RockStation

Wisdom – Rise Of The Wise (NoiseArt Records, 2016)

Wiseman és serege falakat döntöget

2016. március 16. - Árposz

wisdom_rise.jpg

Az osztrák NoiseArt Records gondozásában, február 29-én megjelent új Wisdom album színvonaláról első körben már az is sokat elárul, hogy kapásból a MAHASZ lista csúcsán nyitott, ráadásul a címadó dalban a hagyományokhoz hűen ezúttal is egy igen prominens személy, a Sabaton frontembere, név szerint Joakim Brodén vendégeskedik. Ilyen előzmények és persze a jó pár évre visszanyúló Wisdom koncertélmények után talán nem csoda, ha komoly az elvárás a 2013-as Marching For Liberty folytatásával szemben.

Az elmúlt időszak korántsem volt eseménytelen és még kevésbé zökkenőmentes a már nemzetközi vizeken is kalandozó, idén 15 éves Wisdom legénysége számára. A dobok mögötti tagcsere – az új dobos, Tóth Tamás ezen az albumon debütál -, majd – ezt a lemezt még feljátszó - Bodor Máté gitáros átnyergelése az Alestormba kemény erőpróbát jelenthetett a zenekar életében, ám ez a korong ékes bizonyítéka annak, hogy a srácok sikeresen túlélték a megpróbáltatásokat. A show megy tovább!

A nyitány egy rövid, ám kellőképpen heroikus instrumentális tétel, ami arra hivatott felhívni a figyelmet, hogy a már jól ismert vén bölcs Wiseman és serege jelentős dolgokat igyekszik véghezvinni az elkövetkezendő bő negyven percben, aztán, ahogy az várható a Ravens’ Night a maga erősen Helloween / Hammerfall stílusjegyeit követő megoldásaival, tisztességgel odavág a lovaknak. Itt aztán terítékre kerül szinte minden olyan zenei elem, amivel a műfaj elszánt híveit két pillanat alatt le lehet venni a lábáról: pörgős tempó, fogós vezérdallam, még fogósabb refrénnel, és kórus a kórus hátán már-már a túlzás határát súrolva. Akárhonnan is nézzük, a Wisdom stabilan megmaradt a jól bevált és nem mellesleg profi módon összeállított receptnél, de lássuk be, igen meglepő lett volna, ha magukhoz képest radikálisan új ízekkel próbálkoznak.

wisdom_2015.jpgA Rise Of The Wise szinte egy az egyben azt a hallgatói élményt nyújtja, mint elődje a Marching For Liberty, ami számomra azért meglepő, mert a már említett jelentős események hatására az ember talán jogosan sejthet némi érzékelhető változást.

Az első hangtól az utolsóig profi munka, jól eltalált arányokkal és amúgy remek nótákkal, szóval szó nem érheti a ház elejét. Pontosan azt kaptuk, amit a rajongóik nagy valószínűséggel el is vártak a zenekartól, és ha ez a nemzetközi porondon is működik, akkor elvileg nem történhet semmi baj. Ennek a taktikának csupán egy hátránya van, méghozzá az, hogy ez így nem túlzottan változatos és izgalmas, így bármennyire is a katartikus élmény elérése a célja a gonosz birodalom falain való áttörésnek, ezt valahogy - nálam legalábbis - nem sikerült elérni, pedig alapjaiban minden összetevő adott lenne hozzá.

Egy szóval sem mondhatom, hogy csalódtam a lemezben, hisz teljes egészében hozza a papírformát, és talán pontosan emiatt van némi hiányérzetem. Néhány százaléknyi meglepetés azért lehet, hogy jólesett volna…Bár azt meg kell hagyni, hogy a címadó tételben vendégeskedő – és ez is annyira hagyománykövető, hogy tényleg csak a vendég személye okozhat némi meglepetést -, magyarországi útjuk alkalmával stúdióba invitált Joakim éneklése óhatatlanul mosolyt csalt az orcámra.

Mindent egybevéve, a meglepetés erejét nélkülözve is egy élvezhető és profi lemez született, ami egészen biztos, hogy belopja magát a célközönség szívébe, és akárhonnan nézzük, ez a legfontosabb.

4/5

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr528480766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NZperX 2016.03.17. 07:43:20

Ovis gyerekdalok torzítóra és kétlábgépre.
Sajnos még az egyébként ügyes gitározás se menti meg.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum