A baranyai Hanczik Dávid, akit max. a Dirty Dawn második lemezén, a Wednesdayen ellátott dobosi munkájáról ismerhet a 'core-rajongó jóember, olyat alkotott, amiről a legtöbb metálrajongó csak álmodik: közös számot készített álmai zenekarának frontemberével. 

Dávid az utolsókat simítja debütlemezén, még csak kóstoló-koncerteket adott szólóprojektből épp kinőtt zenekarával. Pincestúdió- és numetal-fanatikus. Minden hangszert ő írt és játszott fel az ominózus számon, ami most a rockstationön is debütál. Körbekérdeztünk a háza táján, mégis hogy sikerült ez neki.

ROCKSTATION: Meséld már el, hogy esett e szép eset! Egyik nap csak úgy varázsütésre bekopogtat a virtuális postafiókba a kedvenc bandád énekese, hogy hé, öcsém, ez király, dobjunk össze valamit?

HANCZIK DÁVID: Majdnem pontosan, ahogy mondod. Ennek az egésznek az előzménye, hogy ráleltem egy friss felhívásra a Soilwork Facebook-oldalán, hogy Björn szívesen vállal vendégszereplést, vagy énekel fel dalokat. Nyomatékosították a felhívásban, hogy csakis komoly érdeklődőknek. A megadott e-mail címre elküldtem egy pár mondatos bemutatkozást, és a ‘Sirens and angels in the lighthouse’ demo számunk linkjét csatoltam a levélhez. Gondoltam, egy próbát megér a dolog. Ez egy ilyen ‘“egye fene, mit veszíthetek” dolognak indult, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, nem hittem, hogy összejönne… Egészen addig, amíg pár nap után nem kaptam egy levelet, aminek a kezdősorában ez állt, hogy: ‘Hi David! Thanks for your message! Your stuff sounds great!’ . Amikor észrevettem, hogy az üzenet feladójánál a Björn Strid név állt, kb. én lettem a világ legboldogabb embere.

RS: Hogy képzeljük el a munkafolyamatot? Pláne figyelembe véve, hogy Björn a Soilworkkel turnézott ezalatt…

HD: Nem vagyok egy arasznyira Svédországtól, szóval online történt a dal összekotyvasztása. Egy vagonnyi közös e-maillel ajándékoztuk meg a gmail tárolórendszerét. Björn ragaszkodott hozzá, hogy a szöveget én írjam, és otthon énekeljem fel, hogy kapjon a dalról egy kezdetleges képet. Nem voltam biztos abban, hogy a Sirens demo a legmegfelelőbb erre a célra, ezért elküldtem neki még pár felvételt azon kívül.

Fantasztikusnak vélte a Sirenst, ragaszkodott hozzá, így hát maradtunk az eredeti tervnél. Mire meglettem a szöveggel és a demo feléneklésével, addigra elkezdődött a Fear Factoryvel közös turnéjuk, de írta, hogy 100%ban számíthatok rá, nem kell aggódjak, hogy nem lesz kész a dal feléneklésével. Hihetetlenül korrekt volt.

Amíg dolgozott az anyagon és emellett turnéztak, addig megkerestem Fidót, Friskó Pétert, a pécsi FHT78 Stúdió szakiját, hogy feldoboljam nála a dalt. Rég nem ültem dobnál, nem volt érdemben se időm, se lehetőségem gyakorolni, így hát volt akadt editálgatnivalóm otthon.

Miután megkaptam Björn verzióját, amit a dalra énekelt fel, úgyszint bőrömből kibújva írtam neki, hogy teljesen perfekt az anyag. Elküldte a felvett sávjait, s kezdődhetett is a dal mixelése és masterelése.

RS: Hol keresendőek fanatikus Soilwork-imádatod gyökerei?

HD: Szigetvár, már általános iskola és Sellye, Carolina tér. Amióta egyik osztálytársam kiskoromban megmutatta a Soilworköt, azóta nem tudok velük betelni.

RS: A saját projekted, a Hanicz, önmeghatározása szerint numetalban utazik. Te miért cövekeltél mégis le nála, és mivel dobod fel? Egyáltalán, miben tudnád summázni a numetál esszenciáját?

HD: A Nu-Metal dallamos, lényegre törő, egyszerű, és épp ezek miatt is egyedi. Én ezekben a döngölő riffekben találom meg önmagam. A műfajt így is nehéz behatárolni, sok minden keveredik benne, az elektronikus “hangszerektől”, főleg samplertől a rapbetéteken át a most már akár metalcore-os témákig. A 90's, 2000's években ezek a dolgok még újnak számítottak, de szerintem ma is állják a sarat.

Mi is főleg samplerrel és számítógépes effektekkel bolondítottuk meg a riffes alapot Varga Gary barátunkkal, aki most nincs a zenekarban, de már alakulnak a dolgok, hogy visszajöjjön hozzánk. Nem keresünk mást erre a pozícióra, ő nagyon beleillik a zenekari képbe. Fontos, hogy barátokként is törekedjünk az összhangra, ne csak a színpadon. Csak így lehet teljes egy banda. Nemsokára kiadjuk online a Diesel Angel lemezt, amit Groove Metalos tulajdonságokkal ötvöztünk, sok lett benne a scream és kevés a tiszta ének. Az ez után következő lemez már dallamosabb lesz énekben is. Szeretnénk magyar viszonylatban egyedi zenét alkotni, kitűnni a tömegből.

RS: Eltekintve a most hellyel-közzel felbukkanó, numetal-hatású bandáktól, amiket sokan már revivalnek vagy 2. hullámként emlegetnek, ez idehaza egy erősen leírt műfajjá vált mára. Bár a mainstreambe sikeresen betört Korn, Linkin Park, Limp Bizkit hisztéria mindenkit elért a 2000’s években, a most aktív fiatal keményzenészek majdnem mind ezeken nőttek föl, a kisebb (de attól még világsztár) bandák (Nothingface, Coal Chamber) sosem lettek itthon közismertek, és nem is nagyon volt a numetalnak magyar képviselője, pár gyorsan felvillanó és kihunyó, végig underground maradt csapattól eltekintve (Hybrid, Cut The Crap). Rád hatottak azért itthoniak is?

HD: Nem is nagyon tudok magyar Nu-Metal bandákról, az általad mondott Hybridről és Cut The Crapről még sosem hallottam. Rám a külföldi, hasonló stílusú zenekarok voltak és vannak hatással mindmáig, mind régiek, mind újak. Természetesen rengeteget hallgattam Kornt, azokat az albumokat amiken Head is játszik, és a Linkin Park Meteora albumán tapasztaltam meg azt, milyen is “rongyosra hallgatni” egy lemezt.

Inspirált a This is Menace nevű supergroup is, ami nagyon eltér a Soilworktől, Korntól és a fentebb felsorolt bandáktól. Sajnos már feloszlottak, de Jason Bowld, aki a supergroup fő atyja volt, mindmáig rak ki Youtube-ra a saját számaiból, és azok egy az egyben This is Menace. Most úgy tudom, hogy a Bullet For My Valentine-al turnézik. 2 teljes album került fel nemrég a Youtube-ra, érdemes őket meghallgatni. Stílusuk Groove Metal, ami tulajdonképp a Nu Metaltól nem sokban különbözik.

RS: Tekintve, mekkora névvel készült, az ember azt gondolná, egy raklap pénzt kell beleölnie, hogy „megadja a módját” a felvételnek. Hogy hoztad ki ilyenre és saját keretek között? Mi készült „házon belül”, haveri segítséggel és saját kezűleg?

HD: Azt kell mondjam, hogy ha egyszer egy ilyen lehetőség adódik egy hasonló zenebohóc életében, akkor nem szabad rá sajnálni a lóvét. A normális minőséget nagyon meg kell fizetni. Mentségül szolgáljon erre, hogy a legjobb itthoni stúdiók is sokkal olcsóbbak, mint a külföldiek.

A dobot a pécsi FHT78 hangstúdióban ütöttem fel, a gitárokat és minden egyebet otthon rögzítettem, és a dalt is otthon kevertem. Ez alatt a pár év alatt, amíg nem volt a Hanicz projektem aktív, folyamatosan tanultam a stúdiómunkálatokat önerőből, amiből és amikor csak tudtam.

Sok időt töltöttem a dal keverésével, de így sem lett tökéletes. Állandóan küldtem a verziókat a zenekartagoknak és Szabó ‘Geca’ Gergőnek, aki a szöveges videót készítette, a keverésnél Bencsik Becse Gergely (INTU, Kahath, ex-Zud) is segített kagylózni a dolgokat. A borító elkészítésével Solti Dánielt kerestem meg aki papír alapú rajzokat digitalizál, és alakít át. Igazán ritka faszán.

RS: Björn vagy te megtoltátok már egy kis kommunikációval nemzetközileg is a singlet? Ez lehetne valami nagyobb és messzebbre mutatónak is a kezdete…

HD: Björnnek rengeteg dolga van a Soilworkkel, alig van ideje. Folyik még most is a turné a Ride Majestic album anyagával, és most fogják augusztusban piacra dobni a Death Resonance lemezüket. Van más dolguk bőven.

Pár online lap írt a dalról, közöttük a SHOCK! magazin, a NuSkull, a HardRock magazin, és köszönet a HammerWorldnek, hogy lehetőséget adott a dalpremierre. Viszont a regionális és helyi (ez esetben főleg Pécs-környéki) magazinok, oldalak, akiket értesítettem többször is, nagy ívben tojnak erre az egészre, de nem bánkódom emiatt. Magyarországon mi vagyunk a legelsők, akik a Soilwork énekesével (vagy csak bármilyen ekkora súlycsoportú nemzetközi előadóval) készíthettek közös nótát amatőr zenészekként, és erre nagyon büszkék vagyunk. Reménykedünk, hogy a Diesel Angel lemezen is ki fog tűnni ez a dal, mikor majd megjelentetjük!

RS: Az eddigiek tükrében mit tanácsolsz annak a sehonnai bitangnak, akit betalál álmai ikonja egy hasonló felkéréssel? Mire figyeljen (jobban, mint hinné) és min fölösleges görcsölnie?

HD: Először is adjon hálát annak a gáznemű gerinces lénynek akit mi Istennek hívunk. Másrészt…Görcsölni? Felesleges. Minek? Ha görcsöl, akkor szívgyógyszert a nyelv alá, és álljon neki minél jobban rögzíteni és kevertetni a dalt saját szájíze szerint. Ezt csak azért mondom, mert nem kell a tökéletességre törekedni. Ha a dalnak ad egy elfogadható hangzási minőséget, és nem édesapa kazettás magnójával veszi fel, úgyis hallgatni fogják, ha a dal jó. Példaképp ott van Soilworknek a Stabbing the Drama, a Natural Born Chaos, vagy az InFlamesnek a Come Clarity, vagy a Soundtrack To Your Escape albuma. Állítom, hogy 1 év gyakorlás után berúgva, fejen állva és hónom alatt gumicsizmával jobbakat fogok keverni ezeknél a felsorolt albumoknál. Ezek az albumok szerintem nagyon nem szólnak jól, de mégis hihetetlen zseniális dalokkal vannak tele, hallatszik az, hogy beletették szívüket lelküket, nem véletlenül hallgatják millióan ezeket. Bizonyítékul szolgáljon ez arra, hogy nem csak a program és a hangmérnök teszi a jó dalt.

RS: Leveleztek még most is? Rágja-e esetleg egyikőtök a másik fülét, hogy még, még, még… Vagy más terveid vannak?

HD: El-el ejtünk pár e-mailt, nem szeretném ha megszakadna a kapcsolat. Plusz, aki meghallgatta a Lighthouset az észreveheti a dal leges legvégén azt az akusztikus outrot, ami valaminek a folytatása lesz... Ennél többet nyilatkozni megölné a teasert. 

Dolgozunk otthon a Diesel Angel kislemezen gőzerővel addig is. Ha sikeresen kiadtuk a kezeink közül, azután rögtön belevágunk egy jóval dallamosabb korongba, aminek a borítóját Budai Bálint (BBdesign) már hegeszti.

~

Hajrá, Hanicz!

~

Katt a névjegyre további írásokért!