Nincs is jobb, mint a fesztiválok között beesni egy-egy klubkoncertre. Bár a szabadtéri bulikat preferálom, de nyilván vétek lett volna kihagyni a Dürer kertben megrendezésre kerülő Cattle Decapitation koncertet. Főleg úgy, hogy előtte láttuk őket a cseh Obscene Extreme, majd a szlovák Gothoom Fesztiválokon. Na meg ugye a hazai supportokban ott volt az egyik kedvencem, a Nadir is.
Természetesen dög meleg a levegő, ami azért volt egy kicsit zavaró, mert tudtuk, hogy a Kisteremben sem lesz hűvösebb. Nem is volt, de erről majd később. A beengedés valamiért elég furán és lassan zajlott, konkrétan a Nadir utolsó három dalára értünk be. Pedig őket vártam a legjobban, egyrészt az egyik legjobb koncert banda itthon, másrészt mindig öröm nézni és hallgatni Tauszik Vityáékat, pedig nem szerelmes és andalgó dalokat játszanak. A lassabb és súlyosabb tételek csak úgy tépték le az ember arcáról a bőrt, miközben még a seggemen is a víz folyt. Kár, hogy csak az utolsó dalokra értünk be, egy jókedvű és mint mindig, full energikus Nadirt láthattunk a színpadon. Néha előtte, hiszen Vitya lejött a közönség közé és folyamatos ökölpacsizások közepette hörgött és kiabált, ahogy illik. Minden jónak vége egyszer, sajnos ez a pár perc is hamar elment.
A Kill With Hate koncertje most kimaradt, átugrottunk a Tizi nevével fémjelzett DRRPNC-be, ahol olasz grindcore zenekarok toltál a talpalávalót. Na, meg itt hűvösebb volt, mint bárhol máshol.
Fel kellett készülnünk a Cattle Decapitationre, hiszen mindenki arra volt kíváncsi, ami a nézőszámot illeti. Ugyanis volt olyan, aki már be se fért a terembe, amikor felcsendült a Manufactured Extinct és elindult a brutalitás. Konkrétan olyan meleg volt, hogy jópáran a pólójuktól megszabadulva nézte tovább a koncertet. Brutálisan jól szólt a zenekar és mivel másfél hét leforgása alatt most láttam harmadjára a zenekar, azt kell, hogy mondjam, hogy ez volt a legjobb koncert a három alkalomból. Nyilván a setlist az nem sokat változott, sőt semmit. A legutóbbi albumon volt a hangsúly, ami nem is baj. Elég sátánsimogatóra sikerült a The Anthropocene Extinction. Úgy tűnt, hogy a zenekarnak is jobb ez a közvetlenség, nincs kordon, nincs több méter a rajongók és a zenészek között. Csak pozitívumokat tudok mondani, konkrétan a nyár egyik legjobb koncertjét láttam a Cattle Decapitation-nek köszönhetően. Na jó, azért az Obscene Extreme Fesztiválos Insect Warfare visz mindent, de az éves szinten is.
Szóval a 78 fokot leszámítva, felüdülés volt ez a koncert. Ezer köszönet a szervezőknek és a zenekarnak is. Egy élmény volt! A képekért ölelés Erdős Júliának (itt az egész album)!