Az underground egyik legnagyobb hatású zenekarát, a kanadai Voivodot ma is komoly megbecsülés övezi, mind a szakma, mind a műértő közönség részéről. A bandával rendszeresen lehet találkozni a legnívósabb extrém metal turnécsomagokban, és a fontosabb fesztiválokon is. Az intenzív koncertezés közepette is új lemezre készülő csapat dobosával, Away-jel beszélgettünk.
Idén egy EP-vel (Post Society) jelentkeztetek. Érkezik majd előbb-utóbb az újabb album is?
Away: Igen, egy koncept anyagon dolgozunk éppen. Tíz új dalunk van. A turné-menetrendünk viszont elég feszített, úgyhogy igyekszünk az úton zenét írni, és két turné között stúdiózni. Kissé lassan haladunk, de reményeink szerint a jövő év elejére el fogunk készülni. A Century Mediánál jelenik majd meg a lemez.
A Hawkwind feldolgozás (Silver Machine) az EP-n Lemmy előtti tisztelgésnek tekinthető?
Away: Igen. A Post Society EP felvételei közben kaptuk a híreket arról, hogy a Motörhead egyre-másra mondja le a koncertjeit a negyvenéves jubileumi világturné közben. Arra gondoltunk, csinálhatnánk valamit Lemmy tiszteletére, hiszen számunkra ő az alap. A zenénk a Motörheadtől ered. Én Philty „Animal” Taylort utánoztam, Blacky és utána Dan (Daniel „Chewy” Mongrain gitáros) is Lemmyt utánozta, akárcsak Snake, szóval nagyon is helyénvaló volt, hogy tisztelegjünk előtte. Mi ketten Snake-kel jól ismerjük ezt a Hawkwind nótát, Rocky és Chewy viszont nem. Chewy rákeresett Youtube-on, és Rockynak is így tanította meg.
Rocky a Voivod legújabb tagja, 2014 óta zenél veletek. Sikerült beilleszkednie a csapatba?
Away: Úgy gondoljuk, teljesen természetes módon sikerült beilleszkednie. Akivel csak találkozunk a bulik után, mind azt mondják, tökéletesen illik közénk. Remek csapatot alkotunk a jelenlegi felállással. Rockynak is a Motörhead a fő hatása, már csak ezért is közénk való.
Beszéljünk a dalírási módszereitekről! A 80-as években bizonyára komoly kutatómunka és utánajárás kellett ahhoz, hogy kellő adatot sikerüljön összeszednetek egy adott témához. Ma már tobzódunk az információban. Hogyan választjátok ki az inspirációt, illetve az adott dal témáját az óriási infóhalmazból?
Away: Annak idején ott voltak az olyan tudományos magazinok, mint az Omni vagy a Discovery, amelyek megpróbálták megjósolni a jövőt. Amikor ezeket olvastam, a napnál is világosabbá vált számomra, hogy nagyon meg fog még gyűlni a bajunk a modern technológiával. Ezek az újságok azonban látszólag nem foglalkoztak ezzel, pozitív fényben tüntették fel az egészet. Ezen megdöbbentem. Aztán hallottam a nanotechnológiáról, és arra gondoltam, most már igazán egyszerű lesz drónokat készíteni, és apró készülékeket beépíteni. Amilyen kicsi, olyan pusztító fegyvereket lehet így létrehozni. Komolyan megijedtem olvasás közben, holott a cikkek nagyon is pozitív hangon szóltak minderről. Csodálatos jövőt vizionáltak, amelyben minden technológia könnyen kezelhető lesz, nekem azonban mindig is az volt az érzésem, hogy egyszer ki fog csúszni az irányítás a kezünkből, különösen ami a csúcstechnológiás fegyvereket illeti. A 80-es évek végén kezdtem számítógéppel dolgozni, és több adat is állt rendelkezésemre, viszont már nem koncept anyagokban gondolkodtam, mert a többiek nem akarták ezt a vonalat folytatni. A 90-es évek közepétől kezdve, amióta használom a világhálót, jónak tartom, hogy annyi adat áll rendelkezésre, de nem tudtam még különbséget tenni az álinformáció és a hiteles információ között. Ez volt a fő problémám. Tényleg annyi az infó, hogy az ember azt sem tudja, kinek higgyen. Én magam is azt gondoltam, egyszerűbb dolgom lesz. Ma is rengeteg a propaganda és az álinformáció. Emiatt, bár biztosan szép számban lehet hiteles információt is találni, könnyű összeesküvést sejteni e mögött. Ugyanakkor nehéz tisztán látni, és rájönni, mi a helyzet valójában, annyi félrevezető információ van fent a neten.
Még valami az inspirációról. Számos aktuálpolitika téma emelgeti az ember vérnyomását. Hogyan jobb dalokat írni? Dühből, haragból, vagy inkább a nyugodt, harmonikus lelkiállapot inspiráló számotokra?
Away: Nos, mi afféle metalos hippik vagyunk, nagyon békések, ha pedig valami feldühít, azt igyekszünk kiüvölteni magunkból, immár harminchárom éve. Ebben az a legbosszantóbb, hogy állandóan önmagunkat ismételjük olyan értelemben, hogy ma is vannak atomfegyverek, vékonyodik az ózonpajzs, zajlik a globális felmelegedés… Ez mind folyton visszatérő téma nálunk. Ma is arról szólnak a szövegeink, hogy az emberiség pusztítja a Földet. A gépek fognak hamarosan mindent lerombolni. Nem vagyunk utcára kivonuló aktivisták, egyszerűen figyelmeztetni próbáljuk erre a fiatalokat, de az az érzésünk, kiüvölthetjük a tüdőnket, senkit nem érdekel. Mindenki a Pokémon Go-val játszik. Szóval az a tudat az igazán kiakasztó, hogy lényegében ugyanazokról a dolgokról írunk évről évre. Húsz éve történt a csernobili katasztrófa, most meg hirtelen megismétlődött ugyanez Japánban… Szóval használjuk a dühöt, de nagyon is békés módon.
Arra is kíváncsi volnék, mennyire követitek nyomon a csillagászat eredményeit. El lehet képzelni olyan jelenetet, hogy egy teleszkóp mellett ücsörögtök?
Away: Minden év végén megveszem az egyik tudományos magazin különkiadását az adott év legfontosabb felfedezéseiről, és a világ jövőjéről. Szeretek ilyesmit vásárolni, és az aktuális dolgokat megismerni, de bevallom őszintén, amióta Snake visszatért közénk, kevésbé veszem ki a részemet az írásból. Amikor 1994-ben kivált, a problémát részben az okozta, hogy én a koncepciózus szövegi témákat erőltettem, ő pedig a saját ötleteit szerette volna megvalósítani. Ma már engedjük, hogy ő hozza a szövegtémákat, de azért mindannyian teszünk neki javaslatokat. Vagyis csapatban dolgozunk, de ő a fő szövegíró. Persze sokat segítünk neki a következő lemez koncepciójában, hiszen ez rengeteg munkával jár.
Hogyan tudtok együtt élni az emberek változó zenehallgatási szokásaival? A korai időkben nyilván nektek is voltak demókazettáitok, aztán kiadták az anyagaitokat bakeliten, majd CD-n is, ma pedig a digitális fájlformátumok a legelterjedtebbek. Te melyiket részesíted előnyben?
Away: Ez nehéz kérdés, mert mindegyik formátumot hallgatom. Használom az iPodomat, de hallgatok otthon bakelit lemezt, kazettát és CD-t is. Streamelni, vagy illegálisan letölteni viszont nem szoktam. Amikor ugyanis megkapom a csekket a jogdíjakról, miközben azt látom, hogy egy dalt háromezerszer játszottak le, én meg kapok hat centet, akkor azt mondom, hagyjuk. Ez az infrastruktúra szerintem még nem alakult ki. Az mp3-ra is akkor tértem át, amikor meggyőződtem róla, hogy jogilag tiszta a dolog háttere, és befolytak a legális letöltések utáni jogdíjak. Ha a streamelés után is meg fogom kapni a nekem járó pénzt, akkor használom majd magam is, hiszen tudom, hogy más zenészek is csinos összegekhez jutnak ily módon. Ez tehát az egyetlen formátum, amelyet egyelőre nem használok. Ráadásul azt veszem észre, hogy az emberek ma már nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a birtokukba kerüljön az anyag. Még mp3-ban sem. Meghallgatják, és kész. Aztán idővel le is kerül a netről. De nincs bennem rossz érzés emiatt, ez a haladás. Mi pedig továbbra is adunk ki kislemezeket, meg EP-ket bakeliten és kazettán, mert mindig jól fogynak. A Century Media szerint is szép eladásokat produkálunk a legális letöltések mellett. Mindig meglepődöm azon, hányan fizetnek az mp3 formátumért. Majdnem ugyanannyian, mint ahányan CD-t vesznek. Döbbenetes!
És mennyire lesz képes a zeneipar lépést tartani a technika fejlődésével?
Away: A dolgok felgyorsultak, a legtöbb nagyvállalat pedig kicsit lemaradt az újabb technológiák terén. Mire reagálnak, valószínűleg már jön is a következő újítás… Most is ez történt: mire sikerült mederbe terelni az mp3-kérdést, máris jött a streamelés. Ez egy új mentalitás, amely szerint minden ingyen van. Ezzel kezdenünk kell valamit. Ha minden ingyenes, akkor a zenekaroknak többet kell turnézniuk. Ahogy mi is tesszük. Intenzívebben koncertezünk, hogy biztosított legyen a megélhetésünk, és nem panaszkodom emiatt, mert imádok utazni. Ezért is játszom a Voivodban már harminchárom éve. Szeretek turnézni, és újra meg újra találkozni a barátaimmal. Szóval ez egy kellemes gond…
