A hatvanas évek pszichedelikus popját tökéletesen megidéző amerikai együttes, a Brian Jonestown Massacre az alapítása óta eltelt huszonöt év alatt soha nem járt Magyarországon. Az egyszerre (ön)ironikus és teljesen elszállt zenekar szeptember 1-jén egy szuperintenzív klubkoncerten bizonyítja be, hogy ami negyedszázad alatt nem öl meg, az megerősít.

Ha van zenekar, ami megszólalásában, hangszerelésében, lemezcímeiben, dalszövegeiben és egyáltalán, egész attitűdjében a lehető legtökéletesebben megidézi a hatvanas évek második felének pszichedelikus popját, a Brian Jonestown Massacre bizonyosan az. A több mint negyedszázados amerikai együttes a követhetetlen tagcserék miatt jóformán a zenekarvezető-frontember Anton Newcombe szólóprojektjenek is tekinthető.

A kilencvenes évek elején alakult, totális Rolling Stones-őrületben alkotó, mégis nagyon jellegzetesen kaliforniai együttes valóban színtiszta, eszenciális párlatát adja a pszichedéliának. Szétfolyós, hajlításokkal, keleti hatásokkal, szitárokkal teli hangzás, krautrock és köldöknézés, folk-hatások, csúszkáló gitárok, a követhetetlenségig "költői" dalszövegek, és közben olyan "tisztelgő" lemezcímek, mint a Their Satanic Majesties' Second Request vagy a Who Killed Sgt. Pepper?

Az egykori Stones-alapítóról, illetve egy brutális és egykor nagy port kavart tömeges vallási (ön)gyilkosságról elnevezett BJM befelé űrhajózós attitűdjéről és Newcombe zabolátlan zsenijéről talán a hatalmas sikerű, Dig! című Sundance-díjas dokumentumfilm tanúskodik, amelyben az együttes a Dandy Warholsszal együtt szerepel.

A BJM legutóbbi, tavalyi albuma elődeinél határozottan visszafogottabbra sikerült, bár ugyanúgy a hatvanas években űrhajózik, mint azok: a Musique de film imaginé mintha egy elveszett Godard-film kísérőzenéje lenne. Newcombe és aktuális társai ezt a lemezt mutatják be első magyarországi koncertjükön, de biztosan előkerül néhány régi klasszikus is. További infók ITT.