends. As for Craig (Wells), I spoke with him a few times over the years but I’m not really in contact with him. And I have not spoken to Kirk Arrington in many, many years. I believe he’s retired and he’s not playing anymore. But I don’t know exactly what he’s doing now.

Before Metal Church, you were the vocalist of Heretic and you also sang on some recordings of Snair. How would you recall those early years of your career?
Mike: Snair was very dear to my heart because that was the first band I ever played in when I was young in Detroit. There were three brothers in that band and they were like brothers to me. We really had passion and we really tried our best but we just didn’t make it so when that fell apart, I left and went to Heretic. Heretic was a band that I was only in for maybe nine months. When I left my first band, Snair, I was in Hollywood and played in the bar scene. Heretic was one of the other heavy metal bands doing the same thing and when they heard that I left Snair, they asked about joining them ‘cause their singer left as well. So it was kind of a natural thing. We got together and they’d already written a bunch of songs and they were going to go to the studio and do their first record, Breaking Point so I just stepped in there and went and recorded that record. That’s where I met Kurdt Vanderhoof ‘cause he produced that record. It was just kind of a natural thing for me to work with Kurdt. Kurdt and I headed off in the studio immediately and realized we got some good chemistry together. Metal Church was looking for a singer so we flew up to Seattle and demoed Anthem To The Estranged. That was sort of like my tryout for the band. I recorded new singing in the studio and about a week later Kurdt called me up and said: “Hey, you’re in the band.” So it was, like people say, being in the right place and at the right time, working hard and sometimes things come together like they did for me.

Is Heretic still an active band? A few years ago, they brought out another album with a new singer.
Mike: I’m not sure. I’ve heard that they would come back but I really don’t know.

On a much lower note: now, that Lemmy has passed away and Motörhead is no more and Black Sabbath is doing their very last tour – and the list of farewell tours goes on and on –, how do you view the future of metal? What’s going to happen to the genre?
Mike: I think the natural progression of life is going to happen. The torche is being handed down to the younger metallers and life and death moves on. That’s a complete heavy metal subject, right? So we just feel lucky to be around to be able to put out some of our brand of heavy metal in this day so that the fans can have another band to listen to. I think it’s all great, the different styles of heavy metal are a beautiful thing to me. The more choices the better.

Thank you for your time.
Mike: Thank you very much for interviewing me. And Budapest is a beautiful city, I’ve been there last year and I just loved it.

That’s so awesome to hear, thank you. As a musician, the closest you’ve ever got to Hungary was playing in Vienna in 1995, I believe. And many Hungarians have been to that show.
Mike: It was twenty-five degrees, we were walking across all the bridges and in the market across the street… We stayed in an apartment right across from there, upon the top of a building, a beautiful apartment, and we looked right down on it, over the whole river and had great three days there. I went to the Gellért bathhouse, that was a beautiful experience. A beautiful city, I liked it a lot and I hope to be back there someday soon.

Just make sure you will come back her with the band.
Mike: That sounds good.

http://www.metalchurchofficial.com
https://www.facebook.com/OfficialMetalChurch

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr128480724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum