RockStation

A vinyl élt, él és élni fog - Interjú Koczó Attilával, a Vinyl Team tulajdonosával

2016. május 31. - BETH

vinyl_4.jpg

Reneszánszukat élik a vinyl lemezek, a legfrissebb statisztikákat szemlélve pedig egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem csupán egy hipszter próféta látomása volt a retro hanghordozó feltámadása. Miután lassan minden utcasarkon a kézzel fogható lemezek eltűnését vizionálják, sokan értetlenül szemlélhetik a lemezboltokban és széteffektezett Instagram profilokon kívül akár már a Tesco polcain is felbukkanó vinylek árait. Ábrák és diagramok helyett egy igazi kuriózummal készültünk, és exkluzív interjút közlünk az ország egyetlen vinyl készítőjével, a Vinyl Team tulajdonosával, Koczó Attilával.

Ugyan nem először találkozunk, de kezdjük a tipikus kérdésekkel. Honnan jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozz, vagy csak úgy belecsöppentél a szakmába?  

Egy barátom segítségével kerültem a lemezvágás világába. Ő a 2000-es évek elején hallott erről a technikáról, és 2008-ban már egy olyan saját stúdiót épített fel, amelynek ez lett a fő tevékenysége. Egyik alkalommal, amikor átugrottam hozzá, magával ragadott a dolog. Annyira, hogy amikor befejezte a tevékenységet, átvettem tőle a Vinyl Team fantázianevet.  

Bár a köznyelvben a vinylt inkább bakelitként emlegetik, ahogy azt egykoron a biometria professzorom is kifejtette: a bakelit mindenre alkalmas csak arra nem, hogy hanglemezzé préseljék. Ezért van az, hogy az első, ténylegesen használható vinyl lemezek valójában hőre lágyuló műanyagból, az úgynevezett acetilcellulóz-polivinilkloridból készültek. Szóval a hithű vinyl rajongók előtt nyugodtan függesszük fel a bakelitezést - szerk. 

Azonban nem volt egyszerű dolgom, mert saját "stúdiót" kellett kialakítanom, fel kellett építenem egy gépparkot és be kellett rendezni a helyiséget. Persze mindezt úgy, hogy a civil munkám, illetve az emberi kapcsolataim ne szenvedjék meg a váltást. Abban a szerencsés helyzetben voltam azonban, hogy mind az ex VinylTeam, mind a közvetlen családom és szerelmem támogatta céljaimat. A tevékenység azért is tetszett meg igazán, mert ebben is olyan dolgot alkothatok, amely nem szokványos, ami egy kicsit különleges, amiben vannak lehetőségek, és ami maradandó. 

Ez nagyon jól hangzik, de hogyan is néz ki a gyakorlatban? Össze tudnád foglalni a technológia lényegét?  

A munkafolyamat elmondva egyszerű: a digitális jeleket egy ún. RIAA átalakító „fordítja le” a gépnek, vagyis a hangot egy végfokerősítővel felerősítik, egy elektromágnes pedig átadja a rezgést egy ipari gyémántkésnek, amely barázdákat váj a korongba. Vagyis bármilyen emberi fül számára érzékelhető hangot - vagy még ennél is többet - rá tudunk vágni a lemezre.   

Tényleg a Vinyl Team hazánk egyetlen aktív vinyl-készítéssel foglalkozó vállalkozása, és a hazai zenekaroknak ez azért lehet érdekes, mert nyilván sokkal könnyebb itthon legyártani a lemezeket, mint egy külföldi cégnél. Egy érdekes adat: több zenekartól is hallottam, hogy megrendeltek külföldről több 100 lemezt, amelyből a rajongók itthon átlagosan 30-50 darabot vásárolnak meg, a többi a zenekar polcán marad. Számomra is megdöbbentő, de nem is egy olyan neves, itthon már befutott’ státuszba sorolható hazai zenekar kért ajánlatot 100-200 darabos példányszámra, akik  végül csak 20-25 darabot rendeltek, mert itthon ilyen a piac: ennyit tud felvenni. 

dsc_1151.JPG
Ez nem egyszer fordult már elő, így mindig azt szoktam tanácsolni a zenekaroknak, hogy végezzenek egy igényfelmérést, mielőtt legyártatják a lemezeket, és akkor nem lesz meglepetés. 

Ha már a felméréseknél járunk, te mennyi kutatómunkát végeztél a Vinyl Team létrehozása előtt, vagy egyáltalán felmérted-e, hogy ez mivel jár, mekkora az érdeklődés?  

Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de gyakorlatilag csak fejest ugrottam a dologba. Nem mértem fel a piacot - nem is értettem hozzá, és most ez így lehet merész lesz, de 4 év után sem merem azt mondani, hogy értek hozzá.

Egyedül egy régi, és meglehetősen rövid könyvet tanulmányoztam át (Degrell László: Lemezjátszók és hanglemezek), és leültünk dumálni az ex VinylTeam-al, hogy mik voltak a buktatók, mekkora költségekre lehet számítani, és várhatóan hol fogok elcsúszni.

Gondolom mindannyiunk életében vannak olyan szituációk, amikor meghallod ezt a bizonyos belső hangot: ’Ez az, ez az, ezt szeretném csinálni!’. Talán ahhoz hasonlítható, mint amikor beleszeretsz valakibe… Na nekem pontosan ilyen szerelem lett a vinyl-készítés és a Vinyl Team.  
dsc_4556.jpg
Menet közben hogyan képezted magad? Vagy kérdezzem úgy, hogy hány darab széttört lemezbe került a tanulási folyamat? 

Folyamatosan tanulok főleg azt, hogy nincs kitől tanácsot kérni… A külföldi műhelyek nyilván nem adnak ki ”műhelytitkokat”, ez pedig teljesen érthető szerintem. Aki ismer az viszont tudja, hogy én nagyon nehezen adok fel dolgokat, és a vágással is totálisan így voltam.  Ahhoz viszont hogy jót lehessen gyártani, meg kellett ismernem a vágás teljes folyamatát, a rejtett összefüggéseket, a kapcsolatot a gép és a lemez között.

Voltak kemény hetek-hónapok, amikor be se tettem a lábam a stúdióba, mert  több selejtet gyártottam, mint használható lemezt. És az igazság az, hogy még most is tud meglepetést okozni a "gép" és tény, hogy ritkán de van, hogy selejtet gyártunk.  

Ez alatt az idő alatt csak ”fejben” vágtam, és rájöttem, majd a gyakorlatban megtapasztaltam, hogy a legapróbb dolog is befolyásolja a jó végeredményt, mint például a hőmérséklet, vagy a páratartalom. A kérdésből kiindulva: rengeteg széttört lemez vezetett idáig.  

És hogyan fogadták itthon a Vinyl Team-et?  

Az első visszajelzések nagyon pozitívak voltak, nagyon sokan örültek, hogy ismét működik a Vinyl Team, és újra van lehetőség a vágásra. A "régi" megrendelők azonnal elkezdtek bombázni a megrendeléseikkel, és van akiknek nagyon sokat köszönhetek (például Cadik), mert mindig jelezték, hogy éppen mi a probléma, hol és min kellene csiszolni, és persze ha jó lett a végeredmény,azt is közölték velem. Az első időszakban hihetetlenül fontosak voltak a visszajelzések, ezekből is nagyon sokat tanultam.

dsc_1883.JPG

Hogyan épül fel a vállalkozásod? Hogyan kell elképzelnünk a Vinyl Team egy átlagos napját?

A Vinyl Team igazából egy nagyjából teljesen egyszemélyes projekt. Az esetek többségében én foglalkozok a lemezekkel, de ha már nagyon nem győzöm, akkor öcsémet vonom be a gyártásba. Több ember ajánlkozott és próbálkozott is az évek alatt, aki látott fantáziát a vágásban, ezek a jelöltek azonban mindig visszaléptek, vagy kihullottak amikor kiderült, hogy ezzel ennyit kell dolgozni és sajnos hibázni is lehet. A marketingben egy jó barátom, a háttérmunkában pedig legtöbbször a párom segít. 

A megrendelést számokban kifejezni elég nehéz, mert jelenleg nem egységesen oszlik el az a pár száz lemez, amit évente elkészítünk. Vannak hetek, amikor egy megrendelés sem érkezik, csak érdeklődnek az emberek, aztán van olyan időszak, hogy ki kell írnunk az oldalunkra, hogy jelenleg nem tudunk megrendelést felvenni, mert annyi van. Persze ez azért a másik véglet, de éppen most januárban és februárban volt egy ilyen időszak. Aztán persze van, hogy csak egy darab, 7"-es lemezt szeretnének rendelni, ilyenkor viszont a gép beindítása garantáltan deficites húzásnak számít.

Ha a megrendelések összetételét nézzük, akkor ha százalékos arányban akarnánk kifejezni, azt mondhatjuk, hogy a megrendelők  csaknem 90-95 százaléka az otthon komponált, saját zenéjét lemezre vágó vásárló, és csak  5-10 százalékos arányban jelennek meg  a zenekarok, vagy kiadó. Ebből adódik, hogy ugye a magánrendeléseknél 1-1 darab lemez elkészítésekor egyedi beállításokat kell elvégezni minden lemez esetében, vagyis rengeteg időt igényel már csak a beállítás, míg ha nagyobb tételeket gyártunk, azt csak egyszer kell beállítani, ezért általában ezt szoktam javasolni azoknak, akik hozzám fordulnak.
dsc_1860.JPG

Nem hagyhatom ki ezt a tipikus állásinterjús kérdést. Hogyan látod a Vinyl Teamet mondjuk úgy öt év múlva? Vagy ne szaladjunk ennyire előre: mit tervezel a nagyon közeli jövőben? 

A nagyon közeli jövőben és leginkább ebben az évben célul tűztem ki a minőség tökéletesítését, a rövidebb határidőket, a stúdió fejlesztését, a külföldi nyitást. Az egyik nagy célom épp nemrég valósult meg. Nagy feladat volt ugyanis az, hogy megtaláljam azt a nyomdát, aki képes ésszerű áron akár egy darab tokot és 1 garnitúra centert is legyártani. Ez hihetetlennek tűnik, de majdnem másfél évembe került, mert vagy nem tudták megmunkálni a tokot a méretei miatt, vagy messze voltak, vagy olyan összeget szerettek volna kérni, hogy majdnem kiesett a telefon a kezemből.

Szerencsére megtaláltam a megfelelő nyomdát,  és azóta is örömmel dolgozunk együtt. Ha már együttműködés… Itt jegyezném meg, hogy nagyon szívesen találnék már végre egy lelkiismeretes asszisztenst is. Jövőre és a következő években szeretném, ha még több külföldi partnerrel tudnánk kapcsolatot építeni, és ha a szállítás is zökkenőmentes lenne.

Lehet, hogy ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de te, mint a zeneipar közvetett szereplője, milyennek ítéled az aktuális hazai, és akár nemzetközi zenei tendenciákat?  

Nem vagyok szakmabeli, nem ítélkeznék a zenei élettel kapcsolatban. Azt azonban látom, hogy vannak nagyon jó irányok, próbálkozások, és nagyon örülök, amikor ilyeneket látok. És ez egyre több. Szóval azt hiszem az irány pozitív.   

Akkor kijelenthetjük, hogy van jövője a vinyl lemezeknek?  

Én tényleg nem szeretném megidézni Lenin szellemét, de a vinyl élt – él és élni fog. Most ugye kicsit retro korba értünk újra, de ha ez lecseng, akkor is lesz egy olyan réteg, aki gyűjti, szeretgeti a hanghordozóját, és ezt leginkább a vinyl-el lehet megtenni.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr848700004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum